csont fn és mn 3A1

I. fn

1. (Anat is) ’gerincesek csontvázának fő tömegében csontszövetből való eleme, amely a passzív mozgás, a vérképzés és az immunrendszer fontos szerve’ ❖ az áll kaptzájának tſontjáig (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 140) | 251 nagyobb ’s kissebb csontok, melyek az emberi test támaszát teszik (1845 Warga János 8526007, 22) | a csöves csontok hossznövekedését (1896 PallasLex. CD02) | Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam (1936 Weöres Sándor CD10) | mészritkulás a csontokban és a fogazatban (1989 Konrád György 9351007, 637) | a madarak csontjaiban egymással összefüggő légzsákok bonyolult rendszerét találni (1998 Természet Világa CD50) csontja veleje (minden sz-ben) (rég) a) ’csontvelő’ ❖ A’ heréletlen berbétsnek tsontjai velejét (1787 Mátyus István 7222020, 111) | Mi csontunk velejét, izmaink erejét adtuk oda, hogy népet, melly eddig csak emberek csoportja volt, teremtsünk (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 248) | a szegény ősnép alkalomadtán szívesen fogyasztotta a kutya húsát és csontja velejét (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 276) | Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) b) ’〈a teljes embernek, vki teljes testének, lényének, ill. vmi leglényegének a jelképeként〉’ ❖ [szükséges a] dolognak leg-elsö kút-fejére mennünk, ha ugy akarjuk, hogy a mostani háborgásoknak, bels és küls zenebonáknak, és az ezt követett ſzövetkezéſeknek tsontja velejébe tekintheſsünk (1790 Magyar Kurír C0316, 1058) | Te voltál a sötét borzongás, melyet a mészkemencék pokoli tüze sem tudott kiűzni csontjaim velejéből… (1917 Barta Lajos CD10) | a csontja velejében izzó győzelemvágy (1943–1957 Sőtér István ford.–Hemingway 9455015, 152) | a csontja velejéig katona Csongrádi százados (1990 Erdődy Edit CD53).

1a. ’csontváz vmely eleme mint maradvány, ill. kül. tbsz-ban mint a holttest jelképe’ ❖ Vitézek csontyait, mellyek szélyt hevernek, Szántó vasa sérti a parasztembernek (1775 k. Ányos Pál CD01) | a’ protestáns csontja a’ pápistáéval egy helytt ne rotthadjon (1811–1820 Kazinczy Ferenc C5318, 414) | Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap (1846 Petőfi Sándor 8366313, 130) | Földette, feketült sirkő, korhadt, fehér csont felásva, És elrakva, – mert szűk a hely már, – zsufoltan egy a másra (1910 Kaffka Margit 9290009, 48) | én találtam meg a pleisztocénben élt ürömi víziló csontjait (1999 Természet Világa CD50).

1b. (rendsz. tbsz-ban) ’〈az élő test (vmely tagjának) jelképeként〉’ ❖ Könyörlly rajtam Uram! mert ertelen vagyok, gyógyíts-meg engemet, Uram; mert meg-háborodtanak az én tsontaim (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252016, 1136) | [a lónak] ollyan vékony a’ lába mint egy őznek; minél inkább kaszibált ezen vékony csontokkal annál inkább bámulták (1829 Wesselényi Miklós 8528002, 28) | elfáradt, agyongyötört öreg csontjai nyugalomra vágytak… aludni… aludni… (1934 Lengyel József CD10) | ülünk a csontjainkat melengető, enyhe fényben, és folytatjuk a társalgást (1978 Bereményi Géza 9048001, 174).

1c. (gyakr. a bőr szó párjaként, jelzőként is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely test(rész) nagyon sovány〉’ ❖ nézz elaſzott br és tsont karjára (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 13) | ereje-szegett, kifogyott, csontból és bőrből álló férj (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187004, 8) | csak a csontja meg a bőre volt ám [a malackának], mikor Hegedűs hozta, de a jó gondozás egy-kettőre helyrehozta (1900 Váli Mari 8506004, 290) | csontra száradt anyókánál (1918 Kassák Lajos 9314001, 46) | Csupa csontig szikkadt fiatal férfi (1937 Egri Viktor 9119001, 25) | itt állunk, meztelen didergünk, csupa csontok (1940 Rónay György 9573119, 56) | Teste bőr-fedte csont volt, mit éh s fagy szerterombolt (1965 Weöres Sándor ford.–Ho Si Minh 9788217, 68) | A fiatal őrnagy, aki jelentést tesz, csont és bőr; szeme beesett (1994 Rubicon CD17).

1d. ’leölt állat csontozatának része, darabja mint vmely étel alapanyaga v. alkotórésze, ill. mint táplálék’ ❖ egy darab tyúk-tzombnak a’ tſontját el-nyelvén (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 431) | egy darab nyers marhahús, egy darab csonttal, a főzésre elkészitve (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 120) | nagyszerü csontok, ízletesen ropogó, remek álmai sok kutyaszívnek (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 26) | a kimérő helyen kaptuk a levest apróra vágott, csont nélküli hússal (1968 Mokry-Mészáros Dezső 1111002, 58).

1e. ’csontdarab mint vmely tevékenység végzésére kialakított eszköz (része)’ ❖ A’ vas helyett éles ’s hegyes kövekkel, tsontokkal, ’s béka-teknykkel éltek (1791 Sándor István 7287060, 115) | nagy tüskével, hegyes csonttal, esetleg halszálkával felszerelt, könnyü, szivós fából készült nyilat (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132001, 5) | a 19. sz. második felében [a kontyfa] a lúdtollal (Felvidék, Erdély) és a megfaragott csonttal (Kisalföld) együtt a hajkonty rögzítésére országosan elterjedt eszköz volt (1980 NéprajziLex. CD47).

1f. ’〈a teljes embernek, vki teljes testének v. lényének a jelképeként〉’ ❖ Minden gonoſzság tsontyaiba avaſodott (1790 Noszkó Alajos 7248005, 97) | csontig átfázunk, ha illy lassan megyünk (1845 Eötvös József 8126005, 111) | Vonójával uralkodik Az emberszív fölött, Húrjának hangja járja át A csontot és velőt (1912–1913 Zichy Géza 8538024, 20) | Csontjaimban érzem még a bombák sikolyát (1953 Juhász Ferenc 9285016, 11) | csontig ható, hideg őszi esők (1962 Lengyel József 9395001, 213) | csontomig sajog a sírása (1969 Konrád György 9351002, 98).

1g. (-ig raggal, hsz-szerűen) ’nagyon nagy, ill. teljes mértékben’ ❖ házmagasságú hullám csapott át a födélzeten s őt csontig átáztatá (1872 Hevesi Lajos 8184001, 58) | Holló Sándor csontig leégett. Semmije se maradott (1890 Tolnai Lajos C4203, 10) | szegény parasztfiú csontig sápadt (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 141) | Csontig csupaszítják az ágyat (1979 Kornis Mihály 1082001, 198).

