de partikula és ksz 0

I. partikula

1. (mn v. hsz előtt, más partikulával együtt is) ’〈vmely tulajdonság v. határozói körülmény fokozására〉’ ❖ Oh de jó kedv az Aſſzony! én azt hittem vólna, hogy a’ Báró’ halála inkább érdekli ſzivét! (1790 Hatvani István² ford.–Gebler 7136001, 8) | Ó, de messze van az a Duna! (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102002, 361) | Ej de fene csúf idő! (1909 Babits Mihály 9014012, 35) | Mutassa csak! Jaj, de régen keresem ezt a nótát. Úgy szerettem volna leírni. A rádióban is énekelték… (1943 Simonyi Antal 2201003, 7) | A pedál helyén csak két vas állt ki [a bicikliből]. Jaj, de sokszor felszúrta a bokámat! (1991 Őrszigethy Erzsébet 2038002, 20).

2. (állítm-ként v. létige mellett alanyként álló fn előtt) ’〈a fn-ben kifejezett állapot, helyzet erőteljes voltának, ill. a hozzá való viszonyulás érzelmi jellegének kif-ére〉’ ❖ Vitéz Iffiaknak bötsös Rózsa szála! De kár, hogy Teſtedtől nagy Lelked el-vála (1789 Magyar Kurír C0315, 489) | – Ejnye, de sötét van idebenn, Kristóf! (1875 Jókai Mór CD18) | Jaj de Pekkem van (1904 Molnár Ferenc² 9453020, 138) | – Mit akartok? Pfuj, de olajszagotok van! (1922 Barta Sándor 9034001, 13) | Zoltán viszont Ilonkát nézte, aki a bátyja széke mögött állt s nagyokat kacagott a két összekakaskodó unokatestvéren. – Juj, de butaság – mondta, s meztelen karjai is kacagtak (1928 Németh László² 9485038, 199) | Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet! (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

3. ’〈Fok- v. mértékhatározóval bővíthető igei állítm előtt.〉’

3a. (felt módú ige előtt) ’〈óhaj, kívánság, vágy intenzitásának kif-ére〉’ ❖ – De ehetném. – Talán bizony még nem vacsorált? – Ugyan mikor vacsoráltam volna? (1856 Jókai Mór CD18) | (A ház felé fenyegetve.) Jó mulatást, kevély familia! Jaj, ha én most itt egyszeribe vizözön lehetnék vagy tűzokádó sárkány – de elborítanám ezt az egész viskót!! (1874 Tóth Ede 8486001, 26) | Törlöm az arcom: mennyi van még? De megállnék már, de nyughatnék (1947 Illyés Gyula 9274174, 509) | Popsid aztán van, kisanyám, de belemarkolnék … (1967 Maróti Lajos 9427002, 115).

3b. (mediális ige előtt) ’〈az (előidézett) érzelem, indulat, állapot(változás) stb. intenzitásának, erőteljes voltának kif-ére〉’ ❖ Oh, de reményltem vólt, hogy az Ég valahára ki-tiſztúl, ’S mostani gyáſz’ából hajdani fényre derl (1773 Baróti Szabó Dávid C0820, 42) | ej de meghíztál! (1823 Kisfaludy Károly 8242033, 137) | Ejnye de megijedtem, nagyságos uram (1857 Vas Gereben 8514011, 43) | Fúvó.: Jaj, de elfáradtam! (Körülnéz.) No, itt talán megpihenhetünk! (1875 Tóth Ede 8486004, 26) | Brr, de fázom! (1916 Kassák Lajos CD10) | Ő volt az én katonai szóvivőm. Ó de hiányzott, mikor besorozták romot hordani (1945 Szép Ernő 9665040, 16) | Lám, lám… Jaj de örülök. A kis Lebovics! (1979 Kornis Mihály 1082001, 152).

3c. (tudatos, akaratlagos, ill. tudatosan szabályozható cselekvést jelentő ige előtt) ’〈a kifejezett cselekvés intenzitásának, nagy mértékének kif-ére〉’ ❖ – Emlékezel-e rá – szól közbe Fromm papa, ép kezével kettő helyett is hadonázva –, mikor legelőször németül szóltál hozzám? Ej de nevettem rajtad akkor! (1865 Jókai Mór CD18) | Jaj de szalad szép asszony! (1909 Móricz Zsigmond 9462038, 64) | Uram isten, de megvertél ezzel a két nyomorékkal (1967 Maróti Lajos 9427002, 132).

II. ksz

1. (megszorító ellentétes viszonyban) ’〈az előző (tag)mondatban v. mondatrészben foglalt információ korlátozására:〉 ám, ámde, azonban’ ❖ Emlékezzél-meg Nagy-atyáidról, és példa gyanánt tartsad öket ſzemeid elött. De koránt ſe gondoljad mintha az ö ditsöségeket, mint valami örökséget, a’ terméſzet róllok reád hagyta vólna hogy azt birjad (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 69) | Az asklepiadesi versek szintén nagy kedveltségnek örvendtek irodalmunkban, de egyes fajaik nem versenyezhettek az alkaiosi vagy sapphói strófával (1889 Négyesy László 8329005, 200) | A mese-világ van, de nem érvényes (1937 Honti János 9255001, 26) | Végül, de nem utolsósorban (1991 Ortutay Péter 2036001, 290).

1a. (elliptikus szerkezetben is) ’〈az előző (tag)mondatban v. mondatrészben megfogalmazott információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére〉’ ❖ olly igen kivántatott, kereſtetett; de ſoha fel-nem találtatott kints! (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 29) | Sietett Zrínyi Új-Szerinvár felé, ha még egyszer vissza tudná vívni. De későn érkezett (1847 Vasvári Pál 8515006, 81) | – Igyék csak apuska, – kinálta az ápolónő. – Nem való magának a tea. Igyék csak pálinkát. – Feléje tolta a pálinkás üveget. – Nagyon köszönöm, de nem kérek belőle, – mondta a férfi (1910 Délmagyarország 2103001, 19) | Hihetetlen, de így volt (1961 e. Bókay János 9065002, 314).

