diakronikus mn 15A2

(Tud) ’történeti, a történeti fejlődést vizsgáló v. azt figyelembe vevő’ ❖ diakronikus módszer: történeti megközelítés; a kultúra tanulmányozásának az a módja, amely a kultúrtörténet eseményeinek és jelenségeinek egymásutániságát figyelembe véve az érdeklődést a kultúra fejlődésére összpontosítja (1977 NéprajziLex. CD47) | [A kronológia] megpróbálja diakronikus rendben felidézni a bolsevik párt hatalomra kerülésével, ill. hatalmának konszolidálásával meginduló szerkezeti változásokat, a bürokratikus hatalomgyakorlás kiépülésének állomásait (1989 Tények könyve CD37) | A stílustörténet, mint önálló diszciplína a 20. század első évtizedétől fokozatosan fejlődött a stilisztika olyan diakronikus ágaként, amely az irodalmi nyelv valamennyi stílustípusának kialakulásával és fejlődésével foglalkozik (1998 Új Könyvek CD29).

a. (Nyelvt) ’a diakrónián, a nyelvi jelenségek történeti szemléletén alapuló, az időbeli alakulás, változás vizsgálatát alkalmazó’ ❖ [Révai Miklós] volt a megalapítója a magyar történeti nyelvészetnek, a nyelv diakronikus vizsgálati módszerének (1972 Éder Zoltán CD30) | A bibliai nyelvek diakronikus kutatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a bibliai iratokat történetileg jobban megértsük és keletkezési koruk felől magyarázzuk (1993 BibliaiLex. CD1207) | a szinkronikus (leíró) és a diakronikus (fejlődéstörténeti) nyelvészetet (1998 Új Könyvek CD29).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

diakronikus melléknév 15A2
(Tud)
történeti, a történeti fejlődést vizsgáló v. azt figyelembe vevő
diakronikus módszer: történeti megközelítés; a kultúra tanulmányozásának az a módja, amely a kultúrtörténet eseményeinek és jelenségeinek egymásutániságát figyelembe véve az érdeklődést a kultúra fejlődésére összpontosítja
(1977 NéprajziLex.)
[A kronológia] megpróbálja diakronikus rendben felidézni a bolsevik párt hatalomra kerülésével, ill.illetve hatalmának konszolidálásával meginduló szerkezeti változásokat, a bürokratikus hatalomgyakorlás kiépülésének állomásait
(1989 Tények könyve)
A stílustörténet, mint önálló diszciplína a 20. század első évtizedétől fokozatosan fejlődött a stilisztika olyan diakronikus ágaként, amely az irodalmi nyelv valamennyi stílustípusának kialakulásával és fejlődésével foglalkozik
(1998 Új Könyvek)
a. (Nyelvt)
a diakrónián, a nyelvi jelenségek történeti szemléletén alapuló, az időbeli alakulás, változás vizsgálatát alkalmazó
[Révai Miklós] volt a megalapítója a magyar történeti nyelvészetnek, a nyelv diakronikus vizsgálati módszerének
(1972 Éder Zoltán)
A bibliai nyelvek diakronikus kutatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a bibliai iratokat történetileg jobban megértsük és keletkezési koruk felől magyarázzuk
(1993 BibliaiLex.)
a szinkronikus (leíró) és a diakronikus (fejlődéstörténeti) nyelvészetet
(1998 Új Könyvek)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások