csikol ige 1a (nyj)

1. ts (átv is) ’〈személy (kezével v. vmely tárggyal)〉 vmely érzékeny helyen többször úgy érint vkit, vmit, hogy azzal izgató, bizsergő, viszkető érzést kelt, az így érintett személyt pedig rendsz. rángatózó mozdulatokra, nevetésre készteti’ ❖ tsikolja [Ámor] szárnya Minden tagom’ belőlről! (1792 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Múzsám Kénye szerint inokat [ti. az ujjaiméit] csikolja (1800–1805 Fazekas Mihály CD01) | A harmadfű vér forró ujjal csikolta […] egész valójukat (1917 Mariay Ödön CD10) | csikol: csiklandoz (1929 Magyar Nyelv C5870, 237).

1a. (ritk) ’piszkál, ingerel, kellemetlenkedve bosszant vkit’ ❖ Perzsi [egy legyeskedőhöz]: Ne csikojj mán, mer a nyakadba öntöm! (1918 Móricz Zsigmond C3217, 41) | – A ház enyém, – pattogta rekedten Péter Dani, – lefoglalom. – Igérjen rá, Demeter úr! – csikolta a fakereskedőt Mihály (1931 Oláh Gábor 9487062, 65).

2. ts (rég, ritk, átv is) ’nyúzva, gyötörve kapar, horzsol vmit’ ❖ Nem a’ gyötr igaz megesmerés Tsikolta lantom arany’ húrjait (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 21) | A szegíny ember csak csikojja a fődet, de nem írdemes a munkára (1894 Kulcsár Endre C5239, 93).

2a. tn (rég, ritk) ’vonós hangszeren játszik’ ❖ „betérünk a csárdába bor-innya”, s csikol a cigány, s húzza hosszúra vagy apróra, megüti füleinket egy-egy hang a múltból (1879 Teleki Sándor 8474002, 91) | Fátyol Károly még purdé volt, de már jól csikolt a bőgőn (1881 Teleki Sándor C4111, 69).

Vö. CzF.; TESz. csikland; ÚMTsz.

csikol ige 1a (nyj)
1. tárgyas (átv is)
〈személy (kezével v. vmely tárggyal) vmely érzékeny helyen többször úgy érint vkit, vmit, hogy azzal izgató, bizsergő, viszkető érzést kelt, az így érintett személyt pedig rendsz. rángatózó mozdulatokra, nevetésre készteti
tsikolja [Ámor] szárnya Minden tagom’ belőlről!
(1792 Csokonai Vitéz Mihály)
Múzsám Kénye szerint inokat [ti. az ujjaiméit] csikolja
(1800–1805 Fazekas Mihály)
A harmadfű vér forró ujjal csikolta […] egész valójukat
(1917 Mariay Ödön)
csikol: csiklandoz
(1929 Magyar Nyelv)
1a. (ritk)
piszkál, ingerel, kellemetlenkedve bosszant vkit
Perzsi [egy legyeskedőhöz]: Ne csikojj mán, mer a nyakadba öntöm!
(1918 Móricz Zsigmond)
– A ház enyém, – pattogta rekedten Péter Dani, – lefoglalom. – Igérjen rá, Demeter úr! – csikolta a fakereskedőt Mihály
(1931 Oláh Gábor)
2. tárgyas (rég, ritk, átv is)
nyúzva, gyötörve kapar, horzsol vmit
Nem a’ gyötr igaz megesmerés Tsikolta lantom arany’ húrjait
(1819 Pap Gábor ford.Grillparzer)
A szegíny ember csak csikojja a fődet, de nem írdemes a munkára
(1894 Kulcsár Endre)
2a. tárgyatlan (rég, ritk)
vonós hangszeren játszik
„betérünk a csárdába bor-innya”, s csikol a cigány, s húzza hosszúra vagy apróra, megüti füleinket egy-egy hang a múltból
(1879 Teleki Sándor)
Fátyol Károly még purdé volt, de már jól csikolt a bőgőn
(1881 Teleki Sándor)
Vö. CzF.; TESz. csikland; ÚMTsz.

Beállítások