1b. (jelölt megengedés után) ’〈az előzmények v. az előző kijelentés alapján nem várt következmény v. kijelentés kiemelésére〉’ ❖ Nem kell le tapodni Község’ s’ Paraſztságot. Ha bal sors tette is Jobbágyok’ ſzámában, De ember, és társ , ’s nem rab hazajábann (1772 Orczy Lőrinc 7249008, 40) | Bár kerülém a találkozást, de mégis megpillantott a hiuz szemü Szabó Imre (1860 Szemere Bertalan 8437005, 267) | Sophie McLarennek vége, nincs többé, újra csoportosulnak a lyukak a komputer barackszín szalagján, hogy ezentúl félelmes konoksággal zakatolódjék ki minden kártyára, nyilvántartásra, fizetése csekkjére, noha ott ékezetlen, de mégis új neve? Sophie Terenyi (Mrs.) (1979 Domahidy András 1036001, 23) | Kezdetben ugyan féltünk a „vidéki” léttől, hiszen „aszfaltemberek” voltunk, de beleszerettünk ebbe a létbe, és szinte eksztatikus boldogságban élünk (1996 Lakáskultúra CD39).

1c. (a pedig szó előtt) (rég) ’〈a fonák okság nyomatékosítására〉’ ❖ azt mondgya tovabra, nem félek ſemmitis ártatlan vétkeimért; viſzont mind kettönknek bántodáſa, ha én ki botſátottam az Ötsémnek véréből, ö ellenben az ennyimnek nagyob réſzét öntötte ki: de pedig hogy Artakſerſes fel támadott halottaibol, ’s Hertzeg Aszszony Statira nem hitetlen én hozzám: el felejtkezem mind azokról, a’ miknek gyáſzos emlékezete meg háboríthatná tſendeſſégemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 61) | [Keplert] tsak az el-múltt század ítélte Méltónak jeles oszlopra: ’s mi ma, néki meg adjuk, Hogy volt rá igaza: ’S Bódé sem, Hell se, se Pasqnich Nem bánták: – de pedig, ha talán élttébe’ találta Volna ez a’ betsület, nem lett vala é vagy irígyje, Vagy gyűlölője is (1817 Pálóczi Horváth Ádám C2568, 91).

1d. (az is szóval együtt) ’〈negatív következmény bevezetésére〉’ ❖ Tſak Ágis tſinálta moſt kztnk a’ lármát; De él-is veheti még érte jutalmát (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 15) | – Én nem tartottam méltóságomon alulinak, – vevé át a szót Toronyiné ő nagysága, – de meg is adtam az árát (1891 e. Csiky Gergely 8088011, 18) | Biztosan szebb szerszámosládája volt, mint magának – kottyanok közbe hülyén; de kapok is egy ezerágú villámot Pista szeméből, s Gyöngyi is megvetően elfordul (1994 Szántó Piroska 1166004, 261).

2. (szembeállító ellentétes viszonyban) ’〈egymást nem korlátozó (párhuzamos) kijelentések kapcsolására:〉 viszont, ellenben’ ❖ Ártalmát gyakran, de haſznát ritkán láttam (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 135) | Legcsudásabb, de azonban nagyon szomoritó, hogy belföldi lapokban ’s munkákban is, mint p. o. az erdélyi német ujságokban olly ferdített vagy költött tényekkel, ’s olly epés sértésekkel ’s ingerlésekkel tömött czikkek jelennek meg (1843 Wesselényi Miklós 8528008, 199) | az öreg urnak fogok irni. Ő mindig kérdezte: mikor jövünk, mikorra várjon, szóval, az egész dolgot veszi ugy, a mint kell, de mások egész másképen szólottak felőlünk (1853 Erdélyi János² 8131113, 80) | ez elméletileg szép dolog, de reálpolitikailag fantasztikum (1936 Szabó Dezső 9623006, 42) | vonzó, de még kevéssé ismert terület (1991 Barcy Magdolna 2035001, 141).

3. (kizáró ellentétes viszonyban) ’〈tagadást követően, a tagadás hatókörében álló állító kijelentéssel ellenkező, annak érvényességét kizáró kijelentés bevezetésére:〉 hanem’ ❖ Nem Király, de F Rend parantsol Királynak (1772 Orczy Lőrinc 7249007, 36) | Drága áru a szabadság, Nem ingyen, de pénzen adják (1848 Petőfi Sándor C3508, 13) | Mi többé nem támadni, de őlelni akarunk; nem gyülölni, de szeretni, s nem recriminálni, de megbocsátani! (1873 Roboz István 8394009, 45) | aki csákányát a te lator fejedben szakasztaná, azt ő el nem itélné, de isten nevére méltatná! (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 197) | [Az ideális ember] nem irracionális, utópisztikus világba menekülő, de érzelmes lény (1990 Balog József 2001034, 79).

3a. (önálló elliptikus mondatként is) ’〈tagadó kijelentés, felszólítás után ellenkezésként, ill. vmely kijelentés tagadó megkérdőjelezésének hárítására〉’ ❖ A’ [tojás] fehérit hívják tojásfehérinek, a’ sárgáját pedig ſzékjának. Hát nem? De igen-is (1799 Fábián József ford.–Raff 7101009, 295) | Izabella. […] Képzeld, Claudio, Ha szűzeségem’ néki áldozom, Megszabadulsz. Claudio. Oh ég, az nem lehet! Izabella. De! (1866 Greguss Ágost ford.–Shakespeare CD11) | – Ha véletlenül nem futunk itt össze, meg se tudom. – De igen. Megírtam volna (1985 Grendel Lajos 1060004, 429) | – Tényleg, Bécsbe utaznak?! És Budapesten meg sem állnak? – De, megállunk. Ott fogjuk tölteni az éjszakát, holnap megyünk tovább Bécsbe (1989 Börtön volt a hazám 1024003, 102).

4. (hozzátoldó kapcsolatos viszonyban tagadott korlátozást követően) ’〈annak a tagmondatnak v. mondatrésznek a kapcsolására, amelynek állítása v. amelyre az állítás szintén érvényes〉’ ❖ Mivelhogy Kriſtus Urunk válogatás nélkül mindenféle nyavalyákat meg-gyógyit vala, nem tsak ’Sidó Orſzágból, de még Siria tartományábol-is hozzája vivék az ördöngösöket (1772 Vajda Sámuel 7365001, 147) | Igen igen sok az, ha valaki nem csupán csak becsültetik, de szerettetik is (1834 Wargha István 8527001, 80) | a gyermekét őrülten szerető anya nemhogy magától rá nem jön ebbeli hibájára, de szerfölött nehéz vele elhitetni, hogy szeretete káros (1862 Vajda János 8503083, 16) | Petőfi nemcsak az Alföldet birta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsmáros”-t, aki alatt saját atyja értendő (1916 Karinthy Frigyes 9309005, 64) | Szabó: […] most már aztán elég ebből! Rózsika: Kérlek! Nekem nemcsak elég, de sok! (1930 Csathó Kálmán 9086001, 8) | a felelősség nemcsak kitüntetett kapcsolatot teremt apa és gyermeke között, de növeli is az apára háruló kötelesség súlyát (1992 Kis János² 2058004, 197).

