delel tn ige 1bdélel (rég v. nyj) , déllel (rég v. nyj) , düllel (nyj)

1. (kissé rég v. nyj) ’〈tevékenységét a szabadban végző személy, kül. pásztor, mezőgazdasági munkás〉 déltájban, rendsz. ebédeléssel egybekötött pihenőt tart’ ❖ Szomſzéd Juháſz Annókjával egy fa alatt déleltünk -is én-is a’ Nyájjával (1788 Ravazdy András 7276002, 256) | nosza Bence, édes szolgám, Nagyon éget a nap; szálljunk le, deleljünk; Van patak itt, árnyék s jó legelő helyünk (1879 Arany János C0657, 206) | A járda szélén kékruhás csatornázó munkások deleltek (1919 Kassák Lajos 9314004, 20) | [gyümölcsfákat ültettek a] szántóföldek végére, dűlőutak szélére, hogy az aratók a nyárban alatta delelhessenek (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. (tárgyragos határozóval is) (kissé rég v. nyj) ’〈jószág, es. vadon élő állatok csoportja〉 déltájban, rendsz. víz mellett, árnyékba húzódva pihen’ ❖ zei ezen folyónak vizén déleltek (1803 Bozóky István¹ ford.–Chateaubriand C1172, 37) | Válunál az ökrök szomjasan delelnek (1846 Arany János 8014001, 100) | [A lovak] fél tizenegy felé, a melegben, fa alá állanak, csomóba. Ilyenkor nem eszik az állat: delel, két-három órát (1911 Malonyay Dezső CD07) | az irtás gyöpén fordult és delelt szokásosan a községi csorda (2000 Buza Péter CD36).

1b. (nyj) ’ebédet eszik, ebédel’ ❖ délël; mëngyünk dílelni: ebédel (1913 Viski Károly C5970, 296) | Közbe hazatértek a tatárok es hogy délejjenek. Veszik ki a hust a kuptorból [= kemencéből] hogy egyék meg Katit (1960 Néprajzi Közlemények C6385, 176).

1c. (rég v. nyj) ’tétlenül ácsorog v. járkál, ténfereg, lebzsel’ ❖ ſzemetezni [=] lebſelni, ántsorogni, […] déllelni, piszmogni (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 76) | nap nap mellett ott düllét nálo = folyton a nyakán ténfergett. Hallottam Kemenesalján (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 267).

2. (Csill) ’〈égitest látszó mozgása során〉 áthalad egy adott földi megfigyelőhely délkörén’ ❖ minden égitestről, mikor erre az abroncsra [ti. az égi meridiánra] jut, azt mondhatjuk, hogy déllőn áll, vagy delel (culminat), az égnek akár északi, akár déli részén légyen (1827 Fazekas Mihály 8138076, 57) | egy év lefolyta alatt azon vonalán az égnek, hol a nap nappal delelni szokott, sorban mind a 12 jegyet megpillanthatjuk (1857 Vasárnapi Újság CD56) | a csillagok naponként körülbelül 4 perccel előbb delelnek (1930 Lassovszky Károly 9382001, 265) | A Hold árapálykeltő hatására naponta kétszer keletkezik dagály a világtengereken. Egyszer a Hold delelésekor (zenitdagály), egyszer meg amikor az átellenes oldalon delel a Hold (nadírdagály) (1996 Természet Világa CD50).

2a. (átv is) ’〈a Nap〉 látszó napi pályájának legmagasabb pontjára jut’ ❖ A’ delelő napot az többé nem fogja megérni (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 124) | akkor még a jezsuita atyák tana delelt Europa egén – most már nagyon realisták, prózaiak lettünk (1861 Vajda János 8503101, 380) | kora tavasszal és ősszel a nap alacsonyabban delel, mint nyáron (1999 Lakáskultúra CD39).