2. ’elpusztult v. leölt állat csontozatának anyaga (mint vmely tárgy, dolog alapanyaga)’ ❖ A’ nehézség minden teſtnek tulajdona. Az izmoakról (de ſolidis) úgy mint a’ köröl, fáról, tsontról, értzröl nintsen kétség (1777 Molnár János 7232010, 111) | Nyerge finom csont volt (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 81) | Az egyenes pipaszár szopókáját csontból a pásztor is megfaragja (1911 Malonyay Dezső 8292027, 118) | Altamíra barlangfestményeit, a nomád pásztorok csontba és fába vésett képzeletét (1973 Csoóri Sándor 9090081, 618).

2a. ’ebből az anyagból való tárgy’ ❖ mejre valóikat fával, vaal, vagy tsontal a’ mejjek’ közepén ki-ſzorítani (1802 Zsoldos János 8541005, 199) | tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk; De nyújtanók a percet, míg vetetlen A szörnyü csont (1861 Arany János 8014105, 300) | mosoly nélkül dominózott a két angol, s szenvtelen némajátékuk mellett csakis a csont nesze hallatszott (1900 Szűry Dénes ford.–Goncourt C4076, 133) | Egy vén, fogatlan, ráncos zongorás Nyaggatja reszketőn a zengő csontokat (1928 Sík Sándor 9598005, 16).

2b. (-vá raggal, hsz-szerűen) ’nagyon keménnyé, merevvé 〈válik〉’ ❖ a’ barmok a’ hóvíztől nedves földre mindjárt tavasz kezdetén kibocsáttatván, azt [ti. a földet] annyira letapodják, hogy az – idejárulván a’ tavaszi száraz szelek ’s a’ nap későbbi heve – csonttá keményedik (1842 Pesti Hírlap CD61) | csonttá dermedt, sok helyütt térdig érő hóval fedett utakon (1861 Szokoly Viktor 8452002, 63) | ha a hús csonttá fagyott, ami magától értetődő, hogyan melegítették ehetővé? (1943 Veres Péter 2032011, 736) | A nyáron döntött nyírfáról rögtön le kell hántani a nedves kérget, s akkor kiszárad, csonttá keményedik (1962 Lengyel József 9395002, 218) csonttá fagy ’teljesen átfagy, jéggé dermed vki’ ❖ Én közel a polushoz, mert fánk kifogyott és ekkép nem rakhatunk tüzet, bizony szépen csonttá fagytam (1857 Széchenyi István CD1501) | Hatvanhatban akkora fagy volt, hogy azóta nem volt párja. Fiatalasszony voltam, s attól féltettem az uramat, hogy csonttá fagy, amíg a hivatalba ér (1922 Falu Tamás CD10) | végigvacogtuk az éjszakát, szorosan összebújva, 3 órakor csörgött az óra, felkeltünk, elgémberedve, csonttá fagyva (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 361).

3. (kissé rég) ’〈(nemzetségi, családi, leszármazásbeli) összetartozás v. azonosság kif-ére〉’ ❖ e’ gyalázat’ foltja én vagyok: Vér véretekből, és csont csontotokból (1838 Vörösmarty Mihály 8524408, 317) | kitett gyermek, s nem a te csontod (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3724, 208) | Csontomból való csont édes öcsém uram (1887 Baksay Sándor C0730, 258) | egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

4. (jelzővel) ’vmilyen tulajdonságával jellemzett ember, kül. férfi’ ❖ Osztán meg akárki Írta Uram! de gonosz tsontnak kell lenni, ugyantsak Tudja, mikíp’ szokták (1814 Fazekas Mihály 8138028, 3) | Kemény csontok valának, meg kell adni! Suska Mihály egymaga husz embert kergetett a vizbe a piski-i csatában (1882 Mikszáth Kálmán C3121, 60) | Így jár, fiú, minden szívtelen csont (1887 Tolnai Lajos C4194, 203) | kopott gyöngybluzos, hamis kövekkel teleaggatott kis öreg csont (1911 Kaffka Margit 9290043, 30) | Sebők Miklós lehajol, és Dibusz Klára frizurájára dönti a homlokát. – Te vén csont! Azért megleszünk mi ketten, mi? (1978 Bereményi Géza 9048001, 204).

5. csont nélkül a) (átv is) ’〈kosárlabdában:〉 a kosárgyűrű érintése nélkül’ ❖ Donkó fél másodperccel a lefújás előtt dob – és a labda csont nélkül hullik rendeltetési helyére (1994 Magyar Hírlap CD09) | reggelente a szokott mozdulattal csont nélkül egy húszast dobunk a koldus kalapjába (1994 Magyar Hírlap CD09) b) ’〈annak kif-ére, hogy a versenyző (csapat) kapott gól, vereség, ill. a kiesés veszélye nélkül teljesít vmit, ér el vmilyen eredményt〉’ ❖ a második vonal két csoportjának első két helyezettje „csont nélkül” jutna fel (1996 Magyar Hírlap CD09) | A 4 : 0-s végeredmény mindkét csapat szempontjából ritka eredménynek számít. A Utah Jazz még soha nem jutott csont nélkül tovább az NBA rájátszásának négy nyert meccsig tartó párharcaiból (1998 Magyar Hírlap CD09) | a Siófokot támogató szponzorok szeretnék, ha a csapat „csont nélkül” bennmaradna a PNB-ben (2000 Magyar Hírlap CD09) c) ’ellenszavazat, ill. ellenvetés, ellenvélemény nélkül’ ❖ [a biztonsági alapelvek megállapodását] csont nélkül fogadta el a Parlament (1993 Országgyűlési Napló CD62) | Kevés az olyan vállalkozás, amelyik „csont nélkül” átjut a hitelkérelmek elbírálásának útvesztőin (1995 Figyelő CD2601) | Brüsszelben ugyanis „csont nélkül” hagyták jóvá a magyar programjavaslatokat (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. mn

’ebből az anyagból való, ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ csont- és szaruszerszámok használata (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | csodafekete színű csont dobókocka (1978 Lengyel Péter 9397002, 235) | honfoglalás kori csont tegezfedél került napvilágra, amelyen rovásfelirat van (1992 Fodor István CD17).

Ö: áll~, állkapocs~, arc~, boka~, borda~, bőrcsont¹, bőrcsont², csípő~, ék~, elefánt~, forgó~, hal~, halló~, járom~, kereszt~, kulcs~, oldal~, orsó~, rossz~, sajka~, sing~, síp~, szárkapocs~, szegy~; a -csont címszó alatt: comb~, far~, halánték~, homlok~, koponya~, lábszár~, lapocka~, medence~, mell~, orr~, pofa~, sarok~, térd~, váll~.

UB: -betegség, -daganat, -törés.

ÖU: állat~, csirke~, ember~, marha~.