4a. (hozzátoldó kapcsolatos viszonyban az is és gyakr. a még szóval együtt) ’〈a vele kapcsolt kiegészítés nyomatékosítására〉’ ❖ Mi nállunk a’ meg-tiltott böjti napokon valósággal ſemmi húſt nem eſznek. Minden Orſzágokból-való jól tudja, melly nagy vétek légyen az, és el-távoztattya. De még  Szentsége-is ugyan tsak erſsen meg-fenyítené, a’ ki ezen  ſzent parantsolattya ellen merne tselekedni (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301006, 46) | mind a’ kettnek majd ki-tanúlom ſzándékát, – de még a’ gondolatját-is (1789 Fejér György ford.–Gottsched 7485001, 12) | – Fölfelé száll a füst is; – mondja az előbbi. – Majd lecsapódik megint. Verje meg az Isten ezt az időt! – De meg azt is, a ki ide kényszerített bennünket! (1888 Sziklay János 8447001, 4) | A kifejezésnek indulatfestő ereje, a hangváltoztatás művészete még meg sincs kisérelve sehol Bessenyeinél, de Gottschednél sem (1899 Lázár Béla C1076, 19) | Nagyon szerettem az otthoni hurkát, kolbászt, disznósajtot, sonkát, de feledhetetlenek édesanyám lepényei is (1980 Magyar Konyha 2206013, 7).

4b. (hozzátoldó kapcsolatos viszonyban fokozott mn-vel v. hsz-val, gyakr. a még szóval együtt) ’〈a fokozás nyomatékosítására〉’ ❖ [a beteg] karján, de még-haſznoſabb a’ nyakán, nyiſſanak eret (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 535) | Hej, tüzes a kovácsnak a szene, de tüzesebb rózsámnak a szeme (1845 Petőfi Sándor C3506, 278) | a nomádoknál nagy bűnnek tartják, ha valaki mécset elfúj vagy forró ételt megfúj, de még nagyobbnak, ha valaki a tűzbe köp (1882 Vámbéry Ármin 8507008, 315) | Kitűnően megértettek mindent. De legkitűnőbben azt, amidőn arról kezdtem beszélni, hogy irodalmunk ma is érvényes szabályzata értelmében hogyan is kellene nekik eltölteniök ezt a vasárnap délutánt (1942 Illyés Gyula 9274065, 42) | A lepkék, különösen a nappaliak, a legfeltűnőbb rovarok. A figyelmet nyáron is felhívják magukra, de még inkább tél végén (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065003, 165).

4c. (fokozó jellegű hozzátoldó kapcsolatos viszonyban, gyakr. a sőt szó előtt) (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy az előző (tag)mondatban kifejezettekhez vmi még hozzájárul〉’ ❖ Moſt mégint Tellyeséggel fel-áldozom magamat éretted; de ha ezen áldozatom nem lenne elegend, ha vagyon más ellenſéged, kitl meg-bántattál: imé az egéſz tehettſégemel parantſolatod ſzerént élhetſz (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 31) | ez által Hazám sokat nyer az idegenek előtt, de sőt sokat a Haza előtt is (1818 Cserey Farkas² C2569, 100) | azon sok félig meddig valókból, olly szép egész keverék lett, millyent én soha sem láttam; de Te sem, pedig hat esztendeig laktál Pesten (1841 Kovács Pál² 8251001, 79) | Mily visszás és lealázó helyzet ez a külföld műviszonyaival, de sőt a magyar zene jelen álláspontjával és a magyar dalárdák műtörekvései és valóban tiszteletreméltó eredményeivel szemben! (1870 Vajda Viktor 8505003, 187) | Ha nála volt nyolc tál étel: nálunk legyen tiz, de tizenkettő (1882 Tolnai Lajos C4190, 168) | aztán elsíkult, de sőt jóra fordult a dolog (1960 Tamási Áron 9701016, 129).

5. (partikulaszerűen) ’〈Nyomatékosításra.〉’

5a. (mondatok kapcsolására, elliptikus szerkezetben is) ’〈vmely felkiáltás, felszólítás (ismétléses) megerősítésének bevezetésére〉’ ❖ nem vagyok-e csak olyan ember, mint ti? – Meghiszem azt, hogy nem vagy! kiáltott föl szomszédja. – De nem ám, szólt a másik szomszédja (1847 Petőfi Sándor 8366447, 128) | Ne sápitson mán, hanem menjen innen, de menjen innen! (1911 Móricz Zsigmond C3216, 43) | Ő majd elintézi ezt a se fiú, se lány mignonettet, de el ám! (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 94) | – Tréfás kedvében van, uram. – De mennyire! (1965 Dobozy Imre 9110002, 54) | Itt aztán csakugyan megvilágítja a hasonlat a helyzetet, de még hogy (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 22).

5b. (eldöntendő kérdésre adott válaszban elliptikus szerkezetben, az ám, ill. a még szóval együtt) ’〈a kérdésben megfogalmazott lehetőség nyomatékos megerősítésére〉’ ❖ Lambert. Mi dolog? hadd hallom, talám roſzſzúl bántak veletek? Bertók. De roſzſzúl ám (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 442) | – Hát a cserkeszek bort is isznak? – De még mennyire! Hisz ez az őshazája a szőlőnek (1877 Jókai Mór CD18) | [Virág:] Kétüléses sportkocsi! Fess kis autó a fess kis nőnek! Ilonka: Megtanítana vezetni? Virág: De még hogy! (1937 Molnár Ferenc² 9453012, 23) | – A hajóval vagytok? – A hajóval bizony. – És elvisztek? – De el ám, azért jöttünk (1978 Török Sándor 1157002, 76).

5c. (mennyiséggel v. mértékkel összefüggő szavak, kül. nm v. nm-i hsz előtt) ’〈fokozó jellegű ismétlés bevezetésére〉’ ❖ Ha pedig viszont egy bizonyos helyen, a’ hol ma egy kut sincs, elkerülhetetlenül sok, de sok ember fordulna meg, nem épülne e ott lassanként minden esetre Szín, Istáló, Vendégfogadó, ’s nem maradna e sikerbe? (1828 Széchenyi István CD1501) | Szulyovszky valamikor hozzám férhetett, mindég, de mindég rimánykodott, hogy ne valljak reá, tekintsem idejét, gyermekeit, sőt magamat is (1830 Kazinczy Ferenc 7163008, 168) | Féltem nagyon, de nagyon… (1894–1906 Thury Zoltán 8479005, 204) | Én mindenre, de mindenre kész vagyok (1919 Barta Lajos 9033003, 44) | Ne féljen! Igazán senki, de senki sem fog gyanakodni! (1929 Szabó László² CD10) | azóta is, hányszor, de hányszor hallom a hableány beszédét! (1956 Bernáth Aurél 9052011, 183) | én úgy, de úgy szégyenlem magam! (1982 Jékely Zoltán 9278103, 34).

