defektus fn 4A

1. (kissé vál) ’hiány(osság), ill. tökéletlenség, hiba (vmiben)’ ❖ [ha bizonyos összeg nem lesz kifizetve], úgy veszve van a’ pör ezen defectus miatt, ’s jobb lesz újra kezdenünk (1827 Kazinczy Ferenc C4937, 383) | A’ kórházi pénztárban eddig csak huszonnégy ezer forintnyi defectust találtak! (1842 Pesti Hírlap CD61) | A Danton-inszcenálás defektusa: a német rendező nem tudott közvetlenül érintkezni a magyar színészekkel (1928 Kürti Pál CD10) | a tervutasítás képtelen kiiktatni a piacot, a piaci szabályok a tervutasítás defektusain keresztül hatnak (1989 Lengyel László 1093003, 92).

1a. (kissé vál) ’〈személyre v. csoportra vonatkoztatva:〉(jellembeli) hiba, (morális) gyengeség’ ❖ A’ dehonestatió valami erkltsi véteknek, vagy valamelly Polgári hibának, defectusnak, a’ ſzemre való-hányása (1819 Kövy Sándor 8257003, 60) | Adélünknek van egy defektusa: Üres a szíve (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron C0510, 283) | [Katánghyban] roppant sok defektust kezdtem észrevenni. Először pöffeszkedő. […] Másodszor csaló (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | [látod] a kóros akaratgyengeséget, melyet […] mint legfőbb nemzedéki defektust diagnosztizálsz (1985 Grendel Lajos 1060004, 430).

1b. (kissé vál) ’〈élőlényre v. élő szervezetre vonatkoztatva:〉(szellemi v. testi) fogyatékosság, rendellenesség, sérülés, (pszichés v. viselkedésbeli) zavar’ ❖ szelid táltost kell számára választani, mely őt le nem dobja vagy más defectusa nincs, mint példáúl van sok oly ostoba ló, mely a papiroscsörgéstől rettenetesen megijed (1857 Széchenyi István CD1501) | [a gennyes agyhártyagyulladásból felépült betegnél] súlyos defektusok maradnak vissza (bénulások, vakság, süketség, butaság stb.) (1911 RévaiNagyLex. C5697, 190) | A belső szervek épek. Időre és helyre teljesen tájékozódott. Intelligentiájában defectus nem található (1912 Csáth Géza 9085006, 22) | [a serdülő lány] meglopta szüleit, s végül a gyermekklinikán kötött ki, súlyos lelki defektusokkal (1956 Irodalmi Újság okt. 6. C5231, 6) | Gyermekkori pszichoorganikus szindróma – az elterjedt angol szakkifejezés rövidítéséből kreált betűszóval: POS – az elnevezése annak a defektusnak, amely a gyermekek 5 százalékánál tanulási és szociális beilleszkedési zavarokat okoz (1997 Új Könyvek CD29).

2. (kissé rég, átv is) ’működésbeli zavar, üzemzavar, meghibásodás’ ❖ az autó útközben defektust szenvedett, a kijavítás sokáig tartott (1924 Nagy Lajos CD10) | Egy repülőgépet defektus ért, lezuhant és porrá égett (1925 Halász Gyula CD10) | Régi orgonákon minden műnek megvolt a maga külön zárószelepe, azon célból, hogy ha valamilyen defektus miatt állandóan szólt egy-két síp, az illető mű zárószelepével elzárhassák előlük a szél útját, azaz elnémíthassák (1931 ZeneiLex. CD49).

3. (birtokszóként) (rég, Jog) ’vkinek törvényes örökös nélküli elhalálozása’ ❖ A’ Szemerei Portziót is tanácsos egészen öszvetartani; mivel meglehet, hogy Nagy Sándornénak Defectussa után, ha Őtet Árossy fellyül nem éli, az ő öreg osztályrészéből egy 4-ed rész hozzá kapcsoltathatik (1830 Kisfaludy Sándor 8243065, 466) | Bogáthon szántóföldet csak székbeli törzsökös székelyek birhattak, mások kirekesztésével az fiuról fiura, csak ezek kihaltával szállt fiu-leányra; ezeknek is defectusával az első foglalóra (1871 Orbán Balázs CD22) | az érsek még ugyanazon 1553. évben, Teuffel Erasmus defectusa folytán, királyi adománylevelet is eszközölvén ki magának, a megvett uradalom birtokába törvényesen statuáltatott (1895 Bubics Zsigmond–Merényi Lajos CD55).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

