cserebere fn 6B (kissé biz)
1. ’(kisebb értékű) tárgyak egymás közötti (rendszeres,) többszöri, ill. tömeges cseréje (mint kereskedelmi, ritk. jogi ügylet)’ ❖ drintz, tsere, tserebere, tserélés (1784 Kisded szótár C0815, 18) | [Az erdélyi sátoros cigányok] áruczikkeikért inkább eleséget mint pénzt szoktak kérni […]. A csereberét igen kedvelik (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Pécsújvár] Rátkai Demeternek tulajdona volt, ugy kapták a Tarczayak, az ónodi Zudarok, viszont csere útján a Perényiek, kiknek kezén 1512-ig maradt; ekkor ismét cserebere útján szállott a Tarczayakra (1896 PallasLex. CD02) | A cserebere [ti. a használt tankönyveké] vagy egymás között történt, vagy tanári segédlettel (1996 Magyar Hírlap CD09) | a [mű]gyűjtők közötti adásvétel és cserebere értéke (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rendsz. birtokszóként) ’nem anyagi természetű dolgoknak, pl. szellemi, kulturális javaknak személyek v. közösségek közötti folyamatos cseréje’ ❖ egyik ember el-kapja eztet, és reá ragaſztya a’ másikra, és ez a’ rettenetes tsere bere minden napi és minden órai (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2783, 224) | kicsinyes falusi gondok, pletyka és olcsó érdekek csereberéje (1958 Magyar Nemzet jún. 20. C0354, 7) | A táncok és a táncdalok állandó csereberéje következtében a Mezőségen teljesen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül (1990 Magyar néprajz CD47).
2. ’két v. több személy v. dolog egymással való többszöri megcserélése, váltogatása v. cserélődése, váltakozása’ ❖ A nappal munka, gond és küzdelem ideje, az éj pedig a nyugalomé, – ezek csereberéje természetellenes (1884–1885 Egymillió bolondság C1559, 53) | Csereberék támadtak a párokban, a csereberékből féltékenykedések, a féltékenykedésekből civakodások (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 34) | Házon belüli cégmozgásoknál csupán az elosztószekrényben kell néhány csere-berét végrehajtani és máris a megszokott mellékállomáson szólalnak meg a telefonok (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. (pejor is) ’személyeknek v. dolgoknak ismételt, (túlságosan) gyakori cseréje, változtatása’ ❖ Cserebere. Úgy cserélik a férjüket, mint a divatot (1929 Móricz Zsigmond CD10) | A legsúlyosabb ártalmat az anya elvesztése okozza: de mindig bizonyos fokú megrázkódtatással jár a gyermekkori gondozó vagy nevelő személyének a csereberéje is a gyermek számára (1965 György Júlia 1062001, 39).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.