ÖE: ~baj, ~barlang, ~betegség, ~darab, ~ember, ~fájdalom, ~fog, ~golyó, ~halom, ~kanál, ~kar, ~kinövés, ~koponya, ~maradvány, ~por, ~síp, ~szerkezet, ~szerszám, ~tetem, ~tömeg, ~tű, ~ujj, ~üreg, ~vágó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csont főnév és melléknév 3A1
I. főnév
1. (Anat is)
gerincesek csontvázának fő tömegében csontszövetből való eleme, amely a passzív mozgás, a vérképzés és az immunrendszer fontos szerve
az áll kaptzájának tſontjáig
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
251 nagyobb ’s kissebb csontok, melyek az emberi test támaszát teszik
(1845 Warga János)
a csöves csontok hossznövekedését
(1896 PallasLex.)
Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam
(1936 Weöres Sándor)
mészritkulás a csontokban és a fogazatban
(1989 Konrád György)
a madarak csontjaiban egymással összefüggő légzsákok bonyolult rendszerét találni
(1998 Természet Világa)
csontja veleje (minden sz-ben) (rég)
a)
A’ heréletlen berbétsnek tsontjai velejét
(1787 Mátyus István)
Mi csontunk velejét, izmaink erejét adtuk oda, hogy népet, melly eddig csak emberek csoportja volt, teremtsünk
(1848 Kossuth Hírlapja)
a szegény ősnép alkalomadtán szívesen fogyasztotta a kutya húsát és csontja velejét
(1927 TolnaiÚjLex.)
Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva
(1996 Katolikus Biblia ford.)
b)
〈a teljes embernek, vki teljes testének, lényének, ill. vmi leglényegének a jelképeként〉
[szükséges a] dolognak leg-elsö kút-fejére mennünk, ha ugy akarjuk, hogy a mostani háborgásoknak, bels és küls zenebonáknak, és az ezt követett ſzövetkezéſeknek tsontja velejébe tekintheſsünk
(1790 Magyar Kurír)
Te voltál a sötét borzongás, melyet a mészkemencék pokoli tüze sem tudott kiűzni csontjaim velejéből…
(1917 Barta Lajos)
a csontja velejében izzó győzelemvágy
(1943–1957 Sőtér István ford.Hemingway)
a csontja velejéig katona Csongrádi százados
(1990 Erdődy Edit)
1a.
csontváz vmely eleme mint maradvány, ill. kül. tbsz-ban mint a holttest jelképe
Vitézek csontyait, mellyek szélyt hevernek, Szántó vasa sérti a parasztembernek
(1775 k. Ányos Pál)
a’ protestáns csontja a’ pápistáéval egy helytt ne rotthadjon
(1811–1820 Kazinczy Ferenc)
Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap
(1846 Petőfi Sándor)
Földette, feketült sirkő, korhadt, fehér csont felásva, És elrakva, – mert szűk a hely már, – zsufoltan egy a másra
(1910 Kaffka Margit)
én találtam meg a pleisztocénben élt ürömi víziló csontjait
(1999 Természet Világa)
1b. (rendsz. tbsz-ban)
〈az élő test (vmely tagjának) jelképeként〉
Könyörlly rajtam Uram! mert ertelen vagyok, gyógyíts-meg engemet, Uram; mert meg-háborodtanak az én tsontaim
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
[a lónak] ollyan vékony a’ lába mint egy őznek; minél inkább kaszibált ezen vékony csontokkal annál inkább bámulták
(1829 Wesselényi Miklós)
elfáradt, agyongyötört öreg csontjai nyugalomra vágytak… aludni… aludni…
(1934 Lengyel József)
ülünk a csontjainkat melengető, enyhe fényben, és folytatjuk a társalgást
(1978 Bereményi Géza)
1c. (gyakr. a bőr szó párjaként, jelzőként is)
〈annak kif-ére, hogy vmely test(rész) nagyon sovány〉
nézz elaſzott br és tsont karjára
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
ereje-szegett, kifogyott, csontból és bőrből álló férj
(1829 Horváth József ford.Becker¹)
csak a csontja meg a bőre volt ám [a malackának], mikor Hegedűs hozta, de a jó gondozás egy-kettőre helyrehozta
(1900 Váli Mari)
csontra száradt anyókánál
(1918 Kassák Lajos)
Csupa csontig szikkadt fiatal férfi
(1937 Egri Viktor)
itt állunk, meztelen didergünk, csupa csontok
(1940 Rónay György)
Teste bőr-fedte csont volt, mit éh s fagy szerterombolt
(1965 Weöres Sándor ford.Ho Si Minh)
A fiatal őrnagy, aki jelentést tesz, csont és bőr; szeme beesett
(1994 Rubicon)
1d.
leölt állat csontozatának része, darabja mint vmely étel alapanyaga v. alkotórésze, ill. mint táplálék
egy darab tyúk-tzombnak a’ tſontját el-nyelvén
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
egy darab nyers marhahús, egy darab csonttal, a főzésre elkészitve
(1870 Ozoray Árpád ford.Kock)
nagyszerü csontok, ízletesen ropogó, remek álmai sok kutyaszívnek
(1938 e. Dsida Jenő)
a kimérő helyen kaptuk a levest apróra vágott, csont nélküli hússal
(1968 Mokry-Mészáros Dezső)
1e.
csontdarab mint vmely tevékenység végzésére kialakított eszköz (része)
A’ vas helyett éles ’s hegyes kövekkel, tsontokkal, ’s béka-teknykkel éltek
(1791 Sándor István)
nagy tüskével, hegyes csonttal, esetleg halszálkával felszerelt, könnyü, szivós fából készült nyilat
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
a 19. sz.század második felében [a kontyfa] a lúdtollal (Felvidék, Erdély) és a megfaragott csonttal (Kisalföld) együtt a hajkonty rögzítésére országosan elterjedt eszköz volt
(1980 NéprajziLex.)
1f.
〈a teljes embernek, vki teljes testének v. lényének a jelképeként〉
Minden gonoſzság tsontyaiba avaſodott
(1790 Noszkó Alajos)
csontig átfázunk, ha illy lassan megyünk
(1845 Eötvös József)
Vonójával uralkodik Az emberszív fölött, Húrjának hangja járja át A csontot és velőt
(1912–1913 Zichy Géza)
Csontjaimban érzem még a bombák sikolyát
(1953 Juhász Ferenc)
csontig ható, hideg őszi esők
(1962 Lengyel József)
csontomig sajog a sírása
(1969 Konrád György)
1g. (-ig raggal, hsz-szerűen)
nagyon nagy, ill. teljes mértékben
házmagasságú hullám csapott át a födélzeten s őt csontig átáztatá
(1872 Hevesi Lajos)
Holló Sándor csontig leégett. Semmije se maradott
(1890 Tolnai Lajos)
szegény parasztfiú csontig sápadt
(1931 Gelléri Andor Endre)
Csontig csupaszítják az ágyat
(1979 Kornis Mihály)
2.
elpusztult v. leölt állat csontozatának anyaga (mint vmely tárgy, dolog alapanyaga)
A’ nehézség minden teſtnek tulajdona. Az izmoakról (de ſolidis) úgy mint a’ köröl, fáról, tsontról, értzröl nintsen kétség
(1777 Molnár János)
Nyerge finom csont volt
(1826 Vörösmarty Mihály)
Az egyenes pipaszár szopókáját csontból a pásztor is megfaragja
(1911 Malonyay Dezső)
Altamíra barlangfestményeit, a nomád pásztorok csontba és fába vésett képzeletét
(1973 Csoóri Sándor)
2a.
ebből az anyagból való tárgy
mejre valóikat fával, vaal, vagy tsontal a’ mejjek’ közepén ki-ſzorítani
(1802 Zsoldos János)
tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk; De nyújtanók a percet, míg vetetlen A szörnyü csont
(1861 Arany János)
mosoly nélkül dominózott a két angol, s szenvtelen némajátékuk mellett csakis a csont nesze hallatszott
(1900 Szűry Dénes ford.Goncourt)
Egy vén, fogatlan, ráncos zongorás Nyaggatja reszketőn a zengő csontokat
(1928 Sík Sándor)
2b. (-vá raggal, hsz-szerűen)
nagyon keménnyé, merevvé 〈válik〉
a’ barmok a’ hóvíztől nedves földre mindjárt tavasz kezdetén kibocsáttatván, azt [ti. a földet] annyira letapodják, hogy az – idejárulván a’ tavaszi száraz szelek ’s a’ nap későbbi heve – csonttá keményedik
(1842 Pesti Hírlap)
csonttá dermedt, sok helyütt térdig érő hóval fedett utakon
(1861 Szokoly Viktor)
ha a hús csonttá fagyott, ami magától értetődő, hogyan melegítették ehetővé?
(1943 Veres Péter)
A nyáron döntött nyírfáról rögtön le kell hántani a nedves kérget, s akkor kiszárad, csonttá keményedik
(1962 Lengyel József)
csonttá fagy
teljesen átfagy, jéggé dermed vki
Én közel a polushoz, mert fánk kifogyott és ekkép nem rakhatunk tüzet, bizony szépen csonttá fagytam
(1857 Széchenyi István)
Hatvanhatban akkora fagy volt, hogy azóta nem volt párja. Fiatalasszony voltam, s attól féltettem az uramat, hogy csonttá fagy, amíg a hivatalba ér
(1922 Falu Tamás)
végigvacogtuk az éjszakát, szorosan összebújva, 3 órakor csörgött az óra, felkeltünk, elgémberedve, csonttá fagyva
(1989 Fel a kezekkel!)
3. (kissé rég)
(nemzetségi, családi, leszármazásbeli) összetartozás v. azonosság kif-ére〉
e’ gyalázat’ foltja én vagyok: Vér véretekből, és csont csontotokból
(1838 Vörösmarty Mihály)
kitett gyermek, s nem a te csontod
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Csontomból való csont édes öcsém uram
(1887 Baksay Sándor)
egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!
(1995 Protestáns Biblia ford.)
4. (jelzővel)
vmilyen tulajdonságával jellemzett ember, kül. férfi
Osztán meg akárki Írta Uram! de gonosz tsontnak kell lenni, ugyantsak Tudja, mikíp’ szokták
(1814 Fazekas Mihály)
Kemény csontok valának, meg kell adni! Suska Mihály egymaga husz embert kergetett a vizbe a piski-i csatában
(1882 Mikszáth Kálmán)
Így jár, fiú, minden szívtelen csont
(1887 Tolnai Lajos)
kopott gyöngybluzos, hamis kövekkel teleaggatott kis öreg csont
(1911 Kaffka Margit)
Sebők Miklós lehajol, és Dibusz Klára frizurájára dönti a homlokát. – Te vén csont! Azért megleszünk mi ketten, mi?
(1978 Bereményi Géza)
5.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
csont nélkül
a) (átv is)
〈kosárlabdában:〉 a kosárgyűrű érintése nélkül
Donkó fél másodperccel a lefújás előtt dob – és a labda csont nélkül hullik rendeltetési helyére
(1994 Magyar Hírlap)
reggelente a szokott mozdulattal csont nélkül egy húszast dobunk a koldus kalapjába
(1994 Magyar Hírlap)
b)
〈annak kif-ére, hogy a versenyző (csapat) kapott gól, vereség, ill. a kiesés veszélye nélkül teljesít vmit, ér el vmilyen eredményt〉
a második vonal két csoportjának első két helyezettje „csont nélkül” jutna fel
(1996 Magyar Hírlap)
A 4 : 0-s végeredmény mindkét csapat szempontjából ritka eredménynek számít. A Utah Jazz még soha nem jutott csont nélkül tovább az NBANational Basketball Association ’Nemzeti Kosárlabda-szövetség’ rájátszásának négy nyert meccsig tartó párharcaiból
(1998 Magyar Hírlap)
a Siófokot támogató szponzorok szeretnék, ha a csapat „csont nélkül” bennmaradna a PNBprofesszionális nemzeti bajnokság-ben
(2000 Magyar Hírlap)
c)
ellenszavazat, ill. ellenvetés, ellenvélemény nélkül
[a biztonsági alapelvek megállapodását] csont nélkül fogadta el a Parlament
(1993 Országgyűlési Napló)
Kevés az olyan vállalkozás, amelyik „csont nélkül” átjut a hitelkérelmek elbírálásának útvesztőin
(1995 Figyelő)
Brüsszelben ugyanis „csont nélkül” hagyták jóvá a magyar programjavaslatokat
(2000 Magyar Hírlap)
II. melléknév
ebből az anyagból való, ebből az anyagból készült 〈tárgy〉
csont- és szaruszerszámok használata
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
csodafekete színű csont dobókocka
(1978 Lengyel Péter)
honfoglalás kori csont tegezfedél került napvilágra, amelyen rovásfelirat van
(1992 Fodor István)
ÖU: állatcsont, csirkecsont, embercsont, marhacsont
ÖE: csontbaj, csontbarlang, csontbetegség, csontdarab, csontember, csontfájdalom, csontfog, csontgolyó, csonthalom, csontkanál, csontkar, csontkinövés, csontkoponya, csontmaradvány, csontpor, csontsíp, csontszerkezet, csontszerszám, csonttetem, csonttömeg, csonttű, csontujj, csontüreg, csontvágó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csont- (előtagként)

