csosszan tn ige 1a1

1. ’〈láb v. lábbeli〉 járás közben a talpán rövid időre megcsúszik, ill. 〈lépés〉 ilyen módon rövid, súrlódó hangot keltve megvalósul’ ❖ A hó fölött […] egész máskép csikorog az ember csizmája a maga földjén, mint a másén. Az idegen földön inkább csak csosszan (1927 Móra Ferenc C3205, 84) | Jön valaki, vagy valami, lopódzó lépte néha csosszan (1938 Dsida Jenő CD01) | Csosszantak a lábak (1976 Dobos László 1034002, 186).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember, es. állat〉 lábával ilyen mozgást végez(ve megy vhova)’ ❖ hegedülő, csosszanva táncoló tücsök (1912 Elek Artúr CD10) | Alig csosszant egyet a padlón és még el sem érte az asztalt [a feleség], amikor az ember fölneszelt (1921 Hamvas H. Sándor CD10) | vén cselédek csosszannak buzgón elébed (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Verhaeren CD01) | Ha a nő felé csosszan, egy óvatlan pillanatban elveszítheti a sarkot (1979 Esterházy Péter 9129002, 299).

2. (rég, átv is) ’hirtelen egy keveset csúszik, csusszan, ill. így jut vhova’ ❖ olykor némi irnoki, nevelői, vagy magántitoknoki hivatal csak csosszan ajánlottaim részére (1843 Haraszthy Samu C7134, 400) | emlékezetembe csosszan, mily iszonyatos kegyetlenségre képesek azon stambuli jó fiúk, kiket nem ugyan éneklésre, de a hárem kertjeinek strázsálására oktattak (1857 Széchenyi István CD1501) | A kártya csosszant. A száz arany elveszett (1907 Gárdonyi Géza C5321, 133).

Fr: kedv.

Sz: csosszant.

Vö. CzF. csuszszan; ÉrtSz.; TESz. csoszog; ÉKsz.

csosszan tárgyatlan ige 1a1
1.
〈láb v. lábbeli〉 járás közben a talpán rövid időre megcsúszik, ill. 〈lépés〉 ilyen módon rövid, súrlódó hangot keltve megvalósul
A hó fölött […] egész máskép csikorog az ember csizmája a maga földjén, mint a másén. Az idegen földön inkább csak csosszan
(1927 Móra Ferenc)
Jön valaki, vagy valami, lopódzó lépte néha csosszan
(1938 Dsida Jenő)
Csosszantak a lábak
(1976 Dobos László)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈ember, es. állat〉 lábával ilyen mozgást végez(ve megy vhova)
hegedülő, csosszanva táncoló tücsök
(1912 Elek Artúr)
Alig csosszant egyet a padlón és még el sem érte az asztalt [a feleség], amikor az ember fölneszelt
(1921 Hamvas H. Sándor)
vén cselédek csosszannak buzgón elébed
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Verhaeren)
Ha a nő felé csosszan, egy óvatlan pillanatban elveszítheti a sarkot
(1979 Esterházy Péter)
2. (rég, átv is)
hirtelen egy keveset csúszik, csusszan, ill. így jut vhova
olykor némi irnoki, nevelői, vagy magántitoknoki hivatal csak csosszan ajánlottaim részére
(1843 Haraszthy Samu)
emlékezetembe csosszan, mily iszonyatos kegyetlenségre képesek azon stambuli jó fiúk, kiket nem ugyan éneklésre, de a hárem kertjeinek strázsálására oktattak
(1857 Széchenyi István)
A kártya csosszant. A száz arany elveszett
(1907 Gárdonyi Géza)
Fr: kedv
Sz: csosszant
Vö. CzF. csuszszan; ÉrtSz.; TESz. csoszog; ÉKsz.

Beállítások