5d. ’〈vmely kijelentés érvényességét hátra- v. közbevetve pontosító, ill. magyarázatszerűen kifejtő információ nyomatékosító bevezetésére〉’ ❖ midön már ér vágáſok által a’ vérnek böſége meg-keveſittetett, a’ hévſég meg-ſzünt, akkor lehet, de mértékkel, élni véle [ti. az ürömmel] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 105) | – Egy kérdést akarok önhöz intézni, de amire igen őszinte választ várok (1853 Jókai Mór 8209015, 101) | Egyetek és – és igyatok is, amennyi tetszik, de csak somlait, franczia pezsgőt, olasz anizettit, mert vizet nem adok (1897 Vadnay Károly 8501007, 446) | A nagyapámtól fogva meg minden ősöm, de egész Ádámig pap (1941 Illyés Gyula 9274078, 41) | Én vagyok, édesapám, engedjen be, de gyorsan (1989 Bólya Péter 1023002, 34).

5e. (rég) ’〈tagadás nyomatékosítására〉’ ❖ oly kevés győz mindarra kellőleg felvigyázni, mi nélkül a legszebb lelkesedés de egy verebet sem bír fogni (1842 Széchenyi István C3880, 106) | a munka előtt senkinek se kelljen de egy krajczárért is zsebébe nyulnia (1846 Széchenyi István C3879, 57) | Rebekha, a feleség iszonyuan elszörnyűködik, nem látván férjét de sehol (1868 Új és ó kalendáriom C2974, 41) | a saját házánál, a Szent Sebestyén-utcában, az akáczfás udvarban – nem talált de senkit (1882 Petelei István C3486, 228) | Mind ennek de a legkisebb nyoma sincs Sophoclesben (1898 Budapesti Szemle C0064, 201).

6. (partikulaszerűen) ’〈Diskurzusjelölőként v. -szervezőként.〉’

6a. (kérdő mondat bevezetésére) ’〈vmely korábbi kijelentéssel kapcs. kételkedés, bizonytalanság kif-ére〉’ ❖ Ágézilaus.: […] Nyerjk-meg a’ népet gazdagaink ellen, Hidjed, hogy ſok gonosz enged majd kelletlen. Ágis.: De mi módon kelljen szolni népeinkhez? Hogy lehet hírtelen férkezni szivekhez? (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 11) | Jó emberim elhagyának, Boldogabbhoz fordulának, Benned biztam édes babám, Te is csak félvállról nézsz rám, Gazdagabbra vágyol ám! Ejh! de mire a sok vagyon? (1862 Vadrózsák 8258177, 406) | Kivándorolni innen, ó de merre? (1919 Juhász Gyula¹ 9284495, 186) | – Jóéjszakát, Mackó – mondta Malacka, mikor elérték Malacka házát. – Holnap reggel hét órakor találkozunk a Hét Fenyőfáknál és megnézzük, hány Elefántot sikerült megfogni a Csapdában. – Hat órakor, Malacka. De van-e kötőféked? (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 54).

6b. ’〈korábbi kijelentés javítására, pontosítására〉’ ❖ A’ mi a’ betegnek eledelét illeti, ſemmi ném vaſtag ételekkel ne éljen; ellenben mind ſzntelen illy knnyen emeſzthet étket kéſzitſenek néki: tudni illik végy egy font kenyeret, egy olaſz diónyi vajat, de ez is elmaradhat, fzd meg egy pint vizben (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 55) | E szavak, de kivált azon átnyilaló tekintet, melylyel a leány szemeit reá függesztette, Kupecznek megzsibbasztották tagjait (1857 Szegfi Mór 8430008, 97) | – Hivd nyomban a követeket… De megállj! Te öreg, bölcsember most az egyszer mondd meg nekem, hogy mit feleljek a követeknek, amikor a fejérvári veszedelemről fognak beszélni? (1926 Krúdy Gyula 9365008, 92) | máris a műfajok, de legalábbis a szövegfajták kérdéseihez érkeztünk (1991 Kálmán C. György 2028015, 145).

6c. (önálló mondat bevezetésére) ’〈témaváltás v. vmely korábbi témára való visszatérés jelölésére〉’ ❖ Nagy Király! egy Atya rmmel ſzenyvedhet, A’ ki’ gyermekivel ſok kegyeſſéget tett. De indúljunk innen, idt ne veſzítsnk (1772 Bessenyei György¹ C1076, 33) | Megbocsáss. Igazságtalan voltam irántad, elismerem. Csak föl is tennem azt, hogy oly leányt szerethettél volna, mint az a … de hagyjuk őt; nem fogom többé említeni, ha úgy kívánod (1846 Petőfi Sándor C3509, 15) | De lássuk magát a mondát, abban az alakban, a mint azt a troyesi Keresztély s a bretagnei Tamás után a strassburgi Gottfried adja (1882 Szász Károly² 8426064, 71) | Mindenesetre előbb gondolja át jól az egész dolgot, Márta asszony. De megbocsásson, nekem most egy kicsit le kell feküdnöm, mert nagyon fáradt vagyok (1961 Füst Milán 9161044, 102) | De nézzünk egy másik példát (1991 Ortutay Péter 2036001, 294).

6d. (rendsz. megszólítás előtt, gyakr. a na v. no szóval) ’〈rendreutasítás, ellenkezés, megütközés kif-ére〉’ ❖ Régenten Velentzében egy felettébb való hazug Ember találkozott. Az egykor egy nagy-Tárſsaságot meg-látogatott, de mihent a’ Szobába lépett, leg-ottan, míg minekeltte eggyet ſzólhatott, bizonyos Esmérsétl következképen meg-ſzóllíttatott: Az nem igaz! – De Uram, mond a’ Hazug, én még meg-ſem ſzóllamlék (1796 Sándor István 7287080, 179) | Kolompos: Elámitották a népet, sőt többet mondok, elámitották önmagokat is. Fehér: De kérem – Kolompos.: Vagy hát nem ugy van? (1872 Toldy István 8482001, 15) | Na de kérlek! Hisz megvártunk volna! (1930 Csathó Kálmán 9086001, 16) | – Távozzék azonnal innen! Kérem, távozzék!… – De, kisasszonykám… (1955 Tatay Sándor 9704002, 229) | – Hagyja már abba. Nem veszi észre, hogy unalmas? – No de Sing úr – hiszen még mindig nem válaszolt. Akkor mondja, hogy unalmas, ha már megcsináltuk (1980 Sebeők János 1139001, 85) | – Először is seperje fel a padlót! – De kérem, nekem diplomám van! (1989 A személyi kultusz humora 1016018, 63).

