condra fn és mn 6A  candra (rég) , condora (rég) , cundra (rég)

I. fn

1. (rég v. nyj) ’(színezetlen) gyapjúból készült durva, vastag, nemezszerű posztó, daróc’ ❖ Hány nints! ki ékesen szóll de még-is zavar, Illetlenül tóldoz, Tzondrához Bársonyt var (1786 Verseghy Ferenc C4426, B2) | aranyszegélyü czondrák közt sirá Első könyűjét drága bölcsejében (1841 Császár Ferenc C1256, 134) | [az erdélyi nép a havasi racka bundájából] durva szövetet (condra), vagy harisnyákat is készít (1929 Az állatok világa ford. CD46) | az 1860-as években a fehér condrából házilag szabott kalotaszegi rövid daróchoz hasonlított [a Fekete-Körös völgyében viselt daróc] (1997 Magyar néprajz CD47).

1a. (rég v. nyj) ’〈ebből az anyagból készült kabát- v. köpönyegszerű férfiruha megnevezéseként〉’ ❖ a’ maga szürét, vagy tzondráját le-teríti (1776 Esopus meséi ford. C1642, 75) | [Torockón] templomba a férfiak […] a panyókára viselt fekete czondrát hordják (1871 Orbán Balázs C3356, 211) | fölvettem tavaszi-őszi-téli átmeneti condrámat (1924 Juhász Gyula¹ 9284913, 95) | A condrákat, darócokat szürke vagy barna háziszőttes gyapjúból varrták (1979 NéprajziLex. CD47).

2. (nyj v. irod) ’〈rendsz. a szegénység jelképeként:〉 rongyos, szakadozott ruha’ ❖ a’ jo erköltsü tiſzteſſégeſſé téſzi a’ tzondrát mellyet viſel (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 175) | a’ régi tzundra, fényes ltözetre … változott (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 364) | egy ringy rongy koldúsnak czondorája (1816 Kisfaludy Sándor 8243058, 304) | kevés milliomossal [találkoztam], ki a színházi ruhatárból condrát bérelt s abban járta be a várost (1923 Kosztolányi Dezső 9359322, 54) | condra: több jelentésű szó. […] Van pejoratív rongyos ruha jelentése is (1977 NéprajziLex. CD47).

3. (nyj v. irod, pejor) ’〈becsmérlésként is:〉 prostituált, szajha, ill. könnyűvérű, feslett nő’ ❖ László ki-üzvén Udvarából a’ Kun Tzondrákat, Hitvesével … össze-békellett (1796 Svastics Ignác C3762, 440) | Hogy im ez egynél nincs több gyermekünk; Most látom én, ez egy is épen egygyel Több kelleténél, s átok a fejükön. Ki, czandra! (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3733, 90) | Fontosabb volna az, hogyha [apánkat] egyszer mégis meg találja ütni a guta valamelyik condránál, hogy akkor ne legyünk kisemmizve (1918 F. Kernách Ilona CD10) | [Stollné] Lujzát lökdöste el magától, lehordta mindennek, azt mondta neki „candra”, „ringyó”! (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | Az az asszony egy condra, maga nagyon jól tudja (1958 Sándor Kálmán 9583002, 128).

3a. (birtokszóként) (ritk, pejor) ’vkinek az ágyasa, szeretője’ ❖ Hanno: Elég, elég, no állj fel már, az Istenért. (Felsegíti őt [ti. Henriket] a térdeiről.) Otto (Adelához): Ezt látták volna condrái, az édesek (1931 Füst Milán 9161042, 12).

3b. (rég, ritk) ’az ördöggel való kapcsolata miatt természetfeletti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) tartott nő, boszorkány’ ❖ [az ördöngösöket] a’ Magyar banyák kezdették követni; ’s közöttök is elegen lettek, a’ kik kiváltképpen egy Indiai varasbékának a’ szemével üzték babonáskodásaikat; ahonnét az  mesterségök, varáslásnak, kurusulásnak, magok pedig Czondráknak, Boszorkányoknak neveztettek (1817 Horváth János⁴ C5481, 55).

4. (irod, pejor) ’alávaló, bitang, mihaszna személy, ill. ilyen személyekből álló csoport’ ❖ gaz ember erkölcstelen ember. Czandra (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 470) | De igy is meggyülik adta sok czondrája! (1888 Ágai Adolf C0005, 163) | hogy én csak azt az átkozott Betlehem Gábort lássam egyszer… […] Mióta híre jött, hogy erdélyi fejedelem lött: nem lehet megint bírni a condrával… (1930 Móricz Zsigmond CD10).

5. (rég v. nyj) ’a tüzes vasról az üllőn maradt vaspor’ ❖ [új erőt vesz] a’ kovács’ tüze a’ vizes czondrábúl (1806 Verseghy Ferenc C4430, 107) | a kalitkás madarak ivóedényeibe is jó, holmi rozsdás darab vasakat hányni, vagy a kovács műhelyekből az ugynevezett czondrát (1858 Vasárnapi Újság CD56).

II. mn (rég)

1. (összetételek előtagjaként is) (nyj is) ’durva posztóból, darócból levő 〈ruhadarab〉’ ❖ Más napokon holmi tzundra keszkenkkel Boríttyák fejeket (1796 Gvadányi József C1923, 214) | [a mokányok öltözete] Báránybőr mellény, czondra harisnya (1850 Magyar Emléklapok C0266, 371) | széles mellén kigombolta a czondra kabátot (1893 Petelei István C3492, 9).

2. (ritk) ’rongyos, szakadozott 〈ruha〉’ ❖ tzondorlott [=] rongyollott, ſzakadozott. (tzondor, czudar, tzulás, ribantzos, rongyos; tzondra) (1784 Kisded szótár C0815, 89) | Tzondor, tzudar, tzondora, tzulás (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, t13).

3. (pejor) ’alávaló, bitang, mihaszna 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Czondra ember, gaz ember erkölcstelen ember (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 470) | Kalóz kutya, czondra tatárkém! (1879 Szabó Dávid C3764, 169) | Durva, komisz; ajjas, condra nép (1930 Móricz Zsigmond CD10).

4. (nyj is) ’mócsingos 〈hús〉’ ❖ a czondra hus fontja (1877 Ágai Adolf 8005002, 372).

ÖU: koldus~.

ÖE: ~kelme, ~posztó.

Sz: condrás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.