csitul tn ige 1a3csittul (kissé rég)

1. ’〈zaj, erős hang, ill. hangos(kodó) személy v. állat〉 halkul, csendesedik v. elhallgat’ ❖ megtanítlak, hol csituljon a’ hang [ti. a tamburáé] (1839 Emlény C0110, 152) | Csittulni kezd a távolok zaja (1903 Juhász Gyula¹ CD01) | a várban lábujjhegyen járt mindenki, csak a muzsikusok nem csitultak (1926 Krúdy Gyula CD54) | csitúlj bolond madár (1938 Szép Ernő 9665039, 210) | Székhelyi [József] csitul magától is, nem akar ő velünk ordítani, csak muszáj elmondania, hogy milyen vacakul mennek itt a dolgok (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈testi folyamat, ill. szerv〉 mozgásában, ütemében, ill. működésében lassabbá válik, lelassul’ ❖ fölzaklatott vérem hűvösödni kezd, agyam lüktetése csitul (1920 Dóczy Jenő CD10) | csak lassan csituló szívvel vettem tudomást a tévedésről (1975 Kertész Imre² CD41) | [a] leállított labdát – csituló pulzussal – Váczi lövi kevéssel a jobb alsó sarok mellé (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈ingerült, zaklatott személy, ill. nyugtalan állat〉 megnyugszik, lecsillapodik’ ❖ Hun, alán, gót, svéd faj, gepidák, herúlok [= 5-6. századi germánok], Mint riadó ménes egymásra tolultak, Míg újra csitulván, mint víz az olajtól, Atyafi törzsekben vált ki faj a fajtól (1873 Arany László CD01) | Hogy megpihenjek s feledjek és csitúljak, eloldtam csolnakom s tengerre keltem (1914 Havas Gyula CD10) | [a Prométheusz máját marcangoló keselyű] egyre csitúl, mint asszonyaink a klimax vége felé (1980 Marsall László 1103017, 45).

2a. ’〈heves indulat, érzés, ill. (fizikai) állapot, küzdelem, probléma stb.〉 mérséklődik, enyhül v. megszűnik, (vmivé) csillapodik’ ❖ csitúl Juán keserve (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 283) | A pénzgondok nem csittulnak (1936 Illyés Gyula 9274067, 147) | Csitul a beteg láza (1983 Tollas Tibor 9818017, 50) | A kedélyek nem csitultak a mérkőzés alatt sem, a két [szurkoló]tábor egymásnak esett (1998 Magyar Hírlap CD09) | a társadalombiztosításról folyó vita heves szenvedélyeket gerjesztő ügyből egyszerű párbeszéddé csitult (2000 Figyelő CD2601).

3. ’〈természeti erő, jelenség〉 erejében, hevességében gyengül, (vmivé) csendesedik’ ❖ Csitul a szellő (1903 Kaffka Margit CD01) | Csittuljatok […] vulkánok (1916 Ady Endre CD10) | Látta, hogy a vihar csendes, de szakadatlan esővé csitult (1921 Angelotti Mária CD10) | A szinte sosem csituló téli szélben hullámzanak a drapérián a nevek (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el~, le~, meg~, össze~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. csitt; ÉKsz.

csitul tárgyatlan ige 1a3
csittul 1a3 (kissé rég)
1.
〈zaj, erős hang, ill. hangos(kodó) személy v. állat〉 halkul, csendesedik v. elhallgat
megtanítlak, hol csituljon a’ hang [ti. a tamburáé]
(1839 Emlény)
Csittulni kezd a távolok zaja
(1903 Juhász Gyula¹)
a várban lábujjhegyen járt mindenki, csak a muzsikusok nem csitultak
(1926 Krúdy Gyula)
csitúlj bolond madár
(1938 Szép Ernő)
Székhelyi [József] csitul magától is, nem akar ő velünk ordítani, csak muszáj elmondania, hogy milyen vacakul mennek itt a dolgok
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
〈testi folyamat, ill. szerv〉 mozgásában, ütemében, ill. működésében lassabbá válik, lelassul
fölzaklatott vérem hűvösödni kezd, agyam lüktetése csitul
(1920 Dóczy Jenő)
csak lassan csituló szívvel vettem tudomást a tévedésről
(1975 Kertész Imre²)
[a] leállított labdát – csituló pulzussal – Váczi lövi kevéssel a jobb alsó sarok mellé
(1998 Magyar Hírlap)
2.
〈ingerült, zaklatott személy, ill. nyugtalan állat〉 megnyugszik, lecsillapodik
Hun, alán, gót, svéd faj, gepidák, herúlok [= 5-6. századi germánok], Mint riadó ménes egymásra tolultak, Míg újra csitulván, mint víz az olajtól, Atyafi törzsekben vált ki faj a fajtól
(1873 Arany László)
Hogy megpihenjek s feledjek és csitúljak, eloldtam csolnakom s tengerre keltem
(1914 Havas Gyula)
[a Prométheusz máját marcangoló keselyű] egyre csitúl, mint asszonyaink a klimax vége felé
(1980 Marsall László)
2a.
〈heves indulat, érzés, ill. (fizikai) állapot, küzdelem, probléma stb.〉 mérséklődik, enyhül v. megszűnik, (vmivé) csillapodik
csitúl Juán keserve
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
A pénzgondok nem csittulnak
(1936 Illyés Gyula)
Csitul a beteg láza
(1983 Tollas Tibor)
A kedélyek nem csitultak a mérkőzés alatt sem, a két [szurkoló]tábor egymásnak esett
(1998 Magyar Hírlap)
a társadalombiztosításról folyó vita heves szenvedélyeket gerjesztő ügyből egyszerű párbeszéddé csitult
(2000 Figyelő)
3.
〈természeti erő, jelenség〉 erejében, hevességében gyengül, (vmivé) csendesedik
Csitul a szellő
(1903 Kaffka Margit)
Csittuljatok […] vulkánok
(1916 Ady Endre)
Látta, hogy a vihar csendes, de szakadatlan esővé csitult
(1921 Angelotti Mária)
A szinte sosem csituló téli szélben hullámzanak a drapérián a nevek
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. csitt; ÉKsz.

Beállítások