Ö: ám~.

Vö. CzF. de¹; ÉrtSz. de¹, de²; TESz.; ÉKsz. de¹, de²; SzT.; ÚMTsz.

de partikula és kötőszó 0
I. partikula
1. (mn v. hsz előtt, más partikulával együtt is)
〈vmely tulajdonság v. határozói körülmény fokozására〉
Oh de jó kedv az Aſſzony! én azt hittem vólna, hogy a’ Báró’ halála inkább érdekli ſzivét!
(1790 Hatvani István² ford.Gebler)
Ó, de messze van az a Duna!
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Ej de fene csúf idő!
(1909 Babits Mihály)
Mutassa csak! Jaj, de régen keresem ezt a nótát. Úgy szerettem volna leírni. A rádióban is énekelték…
(1943 Simonyi Antal)
A pedál helyén csak két vas állt ki [a bicikliből]. Jaj, de sokszor felszúrta a bokámat!
(1991 Őrszigethy Erzsébet)
2. (állítm-ként v. létige mellett alanyként álló fn előtt)
〈a fn-ben kifejezett állapot, helyzet erőteljes voltának, ill. a hozzá való viszonyulás érzelmi jellegének kif-ére〉
Vitéz Iffiaknak bötsös Rózsa szála! De kár, hogy Teſtedtől nagy Lelked el-vála
(1789 Magyar Kurír)
– Ejnye, de sötét van idebenn, Kristóf!
(1875 Jókai Mór)
Jaj de Pekkem van
(1904 Molnár Ferenc²)
– Mit akartok? Pfuj, de olajszagotok van!
(1922 Barta Sándor)
Zoltán viszont Ilonkát nézte, aki a bátyja széke mögött állt s nagyokat kacagott a két összekakaskodó unokatestvéren. – Juj, de butaság – mondta, s meztelen karjai is kacagtak
(1928 Németh László²)
Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!
(1996 Katolikus Biblia ford.)
3.
〈Fok- v. mértékhatározóval bővíthető igei állítm előtt.〉
3a. (felt módú ige előtt)
〈óhaj, kívánság, vágy intenzitásának kif-ére〉
De ehetném. – Talán bizony még nem vacsorált? – Ugyan mikor vacsoráltam volna?
(1856 Jókai Mór)
(A ház felé fenyegetve.) Jó mulatást, kevély familia! Jaj, ha én most itt egyszeribe vizözön lehetnék vagy tűzokádó sárkány – de elborítanám ezt az egész viskót!!
(1874 Tóth Ede)
Törlöm az arcom: mennyi van még? De megállnék már, de nyughatnék
(1947 Illyés Gyula)
Popsid aztán van, kisanyám, de belemarkolnék …
(1967 Maróti Lajos)
3b. (mediális ige előtt)
〈az (előidézett) érzelem, indulat, állapot(változás) stb. intenzitásának, erőteljes voltának kif-ére〉
Oh, de reményltem vólt, hogy az Ég valahára ki-tiſztúl, ’S mostani gyáſz’ából hajdani fényre derl
(1773 Baróti Szabó Dávid)
ej de meghíztál!
(1823 Kisfaludy Károly)
Ejnye de megijedtem, nagyságos uram
(1857 Vas Gereben)
Fúvó.: Jaj, de elfáradtam! (Körülnéz.) No, itt talán megpihenhetünk!
(1875 Tóth Ede)
Brr, de fázom!
(1916 Kassák Lajos)
Ő volt az én katonai szóvivőm. Ó de hiányzott, mikor besorozták romot hordani
(1945 Szép Ernő)
Lám, lám… Jaj de örülök. A kis Lebovics!
(1979 Kornis Mihály)
3c. (tudatos, akaratlagos, ill. tudatosan szabályozható cselekvést jelentő ige előtt)
〈a kifejezett cselekvés intenzitásának, nagy mértékének kif-ére〉
– Emlékezel-e rá – szól közbe Fromm papa, ép kezével kettő helyett is hadonázva –, mikor legelőször németül szóltál hozzám? Ej de nevettem rajtad akkor!
(1865 Jókai Mór)
Jaj de szalad szép asszony!
(1909 Móricz Zsigmond)
Uram isten, de megvertél ezzel a két nyomorékkal
(1967 Maróti Lajos)
II. kötőszó
1. (megszorító ellentétes viszonyban)
〈az előző (tag)mondatban v. mondatrészben foglalt információ korlátozására:〉 ám, ámde, azonban
Emlékezzél-meg Nagy-atyáidról, és példa gyanánt tartsad öket ſzemeid elött. De koránt ſe gondoljad mintha az ö ditsöségeket, mint valami örökséget, a’ terméſzet róllok reád hagyta vólna hogy azt birjad
(1772 Zalányi Péter ford.Marmontel)
Az asklepiadesi versek szintén nagy kedveltségnek örvendtek irodalmunkban, de egyes fajaik nem versenyezhettek az alkaiosi vagy sapphói strófával
(1889 Négyesy László)
A mese-világ van, de nem érvényes
(1937 Honti János)
Végül, de nem utolsósorban
(1991 Ortutay Péter)
1a. (elliptikus szerkezetben is)
〈az előző (tag)mondatban v. mondatrészben megfogalmazott információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére〉
olly igen kivántatott, kereſtetett; de ſoha fel-nem találtatott kints!
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
Sietett Zrínyi Új-Szerinvár felé, ha még egyszer vissza tudná vívni. De későn érkezett
(1847 Vasvári Pál)
– Igyék csak apuska, – kinálta az ápolónő. – Nem való magának a tea. Igyék csak pálinkát. – Feléje tolta a pálinkás üveget. – Nagyon köszönöm, de nem kérek belőle, – mondta a férfi
(1910 Délmagyarország)
Hihetetlen, de így volt
(1961 e. Bókay János)
1b. (jelölt megengedés után)
〈az előzmények v. az előző kijelentés alapján nem várt következmény v. kijelentés kiemelésére〉
Nem kell le tapodni Község’ s’ Paraſztságot. Ha bal sors tette is Jobbágyok’ ſzámában, De ember, és társ , ’s nem rab hazajábann
(1772 Orczy Lőrinc)
Bár kerülém a találkozást, de mégis megpillantott a hiuz szemü Szabó Imre
(1860 Szemere Bertalan)
Sophie McLarennek vége, nincs többé, újra csoportosulnak a lyukak a komputer barackszín szalagján, hogy ezentúl félelmes konoksággal zakatolódjék ki minden kártyára, nyilvántartásra, fizetése csekkjére, noha ott ékezetlen, de mégis új neve? Sophie Terenyi (Mrs.Mistress ’asszony’)
