csusszan tn ige 1a1

1. (átv is) ’sima v. síkos felülettel folyamatosan érintkezve, vmely erő hatására zökkenőmentesen, akadálytalanul mozdul, ill. ilyen mozdulattal vhova kerül vmi’ ❖ lejtünk mint szende nők, Simán csusszannak a czipők (1866 Bérczy Károly ford.–Puskin C1043, 165) | Alig észrevehető homályfoltok csusszantak a tó színére (1963 Vidor Miklós 9778004, 105) | a bárszékre ebben a pillanatban egy bűvöletes feminin tompor csusszant (1989 Konrád György 9351005, 31).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember v. állat (testrésze)〉 sima v. síkos felületen akarata szerinti mozgásra v. állásra képtelen lévén (vmerre) hirtelen elmozdul’ ❖ ? Tsuſzſanni. Megtsuſzamodni (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 405) | A nyálkás utakon mint ingó kisértet csusszanva tünedez a vén levélhordó (1932 Illyés Gyula CD10) | Vajon melyiknek lába csusszan, ki fog megroskadni előbb? (1940 Lukács László 9407021, 84) | fenyők közt az út havasan kanyarog, csikorogva fékez a kocsi, csusszan a ló (1947 Hajnal Anna 2005099, 15).

2. (átv is) ’〈lapos (és éles fém)tárgy〉 a felületek egymáson való súrlódásának jellegzetes hangjától kísérve, vmely erő hatására vhol könnyen (és gyorsan) mozog, ill. ilyen mozgással vmely (számára kialakított) helyre kerül’ ❖ csuszszan a ropogó füben a sok kasza (1887 Sebők Zsigmond C3716, 58) | A lapátok a pengevillanás gyorsaságával csusszantak a nyirkos, laza homokba (1956 Molnár Géza 2005014, 49) | [Az ajtó] acélkallantyúi kecsesen csusszannak a pántok mögé (1998 Lakáskultúra CD39) | a fényképek az asztalra csusszannak (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈kígyó〉 sima testével vmely felszínnel folyamatosan érintkezve egyet mozdul, ill. hirtelen vhova csúszik’ ❖ lomhán és jóllakottan csusszan a sötét kígyó teste (1936 Nagy Méda CD10) | A késve fejlődő, bennrekedt unkaporontyokat kíméletlenül felfalja az első arra csusszanó sikló (1995 Természet Világa CD50).

3a. (rég, átv is) ’óvatosan, a feltűnést kerülve, lopakodva megy, oson vhova vki’ ❖ E’ vidéken lakott egy férjfi … Ez vadlángokra gyúlada fel Nőm iránt. Házamba csusszan távollétem alatt, – ’s győz ördöngöd incselgésivel itt – győz az asszonyi tisztaságon (1823 Aurora C0031, 179) | kik éj sötéte alatt szoktak a városba csusszanni (1842 Egressy Béni ford.–Dumas père C5769, 740) | a lurkó az erdőbe csusszant (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0553, 26).

4. ’〈hiba〉 elővigyázatlanságból kerül vhova’ ❖ Ha ne talán szándékunk ellen hiba csusszant vagy névbe vagy tisztágba, hiteles igazítás után […] örömmel javítunk a’ botláson (1832 Jelenkor C0223, 282) | mihelyt a magyar vezérek tévedésük tudatára ébredtek és a kúnok megkerülő mozdulatáról értesültek, valóban a legszebb energiáról tanúskodó gyors elhatározással igyekeztek a számításukra és tervükbe csusszant hibát kiköszörülni (1929 Bánlaky József CD16).

5. (átv is) ’〈lejtőn levő v. vhol rosszul rögzített dolog〉 vmely felülettel érintkezve lefelé mozdul v. vhova lejjebb kerül’ ❖ sipkája két füle közzé a’ tarokra [= tarkóra] csuszszant (1824 Fáy András¹ C1724, 141) | Korhely Apolló, gúnyos arcú, Palástja csusszan, lova vár (1907 Ady Endre 9003122, 83) | A nap egy arasznyival lejjebb csusszant az égen (1942 Rónay György 9573162, 88) | Az OTP szerdán tett egy nagy ugrást felfelé, s most ugyanezt megismételte az ellenkező irányba: 280 forinttal csusszant lejjebb a bankpapír (1997 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: át~, be~, el~, ki~, le~.

