citoyen fn 4B1

1. (jelzőként is) (Tört is) ’〈a 18. századi európai forradalmak utáni időkben:〉 a felvilágosodás alapeszméit magáénak valló, a társadalom ügyeinek alakításában aktív politikai szerepet vállaló polgár, ill. 〈megszólításként:〉 polgártárs’ ❖ sok Citoyen és nem Citoyen generált [= tábornokot] tudnánk említeni (1834 k. Kossuth Lajos CD32) | – Ön tetszik nekem, citoyen! (1888 Jókai Mór CD18) | Francziaországban a forradalom vérrel és vassal létrehozta azt az egységet [ti. a jog egységét]; a franczia citoyen megfelelt a római civisnek úgy büszke önérzetre, mint jogai kiterjedésére nézve (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | [Vámbéry Rusztem] a francia forradalmat tüntetőleg többször burzsoá-forradalomnak nevezi, holott ez az „ember” és a „citoyen” jogaiért küzdött s ha eredményeivel teret is nyitott a burzsoá kifejlődése számára, még ebben is haladási munkát végzett az abszolút király, a főúr és a papság előbbeni uralmához viszonyítva (1932 Szász Zoltán CD10) | Hiányzott belőle [ti. Jókai Mórból] minden nemesi gőg, mint ahogy a jakobinus türelmetlenség és a citoyen önérzet is idegen volt tőle (1998 Fábri Anna CD17).

1a. (jelzőként is) (vál) ’az a (szellemiekben igényes, képzett, rendsz. városban lakó,) közösségi lényként az állam és a társadalom iránt felelősséget érző személy, akit ált. polgárosult politikai, gazdasági, kulturális életforma, jogtisztelő, demokrata magatartásmód, szuverén ítélőképesség jellemez’ ❖ Az életírás központi kérdése a „gyökös polgárság”, a citoyen életformájának felmagasztalása, s mint egyedüli helyes életérzés, világszemlélet elfogadtatása (1958 Nagy Magda 2025130, 759) | A citoyen attól citoyen, hogy olyan barátai vannak, akik másként gondolkodnak. Akik gondolkodnak. Kimondják. Az úrnak szolgái vannak (1992 Lengyel László 2027027, 22) | [Szentágothai János] a ritka magyar citoyen értelmiségiek közé tartozott (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’vmely állam főhatalma alatt álló, alapvető állampolgári jogokkal rendelkező személy, állampolgár’ ❖ Nem vagyok citoyen többé. Száműztem magamat Ikáriából (1851 Jókai Mór CD18) | A mostani francia alkotmány szerint a citoyen cím minden 21 éves, Franciaországban született állampolgárt megillet (1893 PallasLex. CD02).

Vö. IdSz.; ÉKsz.².

citoyen főnév 4B1
1. (jelzőként is) (Tört is)
〈a 18. századi európai forradalmak utáni időkben:〉 a felvilágosodás alapeszméit magáénak valló, a társadalom ügyeinek alakításában aktív politikai szerepet vállaló polgár, ill. 〈megszólításként:〉 polgártárs
sok Citoyen és nem Citoyen generált [= tábornokot] tudnánk említeni
(1834 k. Kossuth Lajos)
– Ön tetszik nekem, citoyen!
(1888 Jókai Mór)
Francziaországban a forradalom vérrel és vassal létrehozta azt az egységet [ti. a jog egységét]; a franczia citoyen megfelelt a római civisnek úgy büszke önérzetre, mint jogai kiterjedésére nézve
(1904 Nagy képes világtörténet)
[Vámbéry Rusztem] a francia forradalmat tüntetőleg többször burzsoá-forradalomnak nevezi, holott ez az „ember” és a „citoyen” jogaiért küzdött s ha eredményeivel teret is nyitott a burzsoá kifejlődése számára, még ebben is haladási munkát végzett az abszolút király, a főúr és a papság előbbeni uralmához viszonyítva
(1932 Szász Zoltán)
Hiányzott belőle [ti. Jókai Mórból] minden nemesi gőg, mint ahogy a jakobinus türelmetlenség és a citoyen önérzet is idegen volt tőle
(1998 Fábri Anna)
1a. (jelzőként is) (vál)
az a (szellemiekben igényes, képzett, rendsz. városban lakó,) közösségi lényként az állam és a társadalom iránt felelősséget érző személy, akit ált. polgárosult politikai, gazdasági, kulturális életforma, jogtisztelő, demokrata magatartásmód, szuverén ítélőképesség jellemez
Az életírás központi kérdése a „gyökös polgárság”, a citoyen életformájának felmagasztalása, s mint egyedüli helyes életérzés, világszemlélet elfogadtatása
(1958 Nagy Magda)
A citoyen attól citoyen, hogy olyan barátai vannak, akik másként gondolkodnak. Akik gondolkodnak. Kimondják. Az úrnak szolgái vannak
(1992 Lengyel László)
[Szentágothai János] a ritka magyar citoyen értelmiségiek közé tartozott
(1994 Magyar Hírlap)
2. (rég)
vmely állam főhatalma alatt álló, alapvető állampolgári jogokkal rendelkező személy, állampolgár
Nem vagyok citoyen többé. Száműztem magamat Ikáriából
(1851 Jókai Mór)
A mostani francia alkotmány szerint a citoyen cím minden 21 éves, Franciaországban született állampolgárt megillet
(1893 PallasLex.)
Vö. IdSz.; ÉKsz.²

Beállítások