(1979 Domahidy András)
Kezdetben ugyan féltünk a „vidéki” léttől, hiszen „aszfaltemberek” voltunk, de beleszerettünk ebbe a létbe, és szinte eksztatikus boldogságban élünk
(1996 Lakáskultúra)
1c. (a pedig szó előtt) (rég)
〈a fonák okság nyomatékosítására〉
azt mondgya tovabra, nem félek ſemmitis ártatlan vétkeimért; viſzont mind kettönknek bántodáſa, ha én ki botſátottam az Ötsémnek véréből, ö ellenben az ennyimnek nagyob réſzét öntötte ki: de pedig hogy Artakſerſes fel támadott halottaibol, ’s Hertzeg Aszszony Statira nem hitetlen én hozzám: el felejtkezem mind azokról, a’ miknek gyáſzos emlékezete meg háboríthatná tſendeſſégemet
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[Keplert] tsak az el-múltt század ítélte Méltónak jeles oszlopra: ’s mi ma, néki meg adjuk, Hogy volt rá igaza: ’S Bódé sem, Hell se, se Pasqnich Nem bánták: – de pedig, ha talán élttébe’ találta Volna ez a’ betsület, nem lett vala é vagy irígyje, Vagy gyűlölője is
(1817 Pálóczi Horváth Ádám)
1d. (az is szóval együtt)
〈negatív következmény bevezetésére〉
Tſak Ágis tſinálta moſt kztnk a’ lármát; De él-is veheti még érte jutalmát
(1772 Bessenyei György¹)
– Én nem tartottam méltóságomon alulinak, – vevé át a szót Toronyiné ő nagysága, – de meg is adtam az árát
(1891 e. Csiky Gergely)
Biztosan szebb szerszámosládája volt, mint magának – kottyanok közbe hülyén; de kapok is egy ezerágú villámot Pista szeméből, s Gyöngyi is megvetően elfordul
(1994 Szántó Piroska)
2. (szembeállító ellentétes viszonyban)
〈egymást nem korlátozó (párhuzamos) kijelentések kapcsolására:〉 viszont, ellenben
Ártalmát gyakran, de haſznát ritkán láttam
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Legcsudásabb, de azonban nagyon szomoritó, hogy belföldi lapokban ’s munkákban is, mint p. o.példának okáért az erdélyi német ujságokban olly ferdített vagy költött tényekkel, ’s olly epés sértésekkel ’s ingerlésekkel tömött czikkek jelennek meg
(1843 Wesselényi Miklós)
az öreg urnak fogok irni. Ő mindig kérdezte: mikor jövünk, mikorra várjon, szóval, az egész dolgot veszi ugy, a mint kell, de mások egész másképen szólottak felőlünk
(1853 Erdélyi János²)
ez elméletileg szép dolog, de reálpolitikailag fantasztikum
(1936 Szabó Dezső)
vonzó, de még kevéssé ismert terület
(1991 Barcy Magdolna)
3. (kizáró ellentétes viszonyban)
〈tagadást követően, a tagadás hatókörében álló állító kijelentéssel ellenkező, annak érvényességét kizáró kijelentés bevezetésére:〉 hanem
Nem Király, de F Rend parantsol Királynak
(1772 Orczy Lőrinc)
Drága áru a szabadság, Nem ingyen, de pénzen adják
(1848 Petőfi Sándor)
Mi többé nem támadni, de őlelni akarunk; nem gyülölni, de szeretni, s nem recriminálni, de megbocsátani!
(1873 Roboz István)
aki csákányát a te lator fejedben szakasztaná, azt ő el nem itélné, de isten nevére méltatná!
(1922 Móricz Zsigmond)
[Az ideális ember] nem irracionális, utópisztikus világba menekülő, de érzelmes lény
(1990 Balog József)
3a. (önálló elliptikus mondatként is)
〈tagadó kijelentés, felszólítás után ellenkezésként, ill. vmely kijelentés tagadó megkérdőjelezésének hárítására〉
A’ [tojás] fehérit hívják tojásfehérinek, a’ sárgáját pedig ſzékjának. Hát nem? De igen-is
(1799 Fábián József ford.Raff)
Izabella. […] Képzeld, Claudio, Ha szűzeségem’ néki áldozom, Megszabadulsz. Claudio. Oh ég, az nem lehet! Izabella. De!
(1866 Greguss Ágost ford.Shakespeare)
– Ha véletlenül nem futunk itt össze, meg se tudom. – De igen. Megírtam volna
(1985 Grendel Lajos)
– Tényleg, Bécsbe utaznak?! És Budapesten meg sem állnak? – De, megállunk. Ott fogjuk tölteni az éjszakát, holnap megyünk tovább Bécsbe
(1989 Börtön volt a hazám)
4. (hozzátoldó kapcsolatos viszonyban tagadott korlátozást követően)
〈annak a tagmondatnak v. mondatrésznek a kapcsolására, amelynek állítása v. amelyre az állítás szintén érvényes〉
Mivelhogy Kriſtus Urunk válogatás nélkül mindenféle nyavalyákat meg-gyógyit vala, nem tsak ’Sidó Orſzágból, de még Siria tartományábol-is hozzája vivék az ördöngösöket
(1772 Vajda Sámuel)
Igen igen sok az, ha valaki nem csupán csak becsültetik, de szerettetik is
(1834 Wargha István)
a gyermekét őrülten szerető anya nemhogy magától rá nem jön ebbeli hibájára, de szerfölött nehéz vele elhitetni, hogy szeretete káros
(1862 Vajda János)
Petőfi nemcsak az Alföldet birta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsmáros”-t, aki alatt saját atyja értendő
(1916 Karinthy Frigyes)
Szabó: […] most már aztán elég ebből! Rózsika: Kérlek! Nekem nemcsak elég, de sok!
(1930 Csathó Kálmán)
a felelősség nemcsak kitüntetett kapcsolatot teremt apa és gyermeke között, de növeli is az apára háruló kötelesség súlyát
(1992 Kis János²)
4a. (hozzátoldó kapcsolatos viszonyban az is és gyakr. a még szóval együtt)