1. ’csontszövetet, csontozatot megtámadó 〈betegség〉, ill. azon jelentkező 〈elváltozás〉’ ❖ csontdaganat fn 3A2 | Csontdaganat (Osteoma), csontszövetből álló daganatok, melyek alapjában véve jóindulatuak (1893 PallasLex. CD02) | Ötéves voltam, amikor rosszindulatú csontdaganatom volt, és sugárral elmulasztották (1994 Magyar Hírlap CD09)  csontrák fn 3A1 | Czombcsonkítás csontrák következtében (1863 Horváth György² CD27) | áttételes csontrákban is szenvedett (1999 Magyar Hírlap CD09)  csonttályog fn 3A2 | A csonttályog rendesen a sípcsont felső részében, ritkán a combcsont alsó izvégében fejlődik (1912 RévaiNagyLex. C5701, 145)  csonttuberkulózis fn 4A | Csonttuberkulózis, a csontnak gümős megbetegedése (1893 PallasLex. CD02) | csonttuberkolózisban szenvedő pénzfejedelmek (1923 Molnár Ákos CD10) | [az ún. xenopi baktérium] csonttuberkulózist és súlyos gerincbetegséget okozhat (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’csontozatot ért 〈sérülés〉’ ❖ csontrepedés fn 4B | a gróf veszedelmes csontrepedést szenvedett a térdkalácsában (1880 Jókai Mór CD18) | a csontrepedés vagy törés nem az erőbehatás helyén [következik be] (1912 RévaiNagyLex. C5700, 645) | súlyosan megsérült, csontrepedés van a lábában (1994 Magyar Hírlap CD09)  csonttörés fn 4B | [az ún. gombernyő növény] a’ Tsont töréſt ſzínte úgy meg-gyógyítja mint a’ fekete nadály (1797 Veszelszki Antal 7375003, 397) | Átalában véve a’ csonttöréseket felette nehéz a’ lovaknál gyógyitani, mivel alig lehet a’ lovat 4-6 hétig csendes állásban megtartani (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310010, 63) | nyílt csonttörésektől (1986 Az emberi test 1114005, 1287).

