cseng-peng tn ige 10b3 (kissé rég)

1. (irod) ’〈fémtárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉 élesebben, majd tompábban csengő érces hangot ad’ ❖ Tér mezt ſzeret , hol […] futtatni lehet paripáját, Tseng peng lántztzal nem mérik ugarját (1789 Orczy Lőrinc 7249011, 155) | Tseng-peng büszke fején a’ réz-sisak a’ sok ütéstl (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 166) | Csönög-pönög a sarkantyu (1879 Németh Ignác C3322, 91) | köves földben cseng-peng acél kapa (1936 Jékely Zoltán 9278014, 19).

2. (vál, pejor is) ’〈hang, rím stb.〉(már-már túlzottan) szépen cseng’ ❖ A’ Várban minden nagyon kivilágosítatott vala, és a’ tsengő pengő musikáknak hangja idétlenűl hangitsált (1806 Szabó Sámuel ford. C3784, 174) | A’ muzsika meg zendlt, föl rettentem én is, ’s a’ csöng pöng muzsikában Tzharangot gondoltam (1833 Uránia C0425, 88) | Az igaz, hogy tiszták a jambusok, jól csengnek, pengnek a szavak, de hiszen, ha csak pengés kell, akkor még ama hires vers is szép: „Csáti paraszt pattog, szekerének az oldala csattog; Nyargal az egri görög, lőcskarikája csörög.” (1860 Vasárnapi Újság CD56) | „tökéletesen” csengő-pengő rímeik helyett inkább oly rossz rímeket kívánt, amelyek nem sablónosak s melyek híven adják vissza a költő mondanivalóját (1932 Palágyi Lajos CD10).

Vö. CzF. csėng; TESz. cseng-bong; ÚMTsz. cseng-beng

cseng-peng tárgyatlan ige 10b3 (kissé rég)
1. (irod)
〈fémtárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉 élesebben, majd tompábban csengő érces hangot ad
Tér mezt ſzeret , hol […] futtatni lehet paripáját, Tseng peng lántztzal nem mérik ugarját
(1789 Orczy Lőrinc)
Tseng-peng büszke fején a’ réz-sisak a’ sok ütéstl
(1813 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
Csönög-pönög a sarkantyu
(1879 Németh Ignác)
köves földben cseng-peng acél kapa
(1936 Jékely Zoltán)
2. (vál, pejor is)
〈hang, rím stb.〉 (már-már túlzottan) szépen cseng
A’ Várban minden nagyon kivilágosítatott vala, és a’ tsengő pengő musikáknak hangja idétlenűl hangitsált
(1806 Szabó Sámuel ford.)
A’ muzsika meg zendlt, föl rettentem én is, ’s a’ csöng pöng muzsikában Tzharangot gondoltam
(1833 Uránia)
Az igaz, hogy tiszták a jambusok, jól csengnek, pengnek a szavak, de hiszen, ha csak pengés kell, akkor még ama hires vers is szép: „Csáti paraszt pattog, szekerének az oldala csattog; Nyargal az egri görög, lőcskarikája csörög.”
(1860 Vasárnapi Újság)
„tökéletesen” csengő-pengő rímeik helyett inkább oly rossz rímeket kívánt, amelyek nem sablónosak s melyek híven adják vissza a költő mondanivalóját
(1932 Palágyi Lajos)
Vö. CzF. csėng; TESz. cseng-bong; ÚMTsz. cseng-beng

Beállítások