csupaszodik tn ige 12a

1. (ritk)(fokozatosan) meztelenné, ruhátlanná válik’ ❖ Tsupaszodom: Nudor, denudor (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 101) | ha a munkába indulókat egy női bemondó azzal kecsegtetné, hogy a kánikulában bízvást számíthatnak shortig csupaszodott, szőrös hímlábakra, azt éppoly kevéssé érteném, mint a mostani áttetsző blúzokra, tapadó topokra való – merőben egyoldalú – utalást (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, ritk)(fokozatosan) kopaszodik, ill. szőrét, bolyhát veszti’ ❖ Csupaszodik: kopaszodik (1844 Somogyi Antal C3754, 31) | szürke öltönyöm is csupaszodni kezd (1858 Frankenburg Adolf C1772, 52).

2a. ’növény csupasszá, kopárrá válik, lombját veszti’ ❖ Csodálkozóan szeretetteljesen nézem el a csupaszodó bokrokat (1894 Pekár Gyula C3458, 121) | A lipótvárosi gangon túl csupaszodó, csendes fák (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (átv is)(fokozatosan) egyre csupaszabbá, üresebbé, ill. minden eszköz, felszerelés stb. nélkülivé válik vmi’ ❖ [néma emberként] idegen vagy, szövetségünkből kiszakadt… de újra a sorsosunk leszel, majd ha hozzád-csupaszodunk a szótlan halálremegésben (1932 Weöres Sándor 9788016, 22) | csupaszodik a színpadi tér, eltűnik a cselekmény, a színpadi hős (1990 Erdődy Edit CD53) | Sorvadnak a tájnyelvek, üresednek a szófordulatok, csupaszodik írásunk-beszédünk, használóikkal együtt kopik a szavak hitele (1997 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’egyre csupaszabbá válva, a járulékos v. kiegészítő dolgokat fokozatosan elveszítve vmivé v. vmilyenné alakul vmi’ ❖ le kellett csontjaidról marjad lázadozó elevened, hogy méltó lehess a halálhoz, ki öledben fészket rakott. Időtlen gyásszá csupaszodtál (1948 Pilinszky János 9531010, 66) | A rettegés s az élniakarás kettős szorításában előttünk csupaszodik csontig a játszó személyiség (1990 N. Pál József CD53) | Az elhagyott ipari környék csontvázzá csupaszodott építményeit (1996 Magyar Hírlap CD09) | szócsatákra, színészi technikázásra csupaszodik az előadás (2000 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: le~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csupasz; ÉKsz.

csupaszodik tárgyatlan ige 12a
1. (ritk)
(fokozatosan) meztelenné, ruhátlanná válik
Tsupaszodom: Nudor, denudor
(1810 Végtagokra szedett szótár)
ha a munkába indulókat egy női bemondó azzal kecsegtetné, hogy a kánikulában bízvást számíthatnak shortig csupaszodott, szőrös hímlábakra, azt éppoly kevéssé érteném, mint a mostani áttetsző blúzokra, tapadó topokra való – merőben egyoldalú – utalást
(1998 Magyar Hírlap)
2. (rég, ritk)
(fokozatosan) kopaszodik, ill. szőrét, bolyhát veszti
Csupaszodik: kopaszodik
(1844 Somogyi Antal)
szürke öltönyöm is csupaszodni kezd
(1858 Frankenburg Adolf)
2a.
növény csupasszá, kopárrá válik, lombját veszti
Csodálkozóan szeretetteljesen nézem el a csupaszodó bokrokat
(1894 Pekár Gyula)
A lipótvárosi gangon túl csupaszodó, csendes fák
(1996 Magyar Hírlap)
3. (átv is)
(fokozatosan) egyre csupaszabbá, üresebbé, ill. minden eszköz, felszerelés stb. nélkülivé válik vmi
[néma emberként] idegen vagy, szövetségünkből kiszakadt… de újra a sorsosunk leszel, majd ha hozzád-csupaszodunk a szótlan halálremegésben
(1932 Weöres Sándor)
csupaszodik a színpadi tér, eltűnik a cselekmény, a színpadi hős
(1990 Erdődy Edit)
Sorvadnak a tájnyelvek, üresednek a szófordulatok, csupaszodik írásunk-beszédünk, használóikkal együtt kopik a szavak hitele
(1997 Magyar Hírlap)
3a.
egyre csupaszabbá válva, a járulékos v. kiegészítő dolgokat fokozatosan elveszítve vmivé v. vmilyenné alakul vmi
le kellett csontjaidról marjad lázadozó elevened, hogy méltó lehess a halálhoz, ki öledben fészket rakott. Időtlen gyásszá csupaszodtál
(1948 Pilinszky János)
A rettegés s az élniakarás kettős szorításában előttünk csupaszodik csontig a játszó személyiség
(1990 N. Pál József)
Az elhagyott ipari környék csontvázzá csupaszodott építményeit
(1996 Magyar Hírlap)
szócsatákra, színészi technikázásra csupaszodik az előadás
(2000 Magyar Hírlap)
ÖU: lecsupaszodik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csupasz; ÉKsz.

Beállítások