1b. ’csontozaton végzett 〈orvosi beavatkozás〉’ ❖ csontátültetés fn 4B | ujabban csontátültetést alkalmaznak ott is, hol műtéteknél nagyobb csontdarab lett eltávolítva (1893 PallasLex. CD02) | rendkívül hosszadalmas, sok kis műtéti beavatkozással és csontátültetéssel járó terápiát (1994 Magyar Hírlap CD09)  csontműtét fn 3B6 | a csontban támadt hiányokat (csonttörések, csontműtétek után) más testrész csontjából vett darabbal pótolják (1893 PallasLex. CD02) | a gombák vagy közvetlenül (sérülés, nyilt csont törés, csontműtét) jutnak a csontvelőbe, vagy oda a véráram útján kerülnek (1912 RévaiNagyLex. C5701, 147) | [A modern ortopédsebészet] finom csontműtétekkel, ügyesen kigondolt ínmetszésekkel, izom- és ínátültetésekkel olykor valóságos csodákat művel (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 52).

2. ’állati csontszövetből, csontozatból vmilyen eljárással előállított v. kivont 〈anyag〉’ ❖ csontliszt fn 3B1 | égetett csontliszttel szokás azt [ti. a szántóföldet] trágyázni (1844 Nendtvich Károly 8330006, 188) | Angliában a csontporcellángyártás honosodott meg, mely eljárásnál csontlisztet kevernek az agyagmasszához (1926 TolnaiÚjLex. C5718, 64) | A [kergemarhakór-]járvány terjedésének egyik valószínű oka az állathullákból nem kellő hőkezeléssel készült húslisztek, csontlisztek voltak (2000 Országgyűlési Napló CD62)  csontolaj fn 2A13 | Beinöl, das: tsontolaj (1823 Márton József¹ C3047, 356) | A piridin legnagyobb mennyiségben a csontolajban található (1897 PallasLex. CD02) | Még csontolajjal bevonja a kulcsot; aztán két acélrúd között kifényesíti a kulcsfejet (1931 Gelléri Andor Endre CD10)  csontszén fn 5B | hozzá vegyít illendő mennyiségű […] tsont-szenet (1817 Hasznos Mulatságok C0176, 206) | A legtisztább szeszt a csontszénen való szűrés után kapjuk (1925 RévaiNagyLex. C5713, 573) | [kidolgozták] sorjában a meszezést, a cukorlé tisztítását csontszénnel, a vákuumbepárlást (1999 Természet Világa CD50)  csontzsír fn 4A7 | Csontzsir – Knochenfett (1879 Betűsoros árulajstrom C1111, 208) | A friss csontokból nyert csontzsírból jó kenőanyagot készítenek, a vén csontok csontzsírját pedig a szappanfőzésnél használják fel (1912 RévaiNagyLex. C5701, 148).

3. ’a csontozat vmely részéből, darabjából készült’ ❖ csonteszköz fn 4C8 | a kő- és csonteszközök a használatból csak lassankint lőnek kiszorítva (1865 Rómer Flóris C3239, 30) | őseinket a pattintott kő és csonteszközökkel folytatott vadászat és halászat jellemezte (2000 Magyar Hírlap CD09)  csontfaragvány fn 4A | Találtattak pedig a most fölvetetett sírokban égetési fekvetek, csonttörmelékek, hamvedény, átfúrt csontgyöngyök, bronz-tekercsek, bronz-tűk, több nagyobb és kisebb edény, egy igen ékes bögre és csontfaragvány, egy római arczot ábrázoló bronz-szobrocska (1869 Századok CD57) | szögletes lapátformájú csontfaragványok (1977 Gömöri János CD52) | [egy régész] avar és honfoglaló magyar tárgyakat, köztük a lelőhely megnevezése nélkül bemutatott szeredi tarsolyzáró csontfaragványt török munkának határozott meg (1998 Mesterházy Károly CD58)  csontfésű fn 1C | először fésűlték hajokat csont-fésűvel (1861 Arany János C6505, 70) | Apró gonddal csavarták le a hajtornyokat, csontfésűk csettentek (1915 Gaál Mózes² CD10) | Orsógomb és csontfésű a 3. sírból (1967 Tomka Péter CD52)  csontgomb fn 3A1 | [A látogató a] gyapju-, gyapot-, selyem-, len-szövetekben, ugy a hölgyvilág mint a férfiak szükségeit illetőleg, – továbbá szőnyegekben, – csontgombokban […] szép, jutányos gyűjtelékeket találand [az iparműtárban] (1846 Hetilap CD61) | a két zöld csontgombhoz (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 140) | így kerülnek [a modellekre] raffiarojtok, szalmahímzések, tollak és csontgombok (1999 Figyelő CD2601)  csontkeretes mn 15B2 | nyeregkápám hatalmasan éreztette velem csontkeretes csigáját (1847 Jósika Miklós C2403, 109) | fekete, csontkeretes, rugóra járó „csíptetőjét” bal kezének két ujjával emelte le (1930 Krúdy Gyula CD54) | Arcából alig látszik egyéb, mint fehér, nyírott szakálla és csontkeretes, vastag szemüvege (1984 Hubay Miklós² 9264002, 94)  csontnyelű mn 1C3 | Egy pár fekete tsont nyelü Kés (1813 Kolozsvári limitáció C2916, 20) | [az asszony] indulatosan emelte ütésre a csontnyelű napernyőjét (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | A fiatal úr előreterelte a lovát és kihúzta tokjából csontnyelű pisztolyát (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 264).

