csipet fn és mn 3B1

I. fn

1. ’〈mértékegységként is:〉 szemcsés, porszerű v. szálas anyagból a hüvelyk- és mutatóujj hegyével összefogható rész’ ❖ Tsipet. Annyi, a’ mennyit egyszerre tsiphetni (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 401) | A házi fecskepárok az eresz alá helyezik fészküket, mely remek kis épület anyagát – a sarat – pici csőrükkel csipetenként hordják össze (1894 PallasLex. CD02).

1a. (jelzőként)(vhány) ilyen egységnyi mennyiségű 〈szemcsés, porszerű v. szálas anyag〉’ ❖ Melyly ſzent tsipet hamu ſzállott homlokodra? Lrintz! jjjön áldás kívánom Papodra: Ki olyly nótát adott tziberés torkodra, És olyly ſzent beſzédet fzött ajakodra (1789 Barcsay Ábrahám 7019007, 101) | Egy kis csipet sár, mellyet a madárka Szájába vészen (1847 Garay János C1818, 140) | Végül elégettek egy csipet tömjént, hogy még az emlékét is elnyomják a sok éjszakai cigarettafüstnek (1937 Hunyady Sándor 9266001, 10) | felforrósítjuk a vajat, átforgatjuk benne az apróra vágott zsályát, hozzáadjuk a felkockázott sajtot, a tejszínt, és 2 csipet frissen reszelt szerecsendiót (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (vhány) ilyen egységnyi (vmiből)’ ❖ A’ jó sziksót ugy lehet megismerni, hogy, ha egy csipetet a’ tenyerében eldörzsöl valaki, egészen elolvad (1846 Kiss Bálint 8244001, 32) | Végy ujjaid közzé a magvakból egy csipetet (1853 Vas Gereben kis képes naptára C4372, 48) | hány csipettel tegyen a forró vízbe a peccobul [= a fehér színű teafajtából] (1894 Jókai Mór CD18) | a sóból nem kell sok, talán egy csipet, és ízt ad az ételnek (1992 Magyar reformátusok CD1210).

1c. (jelzőként) (túlzó) ’csekély mértékű 〈elvont dolog〉’ ❖ Mily hosszú és megalázó öngyötrődés kellett egy-egy csipet önismeret megszerzésére (1932 Török Sophie CD10) | egy csipet dekadencia következik, fájdalmas kuplé szól, a bűnös züllött pesti éjszakáról (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég v. nyj) ’keményre gyúrt, (kézzel) apróra tépdesett, csipkedett (leves)tészta; csipetke’ ❖ a Magyarországon annyira megbecsülhetlen tésztanemek, ugymint: tarhonya, metélt, csipet, reszelt laska (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Mind paprikás csirkét rendeltek […], sok csipettel (1895 Benedek Elek C0918, 74).

II. mn (rég, ritk)

’apró, kicsi 〈dolog〉’ ❖ [Vilma] trillázott, a zongorából pedig szörnyű hangokat erőszakolt ki csipet ökleivel, ütötte-vétette azt a szerencsétlen zongorát, a billentyük eszeveszetten ugrándoztak rózsás ujjai alatt (1859 Matkovics Pál 8299001, 68) | őneki csak egy piczurka kis arcza van, egy csipet szőke szakállal (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3731, 125) | mohódzó, csöpp, csipet, serkés bajusznak mondták az ütközőbajuszt, amikor már kezdett észrevehetővé válni (1992 Fogarasi Klára CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; ÚMTsz.

csipet főnév és melléknév 3B1
I. főnév
1.
〈mértékegységként is:〉 szemcsés, porszerű v. szálas anyagból a hüvelyk- és mutatóujj hegyével összefogható rész
Tsipet. Annyi, a’ mennyit egyszerre tsiphetni
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
A házi fecskepárok az eresz alá helyezik fészküket, mely remek kis épület anyagát – a sarat – pici csőrükkel csipetenként hordják össze
(1894 PallasLex.)
1a. (jelzőként)
(vhány) ilyen egységnyi mennyiségű 〈szemcsés, porszerű v. szálas anyag〉
Melyly ſzent tsipet hamu ſzállott homlokodra? Lrintz! jjjön áldás kívánom Papodra: Ki olyly nótát adott tziberés torkodra, És olyly ſzent beſzédet fzött ajakodra
(1789 Barcsay Ábrahám)
Egy kis csipet sár, mellyet a madárka Szájába vészen
(1847 Garay János)
Végül elégettek egy csipet tömjént, hogy még az emlékét is elnyomják a sok éjszakai cigarettafüstnek
(1937 Hunyady Sándor)
felforrósítjuk a vajat, átforgatjuk benne az apróra vágott zsályát, hozzáadjuk a felkockázott sajtot, a tejszínt, és 2 csipet frissen reszelt szerecsendiót
(1998 Magyar Hírlap)
1b.
(vhány) ilyen egységnyi (vmiből)
A’ jó sziksót ugy lehet megismerni, hogy, ha egy csipetet a’ tenyerében eldörzsöl valaki, egészen elolvad
(1846 Kiss Bálint)
Végy ujjaid közzé a magvakból egy csipetet
(1853 Vas Gereben kis képes naptára)
hány csipettel tegyen a forró vízbe a peccobul [= a fehér színű teafajtából]
(1894 Jókai Mór)
a sóból nem kell sok, talán egy csipet, és ízt ad az ételnek
(1992 Magyar reformátusok)
1c. (jelzőként) (túlzó)
csekély mértékű 〈elvont dolog〉
Mily hosszú és megalázó öngyötrődés kellett egy-egy csipet önismeret megszerzésére
(1932 Török Sophie)
egy csipet dekadencia következik, fájdalmas kuplé szól, a bűnös züllött pesti éjszakáról
(1999 Magyar Hírlap)
2. (rég v. nyj)
keményre gyúrt, (kézzel) apróra tépdesett, csipkedett (leves)tészta; csipetke
a Magyarországon annyira megbecsülhetlen tésztanemek, ugymint: tarhonya, metélt, csipet, reszelt laska
(1856 Vasárnapi Újság)
Mind paprikás csirkét rendeltek […], sok csipettel
(1895 Benedek Elek)
II. melléknév (rég, ritk)
apró, kicsi 〈dolog〉
[Vilma] trillázott, a zongorából pedig szörnyű hangokat erőszakolt ki csipet ökleivel, ütötte-vétette azt a szerencsétlen zongorát, a billentyük eszeveszetten ugrándoztak rózsás ujjai alatt
(1859 Matkovics Pál)
őneki csak egy piczurka kis arcza van, egy csipet szőke szakállal
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
mohódzó, csöpp, csipet, serkés bajusznak mondták az ütközőbajuszt, amikor már kezdett észrevehetővé válni
(1992 Fogarasi Klára)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csíp; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások