csacsi fn és mn (kedvesk) csucsi (nyj)
I. fn 1A1
1. ’(fiatal) szamár’ ❖ a’ mit oroſzlány ſzl, bár rókák’ fajzati köztt ül, Léſz az oroſzlány-fi ’s nem tsatsi, tudja kiki (1784–1787 Édes Gergely 7095002, 34) | kordéba fogott csacsi (1860 Rómer Flóris 8395007, 47) | Elütnek a nyelvjárások az irodalom nyelvétől a hangzók fölcserélésével […]: a = u csucsi (1881 Kálmány Lajos C2481, 207) | a csacsinak éktelen orditása (1900 Varga Mihály 8511010, 164) | Bár a madarak, csacsik, mókusok […] a mesék főszereplői, mégis emberi tulajdonságokat testesítenek meg (1996 Új Könyvek CD29).
2. (szépítő) ’〈megszólításként is:〉 együgyű, (naivan) butácska ember’ ❖ ? Mi lesz belőlünk, mi hát? Azt a féket e kacsó Hová rántja, óh csacsi hát Gyuró megkábult bacsó! (1815 Irodalomtörténeti Közlemények C0213, 481) | Vén csacsi! nem hazudál (1844 Terhes Sámuel C4118, 63) | Csak nem gondolod, te csacsi, hogy ebben a rossz kalapban valami bűbájos erő van? (1918 Móra Ferenc 9459001, 101) | Ez a csacsi megint melléfog (1960 Bernáth Aurél 9052001, 407).
II. mn 11A (szépítő)
1. ’(naivan) együgyű, butácska 〈ember〉’ ❖ az a csacsi Pista az utolsó másodpercben valamely legközelebbi kupéba ugrott föl (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | [egy] csacsi, nálamnál kisebb termetű, szegény polgári lányt kellett volna elvennem (1912 Molnár Ferenc² 9453007, 31) | Spatz Herman után ő [ti. Mihály Dezső] volt a legcsacsibb az egész osztályban (1935 Szabó Dezső 9623024, 118) | Fiatal volt, csacsi és tudatlan (1970 e. Szőllősy Klára ford.–Greene 9685005, 33).
2. ’ilyen emberre jellemző, együgyűséget, butaságot tükröző 〈megnyilvánulás, külső stb.〉, ill. ilyen emberre jellemző(en gyenge, lassú) 〈elme, értelem〉’ ❖ csacsi tanácsnak (1901 Ady Endre C0535, 189) | [a dajka] ismerte ennek a csacsi játéknak ingerkedő csattanóját (1935 Kosztolányi Dezső 9359250, 226) | csacsi, szerelmes történetet (1942 Bohuniczky Szefi 9063001, 92) | Csacsi eszemmel mindeddig azt hittem, egyenlő állampolgári jogaink vannak, s ezt az alkotmány is biztosítja (1994 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’olyan 〈állapot, érzelem stb.〉, amely elveszi a józan ítélőképességet, amely ilyen magatartásra indít’ ❖ Több esze van, mintsem, hogy ilyen csacsi, üres ábrándért éljen és küzdjön (1902 Ady Endre CD0801) | akkora fájdalmat érzel amiatt a csacsi kis szerelem miatt (1922 Zilahy Lajos 9799003, 81).
2b. ’gyakr. a körültekintés, a megfontolás hiányából származó, bajt, kárt, kellemetlenséget okozó v. azzal járó 〈esemény, körülmény stb.〉’ ❖ csacsi tévedés volt Hogy az a pap bent volt nálad (1938 Karinthy Frigyes 9309102, 13) | [a futballmérkőzésen] egymást követi remek pillanat és csacsi hiba (1996 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.