csont- (előtagként)
1.
csontszövetet, csontozatot megtámadó 〈betegség〉, ill. azon jelentkező 〈elváltozás〉
csontdaganat főnév 3A2
Csontdaganat (Osteoma), csontszövetből álló daganatok, melyek alapjában véve jóindulatuak
(1893 PallasLex.)
Ötéves voltam, amikor rosszindulatú csontdaganatom volt, és sugárral elmulasztották
(1994 Magyar Hírlap)
csontrák főnév 3A1
Czombcsonkítás csontrák következtében
(1863 Horváth György²)
áttételes csontrákban is szenvedett
(1999 Magyar Hírlap)
csonttályog főnév 3A2
A csonttályog rendesen a sípcsont felső részében, ritkán a combcsont alsó izvégében fejlődik
(1912 RévaiNagyLex.)
csonttuberkulózis főnév 4A
Csonttuberkulózis, a csontnak gümős megbetegedése
(1893 PallasLex.)
csonttuberkolózisban szenvedő pénzfejedelmek
(1923 Molnár Ákos)
[az ún. xenopi baktérium] csonttuberkulózist és súlyos gerincbetegséget okozhat
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
csontozatot ért 〈sérülés〉
csontrepedés főnév 4B
a gróf veszedelmes csontrepedést szenvedett a térdkalácsában
(1880 Jókai Mór)
a csontrepedés vagy törés nem az erőbehatás helyén [következik be]
(1912 RévaiNagyLex.)
súlyosan megsérült, csontrepedés van a lábában
(1994 Magyar Hírlap)
csonttörés főnév 4B
[az ún. gombernyő növény] a’ Tsont töréſt ſzínte úgy meg-gyógyítja mint a’ fekete nadály
(1797 Veszelszki Antal)
Átalában véve a’ csonttöréseket felette nehéz a’ lovaknál gyógyitani, mivel alig lehet a’ lovat 4-6 hétig csendes állásban megtartani
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
nyílt csonttörésektől
(1986 Az emberi test)
1b.
csontozaton végzett 〈orvosi beavatkozás〉
csontátültetés főnév 4B
ujabban csontátültetést alkalmaznak ott is, hol műtéteknél nagyobb csontdarab lett eltávolítva
(1893 PallasLex.)
rendkívül hosszadalmas, sok kis műtéti beavatkozással és csontátültetéssel járó terápiát
(1994 Magyar Hírlap)
csontműtét főnév 3B6
a csontban támadt hiányokat (csonttörések, csontműtétek után) más testrész csontjából vett darabbal pótolják
(1893 PallasLex.)
a gombák vagy közvetlenül (sérülés, nyilt csont törés, csontműtét) jutnak a csontvelőbe, vagy oda a véráram útján kerülnek
(1912 RévaiNagyLex.)
[A modern ortopédsebészet] finom csontműtétekkel, ügyesen kigondolt ínmetszésekkel, izom- és ínátültetésekkel olykor valóságos csodákat művel
(1930 TolnaiÚjLex.)
2.
állati csontszövetből, csontozatból vmilyen eljárással előállított v. kivont 〈anyag〉
csontliszt főnév 3B1
égetett csontliszttel szokás azt [ti. a szántóföldet] trágyázni
(1844 Nendtvich Károly)
Angliában a csontporcellángyártás honosodott meg, mely eljárásnál csontlisztet kevernek az agyagmasszához
(1926 TolnaiÚjLex.)
A [kergemarhakór-]járvány terjedésének egyik valószínű oka az állathullákból nem kellő hőkezeléssel készült húslisztek, csontlisztek voltak
(2000 Országgyűlési Napló)
csontolaj főnév 2A13
Beinöl, das: tsontolaj
(1823 Márton József¹)
A piridin legnagyobb mennyiségben a csontolajban található
(1897 PallasLex.)
Még csontolajjal bevonja a kulcsot; aztán két acélrúd között kifényesíti a kulcsfejet
(1931 Gelléri Andor Endre)
csontszén főnév 5B
hozzá vegyít illendő mennyiségű […] tsont-szenet
(1817 Hasznos Mulatságok)
A legtisztább szeszt a csontszénen való szűrés után kapjuk
(1925 RévaiNagyLex.)
[kidolgozták] sorjában a meszezést, a cukorlé tisztítását csontszénnel, a vákuumbepárlást
(1999 Természet Világa)
csontzsír főnév 4A7
Csontzsir – Knochenfett
(1879 Betűsoros árulajstrom)
A friss csontokból nyert csontzsírból jó kenőanyagot készítenek, a vén csontok csontzsírját pedig a szappanfőzésnél használják fel
(1912 RévaiNagyLex.)
3.
a csontozat vmely részéből, darabjából készült
csonteszköz főnév 4C8
a kő- és csonteszközök a használatból csak lassankint lőnek kiszorítva
(1865 Rómer Flóris)
őseinket a pattintott kő és csonteszközökkel folytatott vadászat és halászat jellemezte
(2000 Magyar Hírlap)
csontfaragvány főnév 4A
Találtattak pedig a most fölvetetett sírokban égetési fekvetek, csonttörmelékek, hamvedény, átfúrt csontgyöngyök, bronz-tekercsek, bronz-tűk, több nagyobb és kisebb edény, egy igen ékes bögre és csontfaragvány, egy római arczot ábrázoló bronz-szobrocska
(1869 Századok)
szögletes lapátformájú csontfaragványok
(1977 Gömöri János)
[egy régész] avar és honfoglaló magyar tárgyakat, köztük a lelőhely megnevezése nélkül bemutatott szeredi tarsolyzáró csontfaragványt török munkának határozott meg
(1998 Mesterházy Károly)
csontfésű főnév 1C
először fésűlték hajokat csont-fésűvel
(1861 Arany János)
Apró gonddal csavarták le a hajtornyokat, csontfésűk csettentek
(1915 Gaál Mózes²)
Orsógomb és csontfésű a 3. sírból
(1967 Tomka Péter)
csontgomb főnév 3A1
[A látogató a] gyapju-, gyapot-, selyem-, len-szövetekben, ugy a hölgyvilág mint a férfiak szükségeit illetőleg, – továbbá szőnyegekben, – csontgombokban […] szép, jutányos gyűjtelékeket találand [az iparműtárban]
(1846 Hetilap)
a két zöld csontgombhoz
(1930 Kosztolányi Dezső)
így kerülnek [a modellekre] raffiarojtok, szalmahímzések, tollak és csontgombok
(1999 Figyelő)
csontkeretes melléknév 15B2
nyeregkápám hatalmasan éreztette velem csontkeretes csigáját
(1847 Jósika Miklós)
fekete, csontkeretes, rugóra járó „csíptetőjét” bal kezének két ujjával emelte le
(1930 Krúdy Gyula)
Arcából alig látszik egyéb, mint fehér, nyírott szakálla és csontkeretes, vastag szemüvege
(1984 Hubay Miklós²)
csontnyelű melléknév 1C3
Egy pár fekete tsont nyelü Kés
(1813 Kolozsvári limitáció)
[az asszony] indulatosan emelte ütésre a csontnyelű napernyőjét
(1884 Mikszáth Kálmán)
A fiatal úr előreterelte a lovát és kihúzta tokjából csontnyelű pisztolyát
(1936 Herczeg Ferenc)

-csont (utótagként) (Anat is)