Vö. CzF. ~, délel, déll; ÉrtSz.; TESz. dél; ÉKsz.; SzT. ~, delelhet, déleltet, déleltethet; ÚMTsz. ~, délel, déleltet

delel tárgyatlan ige 1b
délel 1b (rég v. nyj)
déllel 1b (rég v. nyj)
düllel 1b (nyj)
1. (kissé rég v. nyj)
〈tevékenységét a szabadban végző személy, kül. pásztor, mezőgazdasági munkás〉 déltájban, rendsz. ebédeléssel egybekötött pihenőt tart
Szomſzéd Juháſz Annókjával egy fa alatt déleltünk -is én-is a’ Nyájjával
(1788 Ravazdy András)
nosza Bence, édes szolgám, Nagyon éget a nap; szálljunk le, deleljünk; Van patak itt, árnyék s jó legelő helyünk
(1879 Arany János)
A járda szélén kékruhás csatornázó munkások deleltek
(1919 Kassák Lajos)
[gyümölcsfákat ültettek a] szántóföldek végére, dűlőutak szélére, hogy az aratók a nyárban alatta delelhessenek
(1999 Magyar néprajz)
1a. (tárgyragos határozóval is) (kissé rég v. nyj)
〈jószág, es. vadon élő állatok csoportja〉 déltájban, rendsz. víz mellett, árnyékba húzódva pihen
zei ezen folyónak vizén déleltek
(1803 Bozóky István¹ ford.Chateaubriand)
Válunál az ökrök szomjasan delelnek
(1846 Arany János)
[A lovak] fél tizenegy felé, a melegben, fa alá állanak, csomóba. Ilyenkor nem eszik az állat: delel, két-három órát
(1911 Malonyay Dezső)
az irtás gyöpén fordult és delelt szokásosan a községi csorda
(2000 Buza Péter)
1b. (nyj)
ebédet eszik, ebédel
délël; mëngyünk dílelni: ebédel
(1913 Viski Károly)
Közbe hazatértek a tatárok es hogy délejjenek. Veszik ki a hust a kuptorból [= kemencéből] hogy egyék meg Katit
(1960 Néprajzi Közlemények)
1c. (rég v. nyj)
tétlenül ácsorog v. járkál, ténfereg, lebzsel
ſzemetezni [=] lebſelni, ántsorogni, […] déllelni, piszmogni
(1784 Baróti Szabó Dávid)
nap nap mellett ott düllét nálo = folyton a nyakán ténfergett. Hallottam Kemenesalján
(1914 Magyar Nyelvőr)
2. (Csill)
〈égitest látszó mozgása során〉 áthalad egy adott földi megfigyelőhely délkörén
minden égitestről, mikor erre az abroncsra [ti. az égi meridiánra] jut, azt mondhatjuk, hogy déllőn áll, vagy delel (culminat), az égnek akár északi, akár déli részén légyen
(1827 Fazekas Mihály)
egy év lefolyta alatt azon vonalán az égnek, hol a nap nappal delelni szokott, sorban mind a 12 jegyet megpillanthatjuk
(1857 Vasárnapi Újság)
a csillagok naponként körülbelül 4 perccel előbb delelnek
(1930 Lassovszky Károly)
A Hold árapálykeltő hatására naponta kétszer keletkezik dagály a világtengereken. Egyszer a Hold delelésekor (zenitdagály), egyszer meg amikor az átellenes oldalon delel a Hold (nadírdagály)
(1996 Természet Világa)
2a. (átv is)
〈a Nap〉 látszó napi pályájának legmagasabb pontjára jut
A’ delelő napot az többé nem fogja megérni
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
akkor még a jezsuita atyák tana delelt Europa egén – most már nagyon realisták, prózaiak lettünk
(1861 Vajda János)
kora tavasszal és ősszel a nap alacsonyabban delel, mint nyáron
(1999 Lakáskultúra)
Vö. CzF. ~, délel, déll; ÉrtSz.; TESz. dél; ÉKsz.; SzT. ~, delelhet, déleltet, déleltethet; ÚMTsz. ~, délel, déleltet

Beállítások