diakon fn 4A1 (kissé rég, Vall)

1. ’〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike’ ❖ [a longobárdok] egy diacont ejtének fogságba (1858 Mátyás Flórián ford. 8301007, 123) | [Az agnosztikusok] Themistius alexandriai diakon után azt tanították, hogy Krisztus némi dolgokat nem tudott, mert hiszen maga mondta (Márk 13, 32), hogy az utolsó itélet napját nem tudja (1893 PallasLex. CD02) | A kézrátétel az evangeliumban sokszor fordul elő […]. Ezt teszik az apostolok, midőn a hívek szolgálatára a hét diakont választják (Ap. csel. 6,6) (1914 RévaiNagyLex. C5707, 576) | [Laurentius püspök Auditoriumában] működött a grammatikus Deuterius, s a már említett Ennodius mint diakon és rétor (1936 Váczy Péter CD42).

2. ’〈a katolikus és az ortodox egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap’ ❖ Délután 3 órát ütött, midőn a diakon az „Ite missa est”-et ünnepileg elénekelte (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A khórus meg a diakón ezalatt folyvást éneklik, hogy „Goszpodi Pomiluj!” Akkor a pópa felolvassa az evangeliumot, s azalatt a násznagyok tartják a koronát az új házaspár feje fölött (1872 Jókai Mór C2284, 195) | kozákosan indulatos, de angyalian tiszta, sokszor gyermekként megdorgált, de végül mártír sorsba magasztosult diákon (1925 Ádám Zsuzsa CD10).

Vö. TESz. diakonus

diakon ❖ főnév ◦ 4A1 ◦ (kissé rég, Vall)
1.
〈a keresztény ősegyházban, ill. a keresztény közösség kialakuló hierarchiájában:〉 egyházi szolgálatot, segítő munkát végző, az egyház anyagi ügyeit intéző, szegényeket gondozó személy, kül. az apostolok által választott, a jeruzsálemi közösségben tevékenykedő hét személy egyike
[a longobárdok] egy diacont ejtének fogságba
(1858 Mátyás Flórián ford.)
[Az agnosztikusok] Themistius alexandriai diakon után azt tanították, hogy Krisztus némi dolgokat nem tudott, mert hiszen maga mondta (Márk 13, 32), hogy az utolsó itélet napját nem tudja
(1893 PallasLex.)
A kézrátétel az evangeliumban sokszor fordul elő […]. Ezt teszik az apostolok, midőn a hívek szolgálatára a hét diakont választják (Ap. csel.Apostolok cselekedetei 6,6)
(1914 RévaiNagyLex.)
[Laurentius püspök Auditoriumában] működött a grammatikus Deuterius, s a már említett Ennodius mint diakon és rétor
(1936 Váczy Péter)
2.
〈a katolikus és az ortodox egyházban:〉 az áldozópap alatti fokozatú pap; szerpap
Délután 3 órát ütött, midőn a diakon az „Ite missa est”-et ünnepileg elénekelte
(1856 Vasárnapi Újság)
A khórus meg a diakón ezalatt folyvást éneklik, hogy „Goszpodi Pomiluj!” Akkor a pópa felolvassa az evangeliumot, s azalatt a násznagyok tartják a koronát az új házaspár feje fölött
(1872 Jókai Mór)
kozákosan indulatos, de angyalian tiszta, sokszor gyermekként megdorgált, de végül mártír sorsba magasztosult diákon
(1925 Ádám Zsuzsa)
Vö. TESz. diakonus

Beállítások