’gerincesek csontvázának 〈vmely testrészt alkotó, testtájékot meghatározó〉 eleme, darabja (mint maradvány, ill. mint étel)’ ❖ combcsont fn 3A1 | A’ Tzombnak egy tsontya vagyon, a’ melly tzombtsontnak neveztetik (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 3) | a combcsonttal csakis a sípcsont felső megszélesbedett porcos felülete izesül szalagokkal, tokszalaggal és izmokkal megerősítve (1893 PallasLex. CD02) | – Sokkal nagyobb a tál, mint a kacsa – mondta némi borúval. – Az igazi tálak azok, amelyeknek széleiről kihajolnak a combcsontok (1927 Krúdy Gyula CD54) | a szükségessé váló protézisek rögzítésére szolgáló csatlakozásokat robot alakítja ki a felső combcsonton (1997 Természet Világa CD50)  farcsont fn 3A1 | a’ far-tsontban valami fájdalmat érez (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 33) | Mindegyik [agár] a faját méltán képviseli Vékony orr, tűzszemek kiülő homlokon Gümős izom-csoport a vastag czombokon Széles kereszt s farcsont, tág mell (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Hanzi jóllakottan terpeszkedett, kinyújtotta a lábát, úgyhogy a farcsontjával ült már csak a széken (1932 Sinkó Ervin CD10)  halántékcsont fn 3A1 | halánték csontok. Ossa temporum (1828 Bugát Pál ford.–Hempel C1210, szótár 14) | Az ér fülében lüktet, agya bódul, Halántékcsontja szaggatózva fáj (1872 Arany László CD01) | [az arcrekonstrukció] szempontjából a mimikai izmok, valamint a száj körüli gyűrűs izmok a legfontosabbak. Ezek többsége a halántékcsonton, az állkapcson, az állcsonton és az orrcsonton tapad (1997 Természet Világa CD50)  homlokcsont fn 3A1 | az áll és homlok tſontoknak kamaráit ’s regeit bell bé buritó hártyának (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 130) | A járomcsont mindenik oldalon az álcsontot köti a halántcsonthoz és néha a homlokcsonthoz (1841 Vajda Péter ford.–Cuvier 8504003, 60) | A tőzsdés feje nem volt épp rút, áll-, orr- és homlokcsontjai elég szabályos szögben törték egymást (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 93) | A fiatal bak agancsának fejlődése már az állat négy hónapos korában megkezdődik, és ezt a homlokcsont egyre növekvő dudorodása jelzi (1995 Magyarország állatvilága CD14)  koponyacsont fn 3A1 | Az agy-vel, koponya tsontal … van bé-takarva (1786 Mátyus István C3067, 109) | [ha] a varrat teljesen elcsontosodik, a koponyacsontok növekedése megszűnik. Ha ez korán következik be, a koponya torzulhat (1986 Az emberi test 1114004, 1001) | A megkövesedett maradványok között megtalálták a mezei pocok és a vakond őseinek koponyacsontjait is (1996 Természet Világa CD50)  lábszárcsont fn 3A1 | Kéz és lábszár-tsontok … látszattak körlöttem (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 469) | Egyik ebem eltávozott a’ vadászcsapattul egy rókát kergetve, és átharapta annak lábszárcsontját (1834 Garasos Tár 8625003, 88) | A szentek lábszárcsontjait milliószor többen nézték, mint amennyien követni próbálták útjaikat (1976 Bajor Andor 1006006, 42) | amikor a megfeszített két gonosztevőnek megtörték a lábszárcsontjait, az Úr Jézussal nem ezt tették (2000 Csiha Kálmán CD1211)  lapockacsont fn 3A1 | A borjunak jobb mell-lába helyén a lapoczkacsont tökéletes, s a járásnál sajátszerüleg mozog (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A golyó valószinüleg a lapockacsontban akadt meg (1920 Budapesti Hírlap dec. 7. C4708, 3) | [erszényesek csontjai] vastag rétegben hevernek szétszórva az agyagban – lábszárcsontok, lapockacsontok, fogak (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146004, 219)  medencecsont fn 3A1 | A’ hasizmok, medenczecsontok és szülőrészek ezeknél [ti. a 16-18 éves lányoknál], azt mondják ők, még puhák’ terjedékenyek, tehát a’ viselősség és szülés nálok nem lehet olly bajos (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187004, 12) | Megmaradt egy teve medencecsontja is. Furcsa állatokat őriz a magyar föld (1937 Cs. Szabó László 9093016, 167)  mellcsont fn 3A1 | A’ szivnek vermetskéje, és a’ mely-tsont állya nagyon ég (1776 Rácz Sámuel C3563, 108) | Behozták a csirkét. Tisza kiveszi a mellcsontjai közül a „sarkantyút” és odanyújtja Apponyinak: – No, hát mérkőzzünk meg, ki töri le a nagyobb darabot? (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | a feje súlya nyomja a mellcsontomat, úgy hogy oda kell tolnom a kezemet (1947 Németh László² 9485004, 170)  orrcsont fn 3A1 | A Felsö Állkaptzában tizenhárom tsontak vagynak; […] két ortsontak; két ínytsontak; két alsó ortsigák; es egy eketsont (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 2) | Az orrcsontok a csőr alakulásában vesznek részt (1898 Chernel István CD34) | haja megőszült, orrcsontja kiütközött (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 48)  pofacsont fn 3A1 | eret kell vágni, még pedig azon a’ részen, a’ melly felöl a’ pofa-tsonton lévö veresség nagyobb (1785 Báti János ford.–Rosenstein C0880, 209) | [Zsigmond vajda] pofacsontjai kiemelkedtek (1847 Kemény Zsigmond 8235022, 87) | [a lappok] koponyája kicsi és kerekded, pofacsontja kiálló, álla fejletlen, orra alacsony és nyomott (1937 Zsirai Miklós 9805005, 284) | [A laza alkatú kutya] feje szélesebb, mint amilyen hosszú; koponyarésze széles, erősen fejlett szemöldökcsonttal és pofacsontokkal (1993 Sárkány Pál et al. CD59)  sarokcsont fn 3A1 | [az Achilles-ín a] végével a sarokcsont hátulsó érdes felületén tapad meg (1893 PallasLex. CD02) | A váz hossza a sarokcsonttól a koponyatetőig 153.3 cm. Az irány az 1. sírral azonos (1958 Nováki Gyula CD52) | [az ún. Protoavis texensisnél] a sarokcsont rövid nyúlványa és a hosszú csontos farok még ősi jelleg. Ugyanakkor már repült, mert madárszerű hollócsőrcsontja, villacsontja és az erős izmok tapadására szolgáló szegycsontja volt (1998 Természet Világa CD50)  térdcsont fn 3A1 | [kockajátékhoz] elein a’ haſadott körmü állatok hátúlsó lábainak boka tsontjai, és az elsö lábaiknak apró térd tsontjai közül, az ollyanokat válaſztják vala ki, a’ mellyeknek négy nagyobb és két kiebb, mind együtt hat ſzegeletek vala (1793 Mátyus István 7222033, 121)  vállcsont fn 3A1 | válltsont, vállapotzka; das Schulterbein (1823 Márton József¹ C3048, 1156) | [a gyíkokban] a mellcsont, vállcsont, s a medenceöv elcsökevényesedhetnek ugyan, de sohasem hiányzanak, mint a kígyókban (1933 Az állatok világa ford. CD46) | szétzúzott síp- és vállcsontok, tenyérnyi felületen szétrepesztett csípőcsont, melybe szilárdan beékelődött a nyílhegy, árulkodnak azokról a rettenetes kínokról, melyeket az eltalált harcosoknak kellett elviselniük a haláluk előtt (1997 Töll István CD17).

