cafat fn és mn 3A1
I. fn
1. ’elhasznált, tönkrement, szétrongyolódott dolog, kül. textília, ill. annak darabja, foszlánya’ ❖ Czafat, […]. Darab rongy. Göcsei szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 83) | A szobának gúnyolt odú összes butorzata egy törött lábu szalmaszékből, s a földön elterülő rongyos surgyékból [= szalmazsákból] állott, melyen egy czafatokba takargatott, halvány kis leányka feküdt (1884 Gabányi Árpád 8152001, 10) | Még könyvtára is van, áll vagy ötszáz példányból, mindegyik már cafatokra olvasott, szétrongyolódott darab (1941 Ignácz Rózsa 9269002, 125) | Leszakított házfalak, cafatokra tépett bútorok (1981 Dénes Tibor 9812004, 204).
1a. ’viseltes, elnyűtt v. elrongyolódott ruha(darab)’ ❖ A legkülönfélébb fajtáju rongyok és czafatok készletét … kell szemügyre venni (1876 Hevesi Lajos C2087, 109) | Még a vad martalócok is megjuhászodtak, mikor jóllakhattak, s a cafatjaik helyett felvehették a tisztességes zekét, báránybőr-süveget (1902 Jókai Mór CD18) | [egy rabot] olyan cafatokban és rongyokban vittek át a Toloncba, hogy az őrök szégyelltek vele az utcán járni (1968 Déry Tibor 9107013, 420).
1b. (durva is) ’húsnak, bőrnek szabálytalan alakú levágott v. leszakadt darabkája, ill. vmely más anyagnak hasonló alakban összetapadt, összeállt része’ ❖ Hát uram, olyan konyha-nép ez [ti. Dromio felesége], de csupa háj; úgy, hogy én nem is tudom, mi haszna lehet más, mint hogy mécset csináljanak belőle, aztán a maga zsírja világa mellett elszaladjanak tőle. Merem állítani, hogy a czafatja, meg a faggyú benne, felforralná a jeges tengert (1866 Arany László ford.–Shakespeare C3729, 139) | [A gennyes vizeletben] a geny cafatokban vagy eloszolva található (1894 PallasLex. CD02) | egy-kettőre koncok koncára hányták [ti. az elejtett vaddisznót] cafatokba darabolva (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 139) | az odafagyott bőr cafatjai (1980 Lengyel Péter 9397010, 87) | záporoztak az ütések. Lajos nagybácsi ordított. Cafatokban lógott róla a bőr, üvöltött, sírt. Tiportak rajta a földön. Csépelték (1989 Berkovits György 2039021, 68).
1c. (jelzőként) ’(vhány v. vmekkora) ilyen egységnyi 〈dolog〉; darabka’ ❖ Csak egy két czafat rongy volt még a ruhájából, a mi a vállát födte (1894 Bársony István C0838, 152) | Az ebéd nem volt valami gazdag. Savanyú ízű lángos-féle, nem búzából vagy árpából, hanem tönkölyből gyúrva, olykor egy vöröshagyma vagy póré, néha egy czafat hús vagy szárnyas és hozzá egy bögrécske bor vagy sör (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | átadott egy kis cafat papirost (1903 Rákosi Viktor 8387012, 318).
2. (durva) ’〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha’ ❖ most egy bolond igy akarja meggyalázni a familiát egy czafattal (1872 Tolnai Lajos C4208, 113) | Hát odaadtad magad neki, te czafat?… Mondd el, hogy együtt feküdtél azzal a vén emberrel… (1895 Zempléni P. Gyula ford.–Zola 8536004, 22) | Ez a Marinka egy cafat, ki tudja, kitől való ez a gyerek (1961 Füst Milán 9161044, 84) | Ez a rúzsos cafat csak rám nevetett, kinevetett, tisztába tett, kifacsart, nem kérdezett semmit, tőle jöhettem-mehettem, ahogy a kedvem tartotta (1978 Bereményi Géza 9048001, 203).
3. (nyj) ’híg sár, latyak, lucsok’ ❖ Józsa Gyuri legjobban orditott a czafatban [ti. kocsijával beleborult a sárba] (1858 Vas Gereben C4379, 57) | cafat: majdnem kizárólag „sár” jelentésben (1902 Magyar Nyelvőr C0360, 51) | czafat = harmat. (Në mënnyünki a kertbe, mer má czafat van.) (1913 Magyar Nyelv C5855, 426).
II. mn
1. (durva) ’könnyűvérű, feslett, ill. prostituált 〈nő〉’ ❖ Felesége mosóné a Sáros-fürdőnél, egy czafat, rongy teremtés (1885 Tolnai Lajos C4211, 101) | Ha azt akarod, hogy a tisztességes emberek szóba álljanak veled, kergesd el azt a cafat asszonyt (1918 Balázs Sándor² CD10) | Két olyanfajta nő lakik itt. Nagyon adják a tisztességest, de az én szemem nem lehet megcsalni. Egyik férfi ki, a másik be. […] Mert, kérem, az ilyen cafat nők az okai minden bajnak (1936 Szegedi Boris CD10) | a legcafatabb lány ágyában (1953 Remenyik Zsigmond 9561003, 40).
2. (ritk, pejor) ’hitvány, semmirekellő’ ❖ Czafat: rosz, kiállhatatlan, semmirekellő (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 330) | cafat: […] 3. rongy, hitvány: cafat népség = szedett-vedett nép (1907 Édes Jenő C6294, 53).
ÖU: bőr~, hús~, papír~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, cafatul