defektus főnév 4A
1. (kissé vál)
hiány(osság), ill. tökéletlenség, hiba (vmiben)
[ha bizonyos összeg nem lesz kifizetve], úgy veszve van a’ pör ezen defectus miatt, ’s jobb lesz újra kezdenünk
(1827 Kazinczy Ferenc)
A’ kórházi pénztárban eddig csak huszonnégy ezer forintnyi defectust találtak!
(1842 Pesti Hírlap)
A Danton-inszcenálás defektusa: a német rendező nem tudott közvetlenül érintkezni a magyar színészekkel
(1928 Kürti Pál)
a tervutasítás képtelen kiiktatni a piacot, a piaci szabályok a tervutasítás defektusain keresztül hatnak
(1989 Lengyel László)
1a. (kissé vál)
〈személyre v. csoportra vonatkoztatva:〉 (jellembeli) hiba, (morális) gyengeség
A’ dehonestatió valami erkltsi véteknek, vagy valamelly Polgári hibának, defectusnak, a’ ſzemre való-hányása
(1819 Kövy Sándor)
Adélünknek van egy defektusa: Üres a szíve
(1892 Ábrányi Emil ford.Byron)
[Katánghyban] roppant sok defektust kezdtem észrevenni. Először pöffeszkedő. […] Másodszor csaló
(1896 Mikszáth Kálmán)
[látod] a kóros akaratgyengeséget, melyet […] mint legfőbb nemzedéki defektust diagnosztizálsz
(1985 Grendel Lajos)
1b. (kissé vál)
〈élőlényre v. élő szervezetre vonatkoztatva:〉 (szellemi v. testi) fogyatékosság, rendellenesség, sérülés, (pszichés v. viselkedésbeli) zavar
szelid táltost kell számára választani, mely őt le nem dobja vagy más defectusa nincs, mint példáúl van sok oly ostoba ló, mely a papiroscsörgéstől rettenetesen megijed
(1857 Széchenyi István)
[a gennyes agyhártyagyulladásból felépült betegnél] súlyos defektusok maradnak vissza (bénulások, vakság, süketség, butaság stb.s a többi)
(1911 RévaiNagyLex.)
A belső szervek épek. Időre és helyre teljesen tájékozódott. Intelligentiájában defectus nem található
(1912 Csáth Géza)
[a serdülő lány] meglopta szüleit, s végül a gyermekklinikán kötött ki, súlyos lelki defektusokkal
(1956 Irodalmi Újság okt. 6.)
Gyermekkori pszichoorganikus szindróma – az elterjedt angol szakkifejezés rövidítéséből kreált betűszóval: POSpsychoorganic syndrome ’pszichoorganikus szindróma’ – az elnevezése annak a defektusnak, amely a gyermekek 5 százalékánál tanulási és szociális beilleszkedési zavarokat okoz
(1997 Új Könyvek)
2. (kissé rég, átv is)
működésbeli zavar, üzemzavar, meghibásodás
az autó útközben defektust szenvedett, a kijavítás sokáig tartott
(1924 Nagy Lajos)
Egy repülőgépet defektus ért, lezuhant és porrá égett
(1925 Halász Gyula)
Régi orgonákon minden műnek megvolt a maga külön zárószelepe, azon célból, hogy ha valamilyen defektus miatt állandóan szólt egy-két síp, az illető mű zárószelepével elzárhassák előlük a szél útját, azaz elnémíthassák
(1931 ZeneiLex.)
3. (birtokszóként) (rég, Jog)
vkinek törvényes örökös nélküli elhalálozása
A’ Szemerei Portziót is tanácsos egészen öszvetartani; mivel meglehet, hogy Nagy Sándornénak Defectussa után, ha Őtet Árossy fellyül nem éli, az ő öreg osztályrészéből egy 4-ed rész hozzá kapcsoltathatik
(1830 Kisfaludy Sándor)
Bogáthon szántóföldet csak székbeli törzsökös székelyek birhattak, mások kirekesztésével az fiuról fiura, csak ezek kihaltával szállt fiu-leányra; ezeknek is defectusával az első foglalóra
(1871 Orbán Balázs)
az érsek még ugyanazon 1553. évben, Teuffel Erasmus defectusa folytán, királyi adománylevelet is eszközölvén ki magának, a megvett uradalom birtokába törvényesen statuáltatott
(1895 Bubics Zsigmond–Merényi Lajos)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások