csonk fn 3A1

1. (átv is) ’vmely (hosszúkás) dolognak, tárgynak, képződménynek az a része, amely megmaradt, miután a többi, rendsz. nagyobb részét eltávolították, ill. elvesztette’ ❖ Csonk, fn. truncus (1843 Bugát Pál C5206, 67) | A vívásleckén úrnője kezében a vítőr elpattant, a csonkjával megsebesítette vállamat (1867 Jókai Mór CD18) | korhadt kis fakereszt csonkja (1916 Az Újság ápr. 2. C5286, 5) | [A szarvasgím] agancsait a szállítás előtt lefürészelték. Csonkja, mint valami kecskeszarv meredezett csúfosan (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 66) | az állomásépület üszkös csonkjai (1962 Galambos Lajos 9166001, 126) | Bármikor metszünk, mindig a rügy fölött, ferde metszlappal vágjunk, egészen kicsi csonkot hagyva (1997 Lakáskultúra CD39).

1a. ’betegség, sérülés stb. miatt (részben) levágott v. levált emberi v. állati testrész, kül. végtag maradványa, ill. fejlődési rendellenesség miatt teljesen ki nem fejlődött testrész’ ❖ Jobb karja helyéről rongyos, vércafatos csonk meredt az arcába (1918 Kassák Lajos 9314003, 75) | orra, füle egy-egy véres csonk (1920 Laczkó Géza CD10) | Farkuk [ti. a formózai makákóké] eredetileg 3 cm hosszú, mint azt a leírásokból tudjuk, de a berlini példányok farka ismét kínai módon megcsonkított: csak egy igen rövid csonk jelzi annak nyomát, amelyet többnyire feszesen fölfelé tartva hordoz a hím (1929 Az állatok világa ford. CD46) | már a kórházban meg kellene kezdődnie egy olyan gyógykezelésnek, amely a művégtag elkészültéig épségben őrzi meg a csonkot (1958 Népszabadság okt. 28. C1499, 8) | az egyik kezén összenőtt a négy ujja, s külön csak egyetlen csonk állt (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. (kissé vál) ’(szinte teljesen) leégett gyertya, szivar, cigaretta utolsó(, megmaradt) darabkája’ ❖ A gyertyatartóban már csak egy csonk lángja libegett ijedten (1913 Laczkó Géza CD10) | a tanársegédek végezve cigarettájukkal, továbbmentek a folyosón. A csonk ott feküdt az ablakdeszkán, gyengén füstölögve (1933 Török Sophie CD10) | Bergendy Ákos nagy ívben eldobta szivarja csonkját, túl a tornác feljáratán, a kertbe (1985 Hegedüs Géza 9233001, 132).

1c. (-ig raggal, hsz-szerűen) ’(szinte) teljesen, egészen’ ❖ csonkig leégett gyertya (1865 Jókai Mór CD18) | Bementem anyám ollójáért, ráültem a szekérrúdra és lenyiszkeréltem a két ló farkát csonkig (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | szája sarkában az elmaradhatatlan, csonkig szívott cigarettával (1935 Méliusz József 9433003, 61) | [a földrengés epicentruma] ugyan lakatlan területen volt, de Valdezt csonkig letarolta (1998 Természet Világa CD50).

2. (Műsz) ’cső- v. vezetékrendszernek, készüléknek az a földből, falból kiálló rövid szakasza, ill. megfelelően kialakított része, amelyre (további) cső- v. vezetékszakasszal csatlakozni lehet’ ❖ [aki] egy pár hónapot „késett”, csak 50 ezer forint ellenében jutott gázhoz. Így tehát egy olyan csonk, mint amilyeneket a kertes házakba kötöttek bruttó 36 ezer forintért, az Egyetértés úti társasházak esetében már másfél milliót „ért” (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a kukoricatáblák mellett] a parcellák végénél már ott volt a víz-, a gáz-, a telefonvezeték csonkja (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (Biol) ’〈a törzsfejlődés során elsatnyult, csökevényes fejlődésű v. módosult szervre, testrészre mint funkciójában és külső megjelenésében jellegzetes változatra, ill. vmely állat szerv- v. testrészkezdeményére vonatkoztatva〉’ ❖ [az erszényesek emlőjét] zsebforma erszény veszi körül s ebbe jutnak a születés után a még nagyon fejletlen fiatalok, amelyeknek lábai még csak kis csonkok alakjában vannak meg (1894 PallasLex. CD02) | A fákon való életben szerep jut a majmok farkának is, amely hol igen hosszú, hol meg csak rövid csonk, vagy akár egészen hiányzik is (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [az ún. pataki szalamandrák kopoltyúi] erősen visszafejlődtek s csak egy kis csonk maradt meg belőlük (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Az ájtatos manóknál] az utolsó vedléskor fejlődnek ki a végleges szárnyak. (Eddig csak a tor tövénél látható egy kis előszárnykezdemény, valamint a második csonkja.) (1995 Természet Világa CD50).

