deget fn 3B (rég)degett (nyj) , dekec (nyj) , dohot (nyj)

1. ’〈(ásványokból kinyert,) kátrányszerű, sűrű, olajos v. ragadós anyagok, ill. azokból készített kenőanyagok megnevezéseként〉’ ❖ Bitumen […], Deget. Zsidó-enyv (1780 Molnár János C3197, 83) | [a lepkék a káposztáskertben cserepekben kihelyezett] Dehetzre ſzálván, azonnal el veſznek (1790 Magyar Kurír C0316, 698) | Degenet (szekér-ken) Axungia (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, Toldalék 20) | Kend körűl a gyümőlcsfát dekeczczel (kulimázzal) vagy e helyett madár-léppel; nem fognak a hangyák felmászni (1826 Fáy András¹ 8139012, 105) | A dohotgyár Terje helysége határában van, hol évenkint több ezer mázsa dohot készitetik. Használtatik szekérkenésre, hajók bevonására viz ellen, vas bemázolására rozsda ellen (1847 Hetilap CD61) | A junákok [= bogumil harcosok] az égő szurkon keresztül rohantak az ajtónak, felszedve az opánkáikon [= nyersbőrből varrt bocskoraikon] a lángoló degetet (1886 Jókai Mór CD18) | A bagaria sajátságos szaga a nyirfakátránytól (deget, Döggert) származik (1893 PallasLex. CD02) | degett (K) ’kocsikenőcs’ (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 160) | Háromszékben degedtnek nevezték [a fatengelyek kenésére való masszát]. Degedtes csángók, vándor hétfalusi szekeresek hordták faluról falura (1977 NéprajziLex. CD47) | Különös szavak idézik föl a gyermekkor [ti. Tamási Áron gyermekkorának] egy-egy pillanatát. Maszatos képű, vándor szekeresek vonulnak végig a falun és azt kiabálják: – Degenyeget vegyenek! (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’sűrű, ragadós sár, dagonya’ ❖ érzé, mint sülyed alá […] a posványos degetbe (1865 Jókai Mór C2264, 225) | Igazi ősi út volt, aminőnek Czobor vezér látta párját: jó, szívós agyag, ami, ha tartós esőben jól átázik, tengelyig elmarasztalja a kereket. Hajdúnak, kocsisnak folyton le kellett szállni az ülésből, s bicskával lefaragni a kerék küllőiről az odatapadt degetet (1903 Jókai Mór CD18).

ÖE: ~bánya.

Sz: degetes.

Vö. CzF. degenet, degenyeg, ~, dekecz, dohat, dohot, dögenyeg; TESz.; SzT.; ÚMTsz. degeny, degenyeg, degenyet, ~

deget főnév 3B (rég)
degett 3B (nyj)
dekec 3B (nyj)
dohot 6A (nyj)
1.
(ásványokból kinyert,) kátrányszerű, sűrű, olajos v. ragadós anyagok, ill. azokból készített kenőanyagok megnevezéseként〉
Bitumen […], Deget. Zsidó-enyv
(1780 Molnár János)
[a lepkék a káposztáskertben cserepekben kihelyezett] Dehetzre ſzálván, azonnal el veſznek
(1790 Magyar Kurír)
Degenet (szekér-ken) Axungia
(1809 Végtagokra szedett szótár)
Kend körűl a gyümőlcsfát dekeczczel (kulimázzal) vagy e helyett madár-léppel; nem fognak a hangyák felmászni
(1826 Fáy András¹)
A dohotgyár Terje helysége határában van, hol évenkint több ezer mázsa dohot készitetik. Használtatik szekérkenésre, hajók bevonására viz ellen, vas bemázolására rozsda ellen
(1847 Hetilap)
A junákok [= bogumil harcosok] az égő szurkon keresztül rohantak az ajtónak, felszedve az opánkáikon [= nyersbőrből varrt bocskoraikon] a lángoló degetet
(1886 Jókai Mór)
A bagaria sajátságos szaga a nyirfakátránytól (deget, Döggert) származik
(1893 PallasLex.)
degett (KKrizba) ’kocsikenőcs’
(1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
Háromszékben degedtnek nevezték [a fatengelyek kenésére való masszát]. Degedtes csángók, vándor hétfalusi szekeresek hordták faluról falura
(1977 NéprajziLex.)
Különös szavak idézik föl a gyermekkor [ti. Tamási Áron gyermekkorának] egy-egy pillanatát. Maszatos képű, vándor szekeresek vonulnak végig a falun és azt kiabálják: – Degenyeget vegyenek!
(1997 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
sűrű, ragadós sár, dagonya
érzé, mint sülyed alá […] a posványos degetbe
(1865 Jókai Mór)
Igazi ősi út volt, aminőnek Czobor vezér látta párját: jó, szívós agyag, ami, ha tartós esőben jól átázik, tengelyig elmarasztalja a kereket. Hajdúnak, kocsisnak folyton le kellett szállni az ülésből, s bicskával lefaragni a kerék küllőiről az odatapadt degetet
(1903 Jókai Mór)
ÖE: degetbánya
Sz: degetes
Vö. CzF. degenet, degenyeg, ~, dekecz, dohat, dohot, dögenyeg; TESz.; SzT.; ÚMTsz. degeny, degenyeg, degenyet, ~

Beállítások