〈a vele kapcsolt kiegészítés nyomatékosítására〉
Mi nállunk a’ meg-tiltott böjti napokon valósággal ſemmi húſt nem eſznek. Minden Orſzágokból-való jól tudja, melly nagy vétek légyen az, és el-távoztattya. De még  Szentsége-is ugyan tsak erſsen meg-fenyítené, a’ ki ezen  ſzent parantsolattya ellen merne tselekedni
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
mind a’ kettnek majd ki-tanúlom ſzándékát, – de még a’ gondolatját-is
(1789 Fejér György ford.Gottsched)
– Fölfelé száll a füst is; – mondja az előbbi. – Majd lecsapódik megint. Verje meg az Isten ezt az időt! – De meg azt is, a ki ide kényszerített bennünket!
(1888 Sziklay János)
A kifejezésnek indulatfestő ereje, a hangváltoztatás művészete még meg sincs kisérelve sehol Bessenyeinél, de Gottschednél sem
(1899 Lázár Béla)
Nagyon szerettem az otthoni hurkát, kolbászt, disznósajtot, sonkát, de feledhetetlenek édesanyám lepényei is
(1980 Magyar Konyha)
4b. (hozzátoldó kapcsolatos viszonyban fokozott mn-vel v. hsz-val, gyakr. a még szóval együtt)
〈a fokozás nyomatékosítására〉
[a beteg] karján, de még-haſznoſabb a’ nyakán, nyiſſanak eret
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Hej, tüzes a kovácsnak a szene, de tüzesebb rózsámnak a szeme
(1845 Petőfi Sándor)
a nomádoknál nagy bűnnek tartják, ha valaki mécset elfúj vagy forró ételt megfúj, de még nagyobbnak, ha valaki a tűzbe köp
(1882 Vámbéry Ármin)
Kitűnően megértettek mindent. De legkitűnőbben azt, amidőn arról kezdtem beszélni, hogy irodalmunk ma is érvényes szabályzata értelmében hogyan is kellene nekik eltölteniök ezt a vasárnap délutánt
(1942 Illyés Gyula)
A lepkék, különösen a nappaliak, a legfeltűnőbb rovarok. A figyelmet nyáron is felhívják magukra, de még inkább tél végén
(1981 Herczeg Éva–Vojnits András)
4c. (fokozó jellegű hozzátoldó kapcsolatos viszonyban, gyakr. a sőt szó előtt) (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy az előző (tag)mondatban kifejezettekhez vmi még hozzájárul〉
Moſt mégint Tellyeséggel fel-áldozom magamat éretted; de ha ezen áldozatom nem lenne elegend, ha vagyon más ellenſéged, kitl meg-bántattál: imé az egéſz tehettſégemel parantſolatod ſzerént élhetſz
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
ez által Hazám sokat nyer az idegenek előtt, de sőt sokat a Haza előtt is
(1818 Cserey Farkas²)
azon sok félig meddig valókból, olly szép egész keverék lett, millyent én soha sem láttam; de Te sem, pedig hat esztendeig laktál Pesten
(1841 Kovács Pál²)
Mily visszás és lealázó helyzet ez a külföld műviszonyaival, de sőt a magyar zene jelen álláspontjával és a magyar dalárdák műtörekvései és valóban tiszteletreméltó eredményeivel szemben!
(1870 Vajda Viktor)
Ha nála volt nyolc tál étel: nálunk legyen tiz, de tizenkettő
(1882 Tolnai Lajos)
aztán elsíkult, de sőt jóra fordult a dolog
(1960 Tamási Áron)
5. (partikulaszerűen)
〈Nyomatékosításra.〉
5a. (mondatok kapcsolására, elliptikus szerkezetben is)
〈vmely felkiáltás, felszólítás (ismétléses) megerősítésének bevezetésére〉
nem vagyok-e csak olyan ember, mint ti? – Meghiszem azt, hogy nem vagy! kiáltott föl szomszédja. – De nem ám, szólt a másik szomszédja
(1847 Petőfi Sándor)
Ne sápitson mán, hanem menjen innen, de menjen innen!
(1911 Móricz Zsigmond)
Ő majd elintézi ezt a se fiú, se lány mignonettet, de el ám!
(1959 Szentkuthy Miklós)
– Tréfás kedvében van, uram. – De mennyire!
(1965 Dobozy Imre)
Itt aztán csakugyan megvilágítja a hasonlat a helyzetet, de még hogy
(1982 Nemes Nagy Ágnes)
5b. (eldöntendő kérdésre adott válaszban elliptikus szerkezetben, az ám, ill. a még szóval együtt)
〈a kérdésben megfogalmazott lehetőség nyomatékos megerősítésére〉
Lambert. Mi dolog? hadd hallom, talám roſzſzúl bántak veletek? Bertók. De roſzſzúl ám
(1788–1789 Magyar Múzeum)
– Hát a cserkeszek bort is isznak? – De még mennyire! Hisz ez az őshazája a szőlőnek
(1877 Jókai Mór)
[Virág:] Kétüléses sportkocsi! Fess kis autó a fess kis nőnek! Ilonka: Megtanítana vezetni? Virág: De még hogy!
(1937 Molnár Ferenc²)
– A hajóval vagytok? – A hajóval bizony. – És elvisztek? – De el ám, azért jöttünk
(1978 Török Sándor)
5c. (mennyiséggel v. mértékkel összefüggő szavak, kül. nm v. nm-i hsz előtt)
〈fokozó jellegű ismétlés bevezetésére〉
Ha pedig viszont egy bizonyos helyen, a’ hol ma egy kut sincs, elkerülhetetlenül sok, de sok ember fordulna meg, nem épülne e ott lassanként minden esetre Szín, Istáló, Vendégfogadó, ’s nem maradna e sikerbe?
(1828 Széchenyi István)
Szulyovszky valamikor hozzám férhetett, mindég, de mindég rimánykodott, hogy ne valljak reá, tekintsem idejét, gyermekeit, sőt magamat is
(1830 Kazinczy Ferenc)
Féltem nagyon, de nagyon…
(1894–1906 Thury Zoltán)
Én mindenre, de mindenre kész vagyok
(1919 Barta Lajos)
Ne féljen! Igazán senki, de senki sem fog gyanakodni!
(1929 Szabó László²)
azóta is, hányszor, de hányszor hallom a hableány beszédét!
(1956 Bernáth Aurél)
