csiszolatlan mn 14A

1. ’csiszolás előtti 〈állapot〉, ill. ilyen állapotban levő(, érdes, durva felületű) 〈anyag, tárgy〉’ ❖ A portugal király köve, 1680 kar. sulyu, még eredeti, csiszolatlan durva állapotban van (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a közönséges, csiszolatlan üvegpohárban nem lehet jó bor? (1881 Bánfi János C0779, 20) | csiszolatlan kőeszközök (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Tornoczky Gábor iparművész] elsősorban fémmel, csiszolt és csiszolatlan acéllal dolgozott (1999 Lakáskultúra CD39) | [a gyűjteményben láthatjuk] a csodálatos ásványokat természetes formájukban, csiszolatlanul, és megmunkált állapotban egyaránt (2000 Természet Világa CD50) csiszolatlan gyémánt ’vmiben ösztönösen nagyon tehetséges személy, akinek azonban értékes tulajdonságai még nem bontakoztak ki teljesen’ ❖ A vízhatlan tengerész csüggedetlenül hallgatta a félelmetes intelmeket. – Jól beszél, csontot neki! – vágta oda ez a csiszolatlan gyémánt (1974 Szentkuthy Miklós ford.–Joyce 9664016, 714) | a huszonegy esztendős Mick Jaggert […] „bámulatos tehetségként” vagy „csiszolatlan gyémántként” emlegették (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a cigányválogatott labdarúgói] csiszolatlan gyémántok, csak a hónuk alá kellene nyúlni (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’nem eléggé kidolgozott, nyers, kiforratlan 〈alkotás, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Hangom csiszolatlan (1870 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3732, 183) | úgy jelennek meg kedves sorai, amint azok csiszolatlanul tollára jönnek egyenesen lelkéből (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | csiszolatlannak nevezni olyan nyelvet [ti. a magyart], mely századok óta robbanásszerüen veti ki magából a költői és irói lángelméket, akiket a nagyvilág is bámul, talán mégis tulzás (1933 Kosztolányi Dezső 9359112, 251) | A kubikosdalok díszítetlenek és csiszolatlanok (1980 NéprajziLex. CD47).

3. ’nem eléggé kulturált, nem eléggé finom, kissé bárdolatlan, faragatlan 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ [egyes írók] csiszolatlan vagy ferde egyéniségöket egész mivoltában az irodalom terére is átviszik (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Az erdélyi főurak különben se mulattatták [Mária Krisztierna fejedelemasszonyt]. Nyersebbek, csiszolatlanabbak voltak azoknál, kiknek társaságában felnőtt (1905 Veress Endre CD55) | csodálta Sol egyszerűségét, faragatlan érzéseit, csiszolatlan kívánságait (1912 Szini Gyula CD10) | csiszolatlan, de nyílteszű parasztkölyköknek (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. csiszol; ÉKsz.

csiszolatlan melléknév 14A
1.
csiszolás előtti 〈állapot〉, ill. ilyen állapotban levő(, érdes, durva felületű) 〈anyag, tárgy〉
A portugal király köve, 1680 kar.karát sulyu, még eredeti, csiszolatlan durva állapotban van
(1860 Vasárnapi Újság)
a közönséges, csiszolatlan üvegpohárban nem lehet jó bor?
(1881 Bánfi János)
csiszolatlan kőeszközök
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[Tornoczky Gábor iparművész] elsősorban fémmel, csiszolt és csiszolatlan acéllal dolgozott
(1999 Lakáskultúra)
[a gyűjteményben láthatjuk] a csodálatos ásványokat természetes formájukban, csiszolatlanul, és megmunkált állapotban egyaránt
(2000 Természet Világa)
csiszolatlan gyémánt
vmiben ösztönösen nagyon tehetséges személy, akinek azonban értékes tulajdonságai még nem bontakoztak ki teljesen
A vízhatlan tengerész csüggedetlenül hallgatta a félelmetes intelmeket. – Jól beszél, csontot neki! – vágta oda ez a csiszolatlan gyémánt
(1974 Szentkuthy Miklós ford.Joyce)
a huszonegy esztendős Mick Jaggert […] „bámulatos tehetségként” vagy „csiszolatlan gyémántként” emlegették
(1995 Magyar Hírlap)
[a cigányválogatott labdarúgói] csiszolatlan gyémántok, csak a hónuk alá kellene nyúlni
(1995 Magyar Hírlap)
2.
nem eléggé kidolgozott, nyers, kiforratlan 〈alkotás, megnyilvánulás stb.〉
Hangom csiszolatlan
(1870 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
úgy jelennek meg kedves sorai, amint azok csiszolatlanul tollára jönnek egyenesen lelkéből
(1872 Mikszáth Kálmán)
csiszolatlannak nevezni olyan nyelvet [ti. a magyart], mely századok óta robbanásszerüen veti ki magából a költői és irói lángelméket, akiket a nagyvilág is bámul, talán mégis tulzás
(1933 Kosztolányi Dezső)
A kubikosdalok díszítetlenek és csiszolatlanok
(1980 NéprajziLex.)
3.
nem eléggé kulturált, nem eléggé finom, kissé bárdolatlan, faragatlan 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
[egyes írók] csiszolatlan vagy ferde egyéniségöket egész mivoltában az irodalom terére is átviszik
(1858 Vasárnapi Újság)
Az erdélyi főurak különben se mulattatták [Mária Krisztierna fejedelemasszonyt]. Nyersebbek, csiszolatlanabbak voltak azoknál, kiknek társaságában felnőtt
(1905 Veress Endre)
csodálta Sol egyszerűségét, faragatlan érzéseit, csiszolatlan kívánságait
(1912 Szini Gyula)
csiszolatlan, de nyílteszű parasztkölyköknek
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. csiszol; ÉKsz.

Beállítások