Ö: ceruza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csonka; ÉKsz.; ÚMTsz. csonk¹

csonk ❖ főnév ◦ 3A1 ◦
permalink
1. (átv is)
vmely (hosszúkás) dolognak, tárgynak, képződménynek az a része, amely megmaradt, miután a többi, rendsz. nagyobb részét eltávolították, ill. elvesztette
Csonk, fn.főnév truncus
(1843 Bugát Pál)
A vívásleckén úrnője kezében a vítőr elpattant, a csonkjával megsebesítette vállamat
(1867 Jókai Mór)
korhadt kis fakereszt csonkja
(1916 Az Újság ápr. 2.)
[A szarvasgím] agancsait a szállítás előtt lefürészelték. Csonkja, mint valami kecskeszarv meredezett csúfosan
(1938 Tersánszky Józsi Jenő)
az állomásépület üszkös csonkjai
(1962 Galambos Lajos)
Bármikor metszünk, mindig a rügy fölött, ferde metszlappal vágjunk, egészen kicsi csonkot hagyva
(1997 Lakáskultúra)
1a.
betegség, sérülés stb. miatt (részben) levágott v. levált emberi v. állati testrész, kül. végtag maradványa, ill. fejlődési rendellenesség miatt teljesen ki nem fejlődött testrész
Jobb karja helyéről rongyos, vércafatos csonk meredt az arcába
(1918 Kassák Lajos)
orra, füle egy-egy véres csonk
(1920 Laczkó Géza)
Farkuk [ti. a formózai makákóké] eredetileg 3 cmcentiméter hosszú, mint azt a leírásokból tudjuk, de a berlini példányok farka ismét kínai módon megcsonkított: csak egy igen rövid csonk jelzi annak nyomát, amelyet többnyire feszesen fölfelé tartva hordoz a hím
(1929 Az állatok világa ford.)
már a kórházban meg kellene kezdődnie egy olyan gyógykezelésnek, amely a művégtag elkészültéig épségben őrzi meg a csonkot
(1958 Népszabadság okt. 28.)
az egyik kezén összenőtt a négy ujja, s külön csak egyetlen csonk állt
(1997 Magyar Hírlap)
1b. (kissé vál)
(szinte teljesen) leégett gyertya, szivar, cigaretta utolsó(, megmaradt) darabkája
A gyertyatartóban már csak egy csonk lángja libegett ijedten
(1913 Laczkó Géza)
a tanársegédek végezve cigarettájukkal, továbbmentek a folyosón. A csonk ott feküdt az ablakdeszkán, gyengén füstölögve
(1933 Török Sophie)
Bergendy Ákos nagy ívben eldobta szivarja csonkját, túl a tornác feljáratán, a kertbe
(1985 Hegedüs Géza)
1c. (-ig raggal, hsz-szerűen)
(szinte) teljesen, egészen
csonkig leégett gyertya
(1865 Jókai Mór)
Bementem anyám ollójáért, ráültem a szekérrúdra és lenyiszkeréltem a két ló farkát csonkig
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
szája sarkában az elmaradhatatlan, csonkig szívott cigarettával
(1935 Méliusz József)
[a földrengés epicentruma] ugyan lakatlan területen volt, de Valdezt csonkig letarolta
(1998 Természet Világa)
2. (Műsz)
cső- v. vezetékrendszernek, készüléknek az a földből, falból kiálló rövid szakasza, ill. megfelelően kialakított része, amelyre (további) cső- v. vezetékszakasszal csatlakozni lehet
[aki] egy pár hónapot „késett”, csak 50 ezer forint ellenében jutott gázhoz. Így tehát egy olyan csonk, mint amilyeneket a kertes házakba kötöttek bruttó 36 ezer forintért, az Egyetértés úti társasházak esetében már másfél milliót „ért”
(1995 Magyar Hírlap)
[a kukoricatáblák mellett] a parcellák végénél már ott volt a víz-, a gáz-, a telefonvezeték csonkja
(1997 Magyar Hírlap)
3. (Biol)
〈a törzsfejlődés során elsatnyult, csökevényes fejlődésű v. módosult szervre, testrészre mint funkciójában és külső megjelenésében jellegzetes változatra, ill. vmely állat szerv- v. testrészkezdeményére vonatkoztatva〉
[az erszényesek emlőjét] zsebforma erszény veszi körül s ebbe jutnak a születés után a még nagyon fejletlen fiatalok, amelyeknek lábai még csak kis csonkok alakjában vannak meg
(1894 PallasLex.)
A fákon való életben szerep jut a majmok farkának is, amely hol igen hosszú, hol meg csak rövid csonk, vagy akár egészen hiányzik is
(1929 Az állatok világa ford.)
[az ún. pataki szalamandrák kopoltyúi] erősen visszafejlődtek s csak egy kis csonk maradt meg belőlük
(1933 Az állatok világa ford.)
[Az ájtatos manóknál] az utolsó vedléskor fejlődnek ki a végleges szárnyak. (Eddig csak a tor tövénél látható egy kis előszárnykezdemény, valamint a második csonkja.)
(1995 Természet Világa)
Ö: ceruzacsonk
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csonka; ÉKsz.; ÚMTsz. csonk¹
ÚESz: ↪csonka (csonk)

Beállítások