diftongus fn 4A (Nyelvt)

’olyan magánhangzó, amelynek képzése közben a nyelv állása folyamatosan megváltozik, és amelyet a folyamat kezdetén és végén hallható két hang egyetlen szótagon belüli kapcsolatának érzékelünk; kettőshangzó’ ❖ Tisztelendő Rajnis Ur ismét Diphtongusoknak teszi ezeket: aj, áj, ej, éj, sat. De azok sem Diphtongusok, mint ezt is meg-tudnám mutatni (1787 Főldi János C2554, 150) | Tudjuk, hogy régi nyelvünk s írásunk az úgynevezett kettős- vagyis ikerhangzókban, a diphtongusokban a mainál gazdagabb volt (1868 Ipolyi Arnold CD57) | egyes nyelvjárásokban a diftongus emelkedő: vuót, füőd (1936 Csűry Bálint 1030002, 38) | Debrecenbe kerültem után […] hamarosan feltűnt nekem, hogy a köznyelvi ó, ő-nek megfelelő hang korántsem mindig diftongus (1953 Bárczi Géza C5893, 40) | a khmerben a hangmagasságnak nincs szerepe. Mégis dallamos, magánhangzókkal és diftongusokkal teli, szinte zenélő beszédükben könnyen észrevehető, hogy milyen sok a rövid szó (1998 Természet Világa CD50) | az (ou) diftongus minőségét az (u)-tól induló és az (o)-ig tartó artikulációs folyamat adja, s semmi esetre sem tekinthető hangkapcsolatnak, azaz (u)+(o) monoftongusok együttesének (1998 MagyarNagyLex. C5819, 582).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

diftongus főnév 4A (Nyelvt)
olyan magánhangzó, amelynek képzése közben a nyelv állása folyamatosan megváltozik, és amelyet a folyamat kezdetén és végén hallható két hang egyetlen szótagon belüli kapcsolatának érzékelünk; kettőshangzó
Tisztelendő Rajnis Ur ismét Diphtongusoknak teszi ezeket: aj, áj, ej, éj, sat. De azok sem Diphtongusok, mint ezt is meg-tudnám mutatni
(1787 Főldi János)
Tudjuk, hogy régi nyelvünk s írásunk az úgynevezett kettős- vagyis ikerhangzókban, a diphtongusokban a mainál gazdagabb volt
(1868 Ipolyi Arnold)
egyes nyelvjárásokban a diftongus emelkedő: vuót, füőd
(1936 Csűry Bálint)
Debrecenbe kerültem után […] hamarosan feltűnt nekem, hogy a köznyelvi ó, ő-nek megfelelő hang korántsem mindig diftongus
(1953 Bárczi Géza)
a khmerben a hangmagasságnak nincs szerepe. Mégis dallamos, magánhangzókkal és diftongusokkal teli, szinte zenélő beszédükben könnyen észrevehető, hogy milyen sok a rövid szó
(1998 Természet Világa)
az (ou) diftongus minőségét az (u)-tól induló és az (o)-ig tartó artikulációs folyamat adja, s semmi esetre sem tekinthető hangkapcsolatnak, azaz (u)+(o) monoftongusok együttesének
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások