csapoz ts ige 4a (ritk)

1. (Ipar) ’〈faelemeket, gerendákat stb.〉 csapokkal, ill. csaplyukakkal ellát, és egymással összeerősít’ ❖ [a deszkákat] eggymásba kell tsapozni mind a’ négy szögleteiken négy négy tsapokkal (1816 Kaló Péter C2485, 119).

2. (Szőlő v. Mezőg) ’〈az ág felső részét〉 a termés szabályozása céljából lemetszi’ ❖ Ímhol egyik kést veſzen a’ kezébe És kiballagvánn vele ſzllejébe Metſzi a’ veſzſzt csapozott tövérl Nyers gykerérl (1783 Édes Gergely C1541, 97).

ÖU: meg~.

Sz: csapozás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csap²; ÉKsz.

csapoz tárgyas ige 4a (ritk)
1. (Ipar)
〈faelemeket, gerendákat stb.〉 csapokkal, ill. csaplyukakkal ellát, és egymással összeerősít
[a deszkákat] eggymásba kell tsapozni mind a’ négy szögleteiken négy négy tsapokkal
(1816 Kaló Péter)
2. (Szőlő v. Mezőg)
〈az ág felső részét〉 a termés szabályozása céljából lemetszi
Ímhol egyik kést veſzen a’ kezébe És kiballagvánn vele ſzllejébe Metſzi a’ veſzſzt csapozott tövérl Nyers gykerérl
(1783 Édes Gergely)
ÖU: megcsapoz
Sz: csapozás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csap²; ÉKsz.

Beállítások