-csont (utótagként) (Anat is)
gerincesek csontvázának 〈vmely testrészt alkotó, testtájékot meghatározó〉 eleme, darabja (mint maradvány, ill. mint étel)
combcsont főnév 3A1
A’ Tzombnak egy tsontya vagyon, a’ melly tzombtsontnak neveztetik
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
a combcsonttal csakis a sípcsont felső megszélesbedett porcos felülete izesül szalagokkal, tokszalaggal és izmokkal megerősítve
(1893 PallasLex.)
– Sokkal nagyobb a tál, mint a kacsa – mondta némi borúval. – Az igazi tálak azok, amelyeknek széleiről kihajolnak a combcsontok
(1927 Krúdy Gyula)
a szükségessé váló protézisek rögzítésére szolgáló csatlakozásokat robot alakítja ki a felső combcsonton
(1997 Természet Világa)
farcsont főnév 3A1
a’ far-tsontban valami fájdalmat érez
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
Mindegyik [agár] a faját méltán képviseli Vékony orr, tűzszemek kiülő homlokon Gümős izom-csoport a vastag czombokon Széles kereszt s farcsont, tág mell
(1858 Vasárnapi Újság)
Hanzi jóllakottan terpeszkedett, kinyújtotta a lábát, úgyhogy a farcsontjával ült már csak a széken
(1932 Sinkó Ervin)
halántékcsont főnév 3A1
halánték csontok. Ossa temporum
(1828 Bugát Pál ford.Hempel)
Az ér fülében lüktet, agya bódul, Halántékcsontja szaggatózva fáj
(1872 Arany László)
[az arcrekonstrukció] szempontjából a mimikai izmok, valamint a száj körüli gyűrűs izmok a legfontosabbak. Ezek többsége a halántékcsonton, az állkapcson, az állcsonton és az orrcsonton tapad
(1997 Természet Világa)
homlokcsont főnév 3A1
az áll és homlok tſontoknak kamaráit ’s regeit bell bé buritó hártyának
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A járomcsont mindenik oldalon az álcsontot köti a halántcsonthoz és néha a homlokcsonthoz
(1841 Vajda Péter ford.Cuvier)
A tőzsdés feje nem volt épp rút, áll-, orr- és homlokcsontjai elég szabályos szögben törték egymást
(1947 Karinthy Ferenc)
A fiatal bak agancsának fejlődése már az állat négy hónapos korában megkezdődik, és ezt a homlokcsont egyre növekvő dudorodása jelzi
(1995 Magyarország állatvilága)
koponyacsont főnév 3A1
Az agy-vel, koponya tsontal … van bé-takarva
(1786 Mátyus István)
[ha] a varrat teljesen elcsontosodik, a koponyacsontok növekedése megszűnik. Ha ez korán következik be, a koponya torzulhat
(1986 Az emberi test)
A megkövesedett maradványok között megtalálták a mezei pocok és a vakond őseinek koponyacsontjait is
(1996 Természet Világa)
lábszárcsont főnév 3A1
Kéz és lábszár-tsontok … látszattak körlöttem
(1792 Pálóczi Horváth Ádám)
Egyik ebem eltávozott a’ vadászcsapattul egy rókát kergetve, és átharapta annak lábszárcsontját
(1834 Garasos Tár)
A szentek lábszárcsontjait milliószor többen nézték, mint amennyien követni próbálták útjaikat
(1976 Bajor Andor)
amikor a megfeszített két gonosztevőnek megtörték a lábszárcsontjait, az Úr Jézussal nem ezt tették
(2000 Csiha Kálmán)
lapockacsont főnév 3A1
A borjunak jobb mell-lába helyén a lapoczkacsont tökéletes, s a járásnál sajátszerüleg mozog
(1859 Vasárnapi Újság)
A golyó valószinüleg a lapockacsontban akadt meg
(1920 Budapesti Hírlap dec. 7.)
[erszényesek csontjai] vastag rétegben hevernek szétszórva az agyagban – lábszárcsontok, lapockacsontok, fogak
(1988 Szilágyi Tibor ford.Attenborough)
medencecsont főnév 3A1
A’ hasizmok, medenczecsontok és szülőrészek ezeknél [ti. a 16-18 éves lányoknál], azt mondják ők, még puhák’ terjedékenyek, tehát a’ viselősség és szülés nálok nem lehet olly bajos
(1829 Horváth József ford.Becker¹)
Megmaradt egy teve medencecsontja is. Furcsa állatokat őriz a magyar föld
(1937 Cs. Szabó László)
mellcsont főnév 3A1
A’ szivnek vermetskéje, és a’ mely-tsont állya nagyon ég
(1776 Rácz Sámuel)
Behozták a csirkét. Tisza kiveszi a mellcsontjai közül a „sarkantyút” és odanyújtja Apponyinak: – No, hát mérkőzzünk meg, ki töri le a nagyobb darabot?
(1889 Mikszáth Kálmán)
a feje súlya nyomja a mellcsontomat, úgy hogy oda kell tolnom a kezemet
(1947 Németh László²)
orrcsont főnév 3A1
A Felsö Állkaptzában tizenhárom tsontak vagynak; […] két ortsontak; két ínytsontak; két alsó ortsigák; es egy eketsont
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
Az orrcsontok a csőr alakulásában vesznek részt
(1898 Chernel István)
haja megőszült, orrcsontja kiütközött
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
pofacsont főnév 3A1
eret kell vágni, még pedig azon a’ részen, a’ melly felöl a’ pofa-tsonton lévö veresség nagyobb
(1785 Báti János ford.Rosenstein)
[Zsigmond vajda] pofacsontjai kiemelkedtek
(1847 Kemény Zsigmond)
[a lappok] koponyája kicsi és kerekded, pofacsontja kiálló, álla fejletlen, orra alacsony és nyomott
(1937 Zsirai Miklós)
[A laza alkatú kutya] feje szélesebb, mint amilyen hosszú; koponyarésze széles, erősen fejlett szemöldökcsonttal és pofacsontokkal
(1993 Sárkány Pál et al.)
sarokcsont főnév 3A1
[az Achilles-ín a] végével a sarokcsont hátulsó érdes felületén tapad meg
(1893 PallasLex.)
A váz hossza a sarokcsonttól a koponyatetőig 153.3 cmcentiméter. Az irány az 1. sírral azonos
(1958 Nováki Gyula)
[az ún. Protoavis texensisnél] a sarokcsont rövid nyúlványa és a hosszú csontos farok még ősi jelleg. Ugyanakkor már repült, mert madárszerű hollócsőrcsontja, villacsontja és az erős izmok tapadására szolgáló szegycsontja volt
(1998 Természet Világa)
térdcsont főnév 3A1
[kockajátékhoz] elein a’ haſadott körmü állatok hátúlsó lábainak boka tsontjai, és az elsö lábaiknak apró térd tsontjai közül, az ollyanokat válaſztják vala ki, a’ mellyeknek négy nagyobb és két kiebb, mind együtt hat ſzegeletek vala
(1793 Mátyus István)
vállcsont főnév 3A1
válltsont, vállapotzka; das Schulterbein
(1823 Márton József¹)
[a gyíkokban] a mellcsont, vállcsont, s a medenceöv elcsökevényesedhetnek ugyan, de sohasem hiányzanak, mint a kígyókban
(1933 Az állatok világa ford.)
szétzúzott síp- és vállcsontok, tenyérnyi felületen szétrepesztett csípőcsont, melybe szilárdan beékelődött a nyílhegy, árulkodnak azokról a rettenetes kínokról, melyeket az eltalált harcosoknak kellett elviselniük a haláluk előtt
(1997 Töll István)

Beállítások