csontosodik tn ige 12a

1. ’〈annak kif-ére, hogy csont, csontszövet képződik, ill. vmely testrész ilyen módon ki- v. átalakul〉’ ❖ a’ fogantatás után már az elsö holnapban bizonyos tsontosodó hártyát lehet az áll tsontoknak […] tája körül észre venni (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 148) | a’ medentze tsontjainak foglaló portzogói meg-keménykedtek, tsontosodtak, és nehezen engednek (1802 Zsoldos János 8541006, 302) | az ébrényi [= magzati] élet 7-ik havában az összes tejfogak koronái csontosodni kezdenek (1894 PallasLex. CD02) | Az összes többi halban a gerinchúrt csontosodó csigolyák nyomják el többé-kevésbbé (1933 Az állatok világa ford. CD46) | csontosodó agancsba (2000 Természet Világa CD50).

1a. ’〈kül. állat〉 erőteljesebb csontozatúvá válik, csontozatában megerősödik’ ❖ a bábolnai ménes lovai, a mellett, hogy keleti jellegüket szépen megtartották, nagyobbodtak, csontosodtak, izmosodtak (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

2. (-vá/-vé ragos határozóval) ’megmerevedve, rögződve vmivé v. vmilyenné válik vmi’ ❖ [a budapesti Józsefváros] kétszer akkora, mint egész Temesvár németté csontosodott fallal keritett vár része a „Festung” (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 244) | merevvé csontosodott, gyakran nemzedékről nemzedékre átörökített akadémikus művészet (1924 Kőnig György CD10) | rögeszmévé csontosodott bosszúvágy (1978 Veress Dániel 9772001, 151) | társadalmi sztereotípiákká csontosodtak olyan, soha nem bizonyított állítások, mint hogy az első marihuánás cigaretta után nincs megállás a lejtőn (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’rögződik, rugalmatlanná válik, megcsontosodik vmi’ ❖ csontosodott formák (1912 Radványi Vilmos CD10) | minden új lélekvalóság a mesében nyilatkozik meg először és addig terem valóban mesét, míg nem csontosodik az empíriába (1918 Lesznai Anna CD10) | Az első szókép – észrevenni – annyira belénk csontosodott, hogy rendszerint nem is gondolunk eredeti jelentésére (1933 Kosztolányi Dezső CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csont; ÉKsz.

csontosodik tárgyatlan ige 12a
1.
〈annak kif-ére, hogy csont, csontszövet képződik, ill. vmely testrész ilyen módon ki- v. átalakul〉
a’ fogantatás után már az elsö holnapban bizonyos tsontosodó hártyát lehet az áll tsontoknak […] tája körül észre venni
(1786 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
a’ medentze tsontjainak foglaló portzogói meg-keménykedtek, tsontosodtak, és nehezen engednek
(1802 Zsoldos János)
az ébrényi [= magzati] élet 7-ik havában az összes tejfogak koronái csontosodni kezdenek
(1894 PallasLex.)
Az összes többi halban a gerinchúrt csontosodó csigolyák nyomják el többé-kevésbbé
(1933 Az állatok világa ford.)
csontosodó agancsba
(2000 Természet Világa)
1a.
〈kül. állat〉 erőteljesebb csontozatúvá válik, csontozatában megerősödik
a bábolnai ménes lovai, a mellett, hogy keleti jellegüket szépen megtartották, nagyobbodtak, csontosodtak, izmosodtak
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
2. (-vá/-vé ragos határozóval)
megmerevedve, rögződve vmivé v. vmilyenné válik vmi
[a budapesti Józsefváros] kétszer akkora, mint egész Temesvár németté csontosodott fallal keritett vár része a „Festung”
(1879 Mátrai Betegh Béla¹)
merevvé csontosodott, gyakran nemzedékről nemzedékre átörökített akadémikus művészet
(1924 Kőnig György)
rögeszmévé csontosodott bosszúvágy
(1978 Veress Dániel)
társadalmi sztereotípiákká csontosodtak olyan, soha nem bizonyított állítások, mint hogy az első marihuánás cigaretta után nincs megállás a lejtőn
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
rögződik, rugalmatlanná válik, megcsontosodik vmi
csontosodott formák
(1912 Radványi Vilmos)
minden új lélekvalóság a mesében nyilatkozik meg először és addig terem valóban mesét, míg nem csontosodik az empíriába
(1918 Lesznai Anna)
Az első szókép – észrevenni – annyira belénk csontosodott, hogy rendszerint nem is gondolunk eredeti jelentésére
(1933 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csont; ÉKsz.

Beállítások