én úgy, de úgy szégyenlem magam!
(1982 Jékely Zoltán)
5d.
〈vmely kijelentés érvényességét hátra- v. közbevetve pontosító, ill. magyarázatszerűen kifejtő információ nyomatékosító bevezetésére〉
midön már ér vágáſok által a’ vérnek böſége meg-keveſittetett, a’ hévſég meg-ſzünt, akkor lehet, de mértékkel, élni véle [ti. az ürömmel]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
– Egy kérdést akarok önhöz intézni, de amire igen őszinte választ várok
(1853 Jókai Mór)
Egyetek és – és igyatok is, amennyi tetszik, de csak somlait, franczia pezsgőt, olasz anizettit, mert vizet nem adok
(1897 Vadnay Károly)
A nagyapámtól fogva meg minden ősöm, de egész Ádámig pap
(1941 Illyés Gyula)
Én vagyok, édesapám, engedjen be, de gyorsan
(1989 Bólya Péter)
5e. (rég)
〈tagadás nyomatékosítására〉
oly kevés győz mindarra kellőleg felvigyázni, mi nélkül a legszebb lelkesedés de egy verebet sem bír fogni
(1842 Széchenyi István)
a munka előtt senkinek se kelljen de egy krajczárért is zsebébe nyulnia
(1846 Széchenyi István)
Rebekha, a feleség iszonyuan elszörnyűködik, nem látván férjét de sehol
(1868 Új és ó kalendáriom)
a saját házánál, a Szent Sebestyén-utcában, az akáczfás udvarban – nem talált de senkit
(1882 Petelei István)
Mind ennek de a legkisebb nyoma sincs Sophoclesben
(1898 Budapesti Szemle)
6. (partikulaszerűen)
〈Diskurzusjelölőként v. -szervezőként.〉
6a. (kérdő mondat bevezetésére)
〈vmely korábbi kijelentéssel kapcs. kételkedés, bizonytalanság kif-ére〉
Ágézilaus.: […] Nyerjk-meg a’ népet gazdagaink ellen, Hidjed, hogy ſok gonosz enged majd kelletlen. Ágis.: De mi módon kelljen szolni népeinkhez? Hogy lehet hírtelen férkezni szivekhez?
(1772 Bessenyei György¹)
Jó emberim elhagyának, Boldogabbhoz fordulának, Benned biztam édes babám, Te is csak félvállról nézsz rám, Gazdagabbra vágyol ám! Ejh! de mire a sok vagyon?
(1862 Vadrózsák)
Kivándorolni innen, ó de merre?
(1919 Juhász Gyula¹)
– Jóéjszakát, Mackó – mondta Malacka, mikor elérték Malacka házát. – Holnap reggel hét órakor találkozunk a Hét Fenyőfáknál és megnézzük, hány Elefántot sikerült megfogni a Csapdában. – Hat órakor, Malacka. De van-e kötőféked?
(1935 Karinthy Frigyes ford.Milne)
6b.
〈korábbi kijelentés javítására, pontosítására〉
A’ mi a’ betegnek eledelét illeti, ſemmi ném vaſtag ételekkel ne éljen; ellenben mind ſzntelen illy knnyen emeſzthet étket kéſzitſenek néki: tudni illik végy egy font kenyeret, egy olaſz diónyi vajat, de ez is elmaradhat, fzd meg egy pint vizben
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
E szavak, de kivált azon átnyilaló tekintet, melylyel a leány szemeit reá függesztette, Kupecznek megzsibbasztották tagjait
(1857 Szegfi Mór)
– Hivd nyomban a követeket… De megállj! Te öreg, bölcsember most az egyszer mondd meg nekem, hogy mit feleljek a követeknek, amikor a fejérvári veszedelemről fognak beszélni?
(1926 Krúdy Gyula)
máris a műfajok, de legalábbis a szövegfajták kérdéseihez érkeztünk
(1991 Kálmán C. György)
6c. (önálló mondat bevezetésére)
〈témaváltás v. vmely korábbi témára való visszatérés jelölésére〉
Nagy Király! egy Atya rmmel ſzenyvedhet, A’ ki’ gyermekivel ſok kegyeſſéget tett. De indúljunk innen, idt ne veſzítsnk
(1772 Bessenyei György¹)
Megbocsáss. Igazságtalan voltam irántad, elismerem. Csak föl is tennem azt, hogy oly leányt szerethettél volna, mint az a … de hagyjuk őt; nem fogom többé említeni, ha úgy kívánod
(1846 Petőfi Sándor)
De lássuk magát a mondát, abban az alakban, a mint azt a troyesi Keresztély s a bretagnei Tamás után a strassburgi Gottfried adja
(1882 Szász Károly²)
Mindenesetre előbb gondolja át jól az egész dolgot, Márta asszony. De megbocsásson, nekem most egy kicsit le kell feküdnöm, mert nagyon fáradt vagyok
(1961 Füst Milán)
De nézzünk egy másik példát
(1991 Ortutay Péter)
6d. (rendsz. megszólítás előtt, gyakr. a na v. no szóval)
〈rendreutasítás, ellenkezés, megütközés kif-ére〉
Régenten Velentzében egy felettébb való hazug Ember találkozott. Az egykor egy nagy-Tárſsaságot meg-látogatott, de mihent a’ Szobába lépett, leg-ottan, míg minekeltte eggyet ſzólhatott, bizonyos Esmérsétl következképen meg-ſzóllíttatott: Az nem igaz! – De Uram, mond a’ Hazug, én még meg-ſem ſzóllamlék
(1796 Sándor István)
Kolompos: Elámitották a népet, sőt többet mondok, elámitották önmagokat is. Fehér: De kérem – Kolompos.: Vagy hát nem ugy van?
(1872 Toldy István)
Na de kérlek! Hisz megvártunk volna!
(1930 Csathó Kálmán)
– Távozzék azonnal innen! Kérem, távozzék!… – De, kisasszonykám…
(1955 Tatay Sándor)
– Hagyja már abba. Nem veszi észre, hogy unalmas? – No de Sing úr – hiszen még mindig nem válaszolt. Akkor mondja, hogy unalmas, ha már megcsináltuk
(1980 Sebeők János)
– Először is seperje fel a padlót! – De kérem, nekem diplomám van!
(1989 A személyi kultusz humora)
Ö: ámde
Vö. CzF. de¹; ÉrtSz. de¹, de²; TESz.; ÉKsz. de¹, de²; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások