buksi mn és fn 1A1 

I. mn

1. (kedvesk) ’boglyas, bozontos, ill. nagy(ra nőtt) 〈fej〉’ ❖ Távozz tőlem bagoly, buksi főddel (1836 Székács József ford. C3908, 64) | e parányi testhez ez a buksi fő! (1851 Garay János C1813, 63) | Hosszan elnézte ezt a gyermek fejet. Épp olyan gömbölyü, buksi, mint az övé (1891 Kemechey Jenő C2585, 51) | Novák megsimogatta [a kutya] buksi fejét (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 317) | Aztán itt van Sharon Stone, rövidre nyírva, buksi fejjel, olyan idegbajos szerepben, amely megköveteli, hogy sokat nézzen a tágra nyílt szemével (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’kissé aránytalan, bumfordi, (kedvesen) ormótlan 〈forma, alak〉, ill. ilyen alakú, formájú, megjelenésű 〈élőlény, dolog〉’ ❖ Későn születtél, buksi költemény, Tíz vagy húsz évi meddőség után (1879 Arany János CD01) | [A kékcsőrű récének] repülés közben sajátságos buksi, gömbölyded alakja van (1899 Chernel István CD34) | Magashomlokos, öregizlésre épitett házak, buksi házikók (1915 Az Újság okt. 10. C5359, 42) | Üdvözlöm a kis kövi-rózsákat, a puha, szőnyeges mohát, a menta-füvet s a buksi borókát (1918 Laczkó Géza CD10) | buksi székely hegyeink (1936 Tamási Áron 9701012, 259).

2a. ’egyszerű, együgyű, jelentéktelen 〈dolog〉’ ❖ némely bécsi buksi lap […] nem győz lármázni eleget (1866 Tóth Kálmán C4283, 171) | Mindig új csoda, ahogy az a fény és a zene, ami akkor volt, végzetes bizonyossággal felkelti benne a röfrént és megindítja ajkán a buksi kis dalt (1988 Lengyel Péter 9397007, 232).

3. ’〈állat v. ember, kül. gyermek kedveskedő, becéző jelzőjeként〉’ ❖ egyszerre ott látnak a képen, a búcsúzó úrasszony mindkét karján egy-egy mosolygó buksi gyereket (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Egy buksi babát tartott a karján (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 3) | Marci, kicsi Marci, leteszlek a pamlagra, összedörzsöljük mint két buksi gyermek az arcainkat s a könnyeinket (1908 Ady Endre 9003051, 15) | Ez a szakácsné s ez a buksi kutya úgy leng e nap emlékén, mint szárnyas kis angyalok holmi régi szentkép két felső szélén (1932 Illyés Gyula CD10).

3a. ’ostoba, butuska, ill. konok, csökönyös 〈fej〉’ ❖ Igaz biz’ az, hogy ha én hazánkba mennék, Majd buksi fejemet, had el, hadra vennék (1793 Gvadányi József 7125019, 445) | sok ember a’ buksi fejével nem éri fel, mennyi kár az a’ magyarnak, hogy egyik a’ másikat marja (1851 A Falu Könyve C1667, 5) | Corvin már ekkor mondogatta, felismervén a fiú nagy tehetségeit: – Keserves lesz még ez a te buksi fejed Erdélynek, ha idejekorán le nem szelik (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | Számtanhoz nem konyítsz […] De várj csak! Valamiképpen mégis beleverhetem abba a buksi fejedbe (1929 Nagy Endre CD10) | „A gyerek előtt ne” gyakorlata végül is azt eredményezte, hogy a családok nagyon nagy hányada teljesen átengedte az iskolának a politikai „felvilágosítás” kényes feladatát. Emiatt aztán furcsa zavarok támadtak a buksi fejekben (1999 Magyar Hírlap CD09).

3b. (rég v. nyj) ’ostoba, bamba, but(ácsk)a, ill. konok, csökönyös 〈személy〉’ ❖ Tudom, azt gondolja valamellyik buksi paraszt, hogy a tiszttartó ur is beereszti [őt esős időben a padlós szobába] (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! […] itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért (1864 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | ne higgye ez a buksi török, hogy hollandusok vagyunk (1875 Jókai Mór CD18) | talán egy unoka, egy buksi, rossz fiu vár otthon (1898 Krúdy Gyula C2838, 186) | buksi: akaratos (1916 Magyar Nyelvőr C5973, 350) | buksi vagy, mint a kisgyermek (1917 Moly Tamás CD10).

II. fn

1. (biz, kedvesk is) ’fej, fejecske, kobak’ ❖ midőn egyedül van […] lesüti a töksit, s megrázza, mintha valami nem tetszenék; aztán hirtelen felcsapja a buksit, mintha megnyugodnék (1841 Szigligeti Ede C5754, 234) | [a] buksiján feledett házi sipkára (1875 Jókai Mór CD18) | ravasz kis buksiddal (1913 Ady Endre 9003309, 76) | [A tanítónő] elmosolyodik. Emlékek törnek fel benne. Szőke, barna, fekete buksikat lát maga előtt (1958 Népszabadság szept. 3. C1499, 9) | inkább olyan embernek ismerlek, aki „belebújik” a zenébe, simogatja a gyerekei buksiját (1999 Lakáskultúra CD39).

2. (biz) ’〈állat v. ember, kül. gyermek kedveskedő, becézgető megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ ? Dickkopf, der: nagyfejű ember, buksi (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 556) | A kis buksi felett guggolsz gondos mama, s kérded: „Tábornok leszesz-é, vagy pap, Ödönke, felelj! […]” (1882 Tóth Lőrinc C4299, 185) | Ezeket már én mind hallottam. Kitől, te buksi? Zsuzsi szakácsné beszélte (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Adél csak úgy barátkozott, mint eddig, három-négy éves kis „gavalléraival”, ölébe vette, szép kebléhez szorította, ha valamelyik buksi elszunyókált (1917 Kaffka Margit 9290048, 58) | A bokrot is, mely játszva tépdes, Csak neveted, De legkivált, én buksim édes, A kedvesed! (1953 Kardos László ford.–Rimbaud 9305004, 204).

2a. ’〈együgyű, nehézfejű, butuska ember, kül. gyermek megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Ejnye ejnye no, halljátok-é ti kínzó buksik! Ez a’ szegény teremtés talán már esztendő ólta se evett semmit is (1825 Láng Ádám János ford.–Meisl C2883, 57) | Jaj te buksi, te! Hát hogy gondolhatsz olyat (1892 Babay Kálmán C0693, 92) | [A róka] kimegy: Buksik, hisz ez nem hó (1908 Móricz Zsigmond C3215, 42) | Bródy úrnak jó darab ideig azzal telt ideje, hogy a vendégül látott színművésznőket megtanítsa halat enni. – Ez az ikrás rész a legjobb, te buksi – mond a drámai színésznőnek (1925–1927 Krúdy Gyula C2840, 325) | három kétségbeesett arc meredt rám. – Ó, ti buksik, – nevettem el magam – nem az országra gondoltam én, hanem magamra (1934 Móra Ferenc C3204, 7).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, ~fejű