csacska mn 16A

1. ’felszínes gondolkodású, naiv, balga, butácska 〈személy〉’ ❖ Az Irigység ölt meg: ám te nem hartzoltál, Tsatska, ’s a’ békesség’ ſzeretje voltál (1796 Péteri Takáts József ford.–Ovidius 7268002, 74) | A csacska dada […] biztatta Erzsikét, hogy nemsokára kapni fog még valamit: egy mamát (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | egy fiatal csacska riporterlányka a minap megkérdezte [a tévés mesesorozatban játszó Ringo Starrt]: „Olyan jól tetszik csinálni ezt a műsort, hol tetszett dolgozni, mielőtt be tetszett kerülni a tévébe?” Ringo szomorúan azt felelte, hogy egy bandában dobolt (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személyre jellemző, (naiv) együgyűséget v. csacsiságot tükröző 〈megnyilvánulás〉, ill. ilyen személyre jellemző(en gyenge, lassú) 〈elme, értelem〉’ ❖ a’ csacska híreknek örömestebb hisznek, mint saját eszeknek (1806 Verseghy Ferenc C4441, 218) | csacska rege (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Anatole France megírta] talán legelső véres verseit e tagadó, öreg és majdnem csacskán összeiparkodott kötetében [ti. a Kékszakáll hét felesége című kötetben] (1909 Ady Endre CD0801) | csacska kérdést (1928 Dsida Jenő CD01) | [az anya] úgy vélte a maga csacska fejével, hogy ettől [ti. hogy lánya titokban elköltözik otthonról] megkímélhette volna az isten (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480004, 32).

2. (kissé rég, pejor is) ’bőbeszédű, sokat csacsogó, fecsegő 〈személy〉, ill. olyan 〈száj, nyelv〉, amely gyakr. szól, beszél, csacsog’ ❖ [Piglossza lakosai,] ſzájok nem lévén, hátulsó réſzeikkel ſzóllanak. […] És mivel a’ Pigloſzſzai borbélyok az Europai borbélyoknál-is tsatskábbak ſzoktak lenni, az-is a’ ki engem borotvált, az egéſz házat tele töltötte büdösséggel (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg 7129002, 292) | leteszem a tollat, nehogy csacskának tarts (1842 Nemzeti almanach C1489, 234) | nyakamon a lányka csügg, S viszont én a kis csacska szán [= szájon] (1843 Garay János CD01) | csak itt a tábor levegője oldá Meg csacska nyelvét (1867 Rákosi Jenő 8385001, 200) | Ha néma voltál, – [az asszony] addig tesz, beszél Hogy csacska lész utánna mint a szél (1880 e. Csepreghy Ferenc 8087001, 118) | olyan csacskák voltak, mint valami bábaasszony. Kifecsegtek mindent (1925 Krúdy Gyula CD54).

2a. (kissé irod) ’hosszasan, folytonosan csiripelő, csivitelő, csipogó 〈madár〉’ ❖ az erdő csacska madarai (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Régi puha fészkét nem kereste Még a csacska fecske (1903 Csizmadia Sándor¹ 9089002, 15) | A csacska cinkék, amelyek éppen az álmukat mondogatták el az ecetfának, fölrepültek (1924 Krúdy Gyula CD54).

2b. (irod, átv is) ’csacsogó, fecsegő 〈víz, patak〉’ ❖ Be meg ezüstözöd, tele Hold! itt a sír-domb megett A’ tsatska patakba bele Olvadott kék híg eget (1804 Kováts József³ C2776, 74) | A holdfényt egész odáig hozta a lábaihoz a csacska hullám (1877 Jókai Mór CD18) | a lényeg a forrás, a tiszta forrás és nem a csacska bugyborgó felszín (1983 Gombás Vilmos CD52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csacska melléknév 16A
1.
felszínes gondolkodású, naiv, balga, butácska 〈személy〉
Az Irigység ölt meg: ám te nem hartzoltál, Tsatska, ’s a’ békesség’ ſzeretje voltál
(1796 Péteri Takáts József ford.Ovidius)
A csacska dada […] biztatta Erzsikét, hogy nemsokára kapni fog még valamit: egy mamát
(1881 Mikszáth Kálmán)
egy fiatal csacska riporterlányka a minap megkérdezte [a tévés mesesorozatban játszó Ringo Starrt]: „Olyan jól tetszik csinálni ezt a műsort, hol tetszett dolgozni, mielőtt be tetszett kerülni a tévébe?” Ringo szomorúan azt felelte, hogy egy bandában dobolt
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személyre jellemző, (naiv) együgyűséget v. csacsiságot tükröző 〈megnyilvánulás〉, ill. ilyen személyre jellemző(en gyenge, lassú) 〈elme, értelem〉
a’ csacska híreknek örömestebb hisznek, mint saját eszeknek
(1806 Verseghy Ferenc)
csacska rege
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Anatole France megírta] talán legelső véres verseit e tagadó, öreg és majdnem csacskán összeiparkodott kötetében [ti. a Kékszakáll hét felesége című kötetben]
(1909 Ady Endre)
csacska kérdést
(1928 Dsida Jenő)
[az anya] úgy vélte a maga csacska fejével, hogy ettől [ti. hogy lánya titokban elköltözik otthonról] megkímélhette volna az isten
(1952 Németh Andor ford.Dreiser)
2. (kissé rég, pejor is)
bőbeszédű, sokat csacsogó, fecsegő 〈személy〉, ill. olyan 〈száj, nyelv〉, amely gyakr. szól, beszél, csacsog
[Piglossza lakosai,] ſzájok nem lévén, hátulsó réſzeikkel ſzóllanak. […] És mivel a’ Pigloſzſzai borbélyok az Europai borbélyoknál-is tsatskábbak ſzoktak lenni, az-is a’ ki engem borotvált, az egéſz házat tele töltötte büdösséggel
(1783 Győrffy József¹ ford.Holberg)
leteszem a tollat, nehogy csacskának tarts
(1842 Nemzeti almanach)
nyakamon a lányka csügg, S viszont én a kis csacska szán [= szájon]
(1843 Garay János)
csak itt a tábor levegője oldá Meg csacska nyelvét
(1867 Rákosi Jenő)
Ha néma voltál, – [az asszony] addig tesz, beszél Hogy csacska lész utánna mint a szél
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
olyan csacskák voltak, mint valami bábaasszony. Kifecsegtek mindent
(1925 Krúdy Gyula)
2a. (kissé irod)
hosszasan, folytonosan csiripelő, csivitelő, csipogó 〈madár〉
az erdő csacska madarai
(1859 Vasárnapi Újság)
Régi puha fészkét nem kereste Még a csacska fecske
(1903 Csizmadia Sándor¹)
A csacska cinkék, amelyek éppen az álmukat mondogatták el az ecetfának, fölrepültek
(1924 Krúdy Gyula)
2b. (irod, átv is)
csacsogó, fecsegő 〈víz, patak〉
Be meg ezüstözöd, tele Hold! itt a sír-domb megett A’ tsatska patakba bele Olvadott kék híg eget
(1804 Kováts József³)
A holdfényt egész odáig hozta a lábaihoz a csacska hullám
(1877 Jókai Mór)
a lényeg a forrás, a tiszta forrás és nem a csacska bugyborgó felszín
(1983 Gombás Vilmos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások