dialektika fn 6A 

1. (Fil) ’a(z anyagi, természeti, társadalmi, tudati) mozgásnak és fejlődésnek ellentmondásokon és kölcsönhatásokon alapuló objektív folyamata, ill. annak legáltalánosabb közös törvényei, elmélete’ ❖ egy mechanicus állodalom s egy organicus népélet közt olly nagy ellentét van, mit a hégeli dialectica sem lenne képes kiegyenlíteni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | A dráma az összeütköző akaratok dialektikája (1911 Lukács György² 9405024, 33) | Amikor az ösztönös munkásmozgalom egyesült a szocialista gondolattal, a történelem dialektikájában a kapitalizmus túlhaladásának lényeges elemévé vált (1959 Valóság ford. 2056026, 20) | Hegel úgymond történeti-kvantitatív dialektikájával szemben [Kierkegaard] azt hangsúlyozza, hogy a választást [ti. az Istenben való hitét] semmilyen mennyiségileg jellemezhető folyamat nem készíti elő, nem indokolja, nem magyarázza: semmiféle objektív folyamat nem veszi le az individuum válláról a döntés felelősségét, ez Kierkegaard kvalitatív dialektikájának lényege (1981 Lendvai L. Ferenc 1092004, 203) | Dialektika: Hérakleitosz nevéhez kapcsolódó elmélet, amely szerint a világ jelenségei egymással összefüggnek, fejlődnek, minden dolog egymással szüntelenül harcban álló ellentétek egysége, s ez a harc a fejlődés mozgatója (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (Fil) ’〈az ókori görögöknél:〉 az a filozófiai, ill. retorikai módszer, amelyben a különböző állásponton levő felek érveléssel, az ellentmondások felderítésével és feloldásával fejtik ki az igazságot’ ❖ A’ történetirók olvasása eszesekké, a’ költőkké elmésekké tészen; […] a’ Rhetorika és Dialectica a’ viszálkodás és versengés’ lelkét adja (1820 Helikoni Kedvtöltés 8635001, 67) | a logika neve gondolkodástan is, az ismerettané noëtika, dialektika stb. (1894 PallasLex. CD02) | egy kicsit úgy vagyunk, mint a régi görögök lehettek a szókratészi dialektikával, melynek újsága, szokatlansága és rafináltsága mámorossá tette őket (1908 Lánczi Jenő CD10) | ez a lángelme [ti. a Pázmány Péteré] nem utolsó sorban épp a dialektika kardjának huszárosan káprázatos forgatásában nyilatkozik meg (1939 Sík Sándor 9598002, 152) | Pierre Abélard, a „dialektika lovagja”, ahogyan a keresztes hadjáratok fegyveres lovagjainak mintájára Paul Vignaux nevezte őt (1993 Somfai Anna CD17).

2a. ’ez mint tantárgy, ill. annak tankönyve’ ❖ [az ún. szabad művészetek] a középkorban a monostori iskolák köteles tantárgyai voltak, u. m. grammatika (lat. ny.), dialektika (gondolkodástan), retorika (szónoklattan) (1893 PallasLex. CD02) | [Horváth Gergely] legfőbb érdeme az általa Felső-Eőrön 1584 körül alapított ág. ev. főiskola, […] ő maga is nagy tudományával közreműködött; tanította a dialektikát, rhetorikát és ethikát (1896 Magyar írók élete CD27) | Ramus hívei is sokan voltak még e korban [ti. a 17. század végén], mutatja az is, hogy dialektikája négyszer megjelent Magyarországon is (1896 PallasLex. CD02) | A Debreceni Kollégiumban például a grammatika mellett nagy szerepet kap a beszéd szerkezeti felépítését tárgyaló retorika és a meggyőzést szolgáló dialektika (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2b. (rendsz. birtokszóként, gyakr. jelzővel) (kissé rég) ’vitatkozásban, érvelésben való ügyesség, ill. szövegnek, beszédnek az a tulajdonsága, hogy abban ilyen ügyességgel érvelnek, vitáznak’ ❖ egy franczia, kit b. Kemény éles dialecticája, a’ gúny minden fegyverével négy lapon keresztül hasztalan ügyekszik megczáfolni (1844 Pesti Hírlap CD61) | elismerjük annak [ti. a beszédnek] ügyesen poentírozott dialektikáját (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | [Athanasziosz a niceai zsinaton 325-ben] Arius ellen nagy tudománynyal, lángoló hithűséggel és éles dialektikával bizonyította be Jézus istenségét és az Atyával való egylényegűségét (1893 PallasLex. CD02) | [Makkai Sándor] olyan túlbuzgó dialektikával kelt a költő pártjára, hogy újra fellobbantotta az Ady-gyűlölet lángját (1940 Pintér Jenő CD44).

Sz: dialektikai.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.