Sz: csusszant.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csúszik; ÉKsz.; ÚMTsz.

csusszan tárgyatlan ige 1a1
1. (átv is)
sima v. síkos felülettel folyamatosan érintkezve, vmely erő hatására zökkenőmentesen, akadálytalanul mozdul, ill. ilyen mozdulattal vhova kerül vmi
lejtünk mint szende nők, Simán csusszannak a czipők
(1866 Bérczy Károly ford.Puskin)
Alig észrevehető homályfoltok csusszantak a tó színére
(1963 Vidor Miklós)
a bárszékre ebben a pillanatban egy bűvöletes feminin tompor csusszant
(1989 Konrád György)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈ember v. állat (testrésze) sima v. síkos felületen akarata szerinti mozgásra v. állásra képtelen lévén (vmerre) hirtelen elmozdul
?
Tsuſzſanni. Megtsuſzamodni
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
A nyálkás utakon mint ingó kisértet csusszanva tünedez a vén levélhordó
(1932 Illyés Gyula)
Vajon melyiknek lába csusszan, ki fog megroskadni előbb?
(1940 Lukács László)
fenyők közt az út havasan kanyarog, csikorogva fékez a kocsi, csusszan a ló
(1947 Hajnal Anna)
2. (átv is)
〈lapos (és éles fém)tárgy〉 a felületek egymáson való súrlódásának jellegzetes hangjától kísérve, vmely erő hatására vhol könnyen (és gyorsan) mozog, ill. ilyen mozgással vmely (számára kialakított) helyre kerül
csuszszan a ropogó füben a sok kasza
(1887 Sebők Zsigmond)
A lapátok a pengevillanás gyorsaságával csusszantak a nyirkos, laza homokba
(1956 Molnár Géza)
[Az ajtó] acélkallantyúi kecsesen csusszannak a pántok mögé
(1998 Lakáskultúra)
a fényképek az asztalra csusszannak
(2000 Magyar Hírlap)
3.
〈kígyó〉 sima testével vmely felszínnel folyamatosan érintkezve egyet mozdul, ill. hirtelen vhova csúszik
lomhán és jóllakottan csusszan a sötét kígyó teste
(1936 Nagy Méda)
A késve fejlődő, bennrekedt unkaporontyokat kíméletlenül felfalja az első arra csusszanó sikló
(1995 Természet Világa)
3a. (rég, átv is)
óvatosan, a feltűnést kerülve, lopakodva megy, oson vhova vki
E’ vidéken lakott egy férjfi … Ez vadlángokra gyúlada fel Nőm iránt. Házamba csusszan távollétem alatt, – ’s győz ördöngöd incselgésivel itt – győz az asszonyi tisztaságon
(1823 Aurora)
kik éj sötéte alatt szoktak a városba csusszanni
(1842 Egressy Béni ford.Dumas père)
a lurkó az erdőbe csusszant
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
4.
〈hiba〉 elővigyázatlanságból kerül vhova
Ha ne talán szándékunk ellen hiba csusszant vagy névbe vagy tisztágba, hiteles igazítás után […] örömmel javítunk a’ botláson
(1832 Jelenkor)
mihelyt a magyar vezérek tévedésük tudatára ébredtek és a kúnok megkerülő mozdulatáról értesültek, valóban a legszebb energiáról tanúskodó gyors elhatározással igyekeztek a számításukra és tervükbe csusszant hibát kiköszörülni
(1929 Bánlaky József)
5. (átv is)
〈lejtőn levő v. vhol rosszul rögzített dolog〉 vmely felülettel érintkezve lefelé mozdul v. vhova lejjebb kerül
sipkája két füle közzé a’ tarokra [= tarkóra] csuszszant
(1824 Fáy András¹)
Korhely Apolló, gúnyos arcú, Palástja csusszan, lova vár
(1907 Ady Endre)
A nap egy arasznyival lejjebb csusszant az égen
(1942 Rónay György)
Az OTPOrszágos Takarékpénztár szerdán tett egy nagy ugrást felfelé, s most ugyanezt megismételte az ellenkező irányba: 280 forinttal csusszant lejjebb a bankpapír
(1997 Magyar Hírlap)
ÖU: átcsusszan, becsusszan, elcsusszan, kicsusszan, lecsusszan
Sz: csusszant
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csúszik; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások