disszonancia fn 6A

1. (Zene) ’két vagy több hang olyan együtthangzása vagy viszonya, amely vmely korszak vagy stílus felfogása szerint a hallgatóban sajátos feszültségérzetet kelt, ezért feloldást igényel’ ❖ némelly emberek a’ hangokban több dissonantziát el-viselnek, mint-sem mások, kik a’ sok hangoknak elegyülésében az Eggyest érezni jobban meg-ſzokták (1792 Verseghy Ferenc ford. 7448017, 208) | Disszonancia származik p. ha két kevéssé különböző magasságu hang egyszerre szól, vagy ha a két hang kevéssé tér el valamely jóhangzásu hangköztől (1893 PallasLex. CD02) | csak méla, lágy hangnemeket érintve, disszonanciák nélkül (1907 Bartók Béla C0857, 76) | súrlódó disszonanciák, harmonikus feloldódások szövődnek keresztül-kasul a zene szövetében (1956 Műsorfüzet júl. 29. C5299, 9) | A Bartók zene pillanatra sem ernyedő ajzottsága, érdes, hidegleléses disszonanciái varázsütésként érintettek. Ehhez fogható lenyűgöző, csontig ható igazsággal művészet még nem szólt hozzám (1962 Fodor András 9148007, 197) | ez a szeptim első felhangzásakor nem a klasszikus-romantikus zene nyelvezetének oly fontos disszonanciája, oldást váró hangja, sokkal inkább akusztikai jelentőséggel bír, újabb hangszínréteget képvisel az addigi terc és szext hangközökhöz képest (2008 Richter Pál 3228001, 276).

2. (vál) ’〈dolgok, jelenségek, értékek stb. részei között:〉 az összhang hiánya, ellentét’ ❖ [az irányregény a] humorban engeszteli ki a világ dissonantiáit (1860 Arany János C6505, 36) | [a kutya] egyik füle lelógott, a másik pedig fölfelé állott örökösen, mely disszonancia egészen nevetséges alakká tette (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | [a miniszterelnök] arra adott okot és alkalmat, hogy az európai közvélemény dissonantiát sejtsen az „udvar” és a magyar nemzet érzelmei között (1893 Kossuth Lajos CD32) | a régi emberek lelkét tépi szét az új és a régi feloldhatatlan dissonantiája (1911 Lukács György² 9405024, 57) | [sok esetben utólag kell] a legzavaróbb városképi disszonanciákat megszüntetni (1975 Faragó Kálmán 2056002, 24) | az utcán, a családban továbbra is azt hallottuk: „Köszönj előre! Kissé hajolj meg! Ne csóóókolomot mondj! Kezét csókolomot mondj!” Ehelyett az iskolában azt kellett mondani, hogy „szervusz”, és a katonásan tisztelgő igazgató bácsinak (úrnak) azt kellett mondani, hogy „pajtás!”. Ezek az akkor aprónak látszó disszonanciák jelenthették azokat az élményeket, amelyek egyike-másika amúgy is szükséges volt a felnőttek világából való kiábránduláshoz (1989 Hegedüs T. András–Forray R. Katalin 1064001, 63).

2a. (vál) ’〈személyek, csoportok között:〉 az egyetértés, harmónia hiánya, ill. nézeteltérés, harag’ ❖ Az apa fiával disszonancziában élt (1884 Teleki Sándor C4114, 107) | Én sokkal nagyobb hálával vagyok barátságukért, semhogy a legkisebb disszonanciát is szabadna felidéznem önök között (1925 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | olyan disszonancia van a két párt között, elvileg és politikailag, amely hosszú távon lehetetlenné teszi a közös kormányzást (1994 Magyar Hírlap CD09) | Ahogyan némely tudományos témáról, úgy a politikai kérdésekről is eltérően gondolkodtak. Planck meg volt rendülve a régi rend összeomlásakor, Einstein üdvözölte a forradalmat. Mégsem volt disszonancia kettejük között, mert mindegyikük tudta, hogy nagyrabecsült kollégáját kizárólag „legszentebb meggyőződése” vezeti (1997 Természet Világa CD50).

3. (Ars, kül. Irodt) ’(tudatos) szabálytalanság, egymásnak ellentmondó mozzanatok kettőssége, (szándékosan) megbontott harmónia, amely kül. vmely mű(alkotás) belső arányait, a szerkezet és stílus egységét v. egyes formai elemeinek egymás közötti viszonyát érinti’ ❖ [poétáink] verseikben a’ Dissonantiát, vagy némely ſzóknak kedvetlen egybetételét elkerüllyék (1806 Teleki László¹ 8472007, 199) | Eltörölni a jellemzetest, tárgy és előadás közt dissonantiát csinálni: ez nem fölemelése a tárgynak, hanem sárbaejtése (1861 Arany János C6505, 110) | van úgy, hogy az ellentétes ütemű sorokat művészi harmóniába tudja összesimítani. Ahol azonban nincs meg ez a harmónia, ott Ady tudatos disszonanciával dolgozik (1920 Babits Mihály CD10) | [Wolsky András festőművész] a tiszta színek közé kevert semleges tónusokkal kétségkívül eredeti árnyalatokat produkál, egyelőre azonban ez a disszonancia nem több érdekes próbálkozásnál (2000 Magyar Hírlap CD09).

Fr: kognitív.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

disszonancia ❖ főnév ◦ 6A ◦
permalink
1. (Zene)
két vagy több hang olyan együtthangzása vagy viszonya, amely vmely korszak vagy stílus felfogása szerint a hallgatóban sajátos feszültségérzetet kelt, ezért feloldást igényel
némelly emberek a’ hangokban több dissonantziát el-viselnek, mint-sem mások, kik a’ sok hangoknak elegyülésében az Eggyest érezni jobban meg-ſzokták
(1792 Verseghy Ferenc ford.)
Disszonancia származik p.például ha két kevéssé különböző magasságu hang egyszerre szól, vagy ha a két hang kevéssé tér el valamely jóhangzásu hangköztől
(1893 PallasLex.)
csak méla, lágy hangnemeket érintve, disszonanciák nélkül
(1907 Bartók Béla)
súrlódó disszonanciák, harmonikus feloldódások szövődnek keresztül-kasul a zene szövetében
(1956 Műsorfüzet júl. 29.)
A Bartók zene pillanatra sem ernyedő ajzottsága, érdes, hidegleléses disszonanciái varázsütésként érintettek. Ehhez fogható lenyűgöző, csontig ható igazsággal művészet még nem szólt hozzám
(1962 Fodor András)
ez a szeptim első felhangzásakor nem a klasszikus-romantikus zene nyelvezetének oly fontos disszonanciája, oldást váró hangja, sokkal inkább akusztikai jelentőséggel bír, újabb hangszínréteget képvisel az addigi terc és szext hangközökhöz képest
(2008 Richter Pál)
2. (vál)
〈dolgok, jelenségek, értékek stb. részei között:〉 az összhang hiánya, ellentét
[az irányregény a] humorban engeszteli ki a világ dissonantiáit
(1860 Arany János)
[a kutya] egyik füle lelógott, a másik pedig fölfelé állott örökösen, mely disszonancia egészen nevetséges alakká tette
(1877 Mikszáth Kálmán)
[a miniszterelnök] arra adott okot és alkalmat, hogy az európai közvélemény dissonantiát sejtsen az „udvar” és a magyar nemzet érzelmei között
(1893 Kossuth Lajos)
a régi emberek lelkét tépi szét az új és a régi feloldhatatlan dissonantiája
(1911 Lukács György²)
[sok esetben utólag kell] a legzavaróbb városképi disszonanciákat megszüntetni
(1975 Faragó Kálmán)
az utcán, a családban továbbra is azt hallottuk: „Köszönj előre! Kissé hajolj meg! Ne csóóókolomot mondj! Kezét csókolomot mondj!” Ehelyett az iskolában azt kellett mondani, hogy „szervusz”, és a katonásan tisztelgő igazgató bácsinak (úrnak) azt kellett mondani, hogy „pajtás!”. Ezek az akkor aprónak látszó disszonanciák jelenthették azokat az élményeket, amelyek egyike-másika amúgy is szükséges volt a felnőttek világából való kiábránduláshoz
(1989 Hegedüs T. András–Forray R. Katalin)
2a. (vál)
〈személyek, csoportok között:〉 az egyetértés, harmónia hiánya, ill. nézeteltérés, harag
Az apa fiával disszonancziában élt
(1884 Teleki Sándor)
Én sokkal nagyobb hálával vagyok barátságukért, semhogy a legkisebb disszonanciát is szabadna felidéznem önök között
(1925 Tersánszky Józsi Jenő)
olyan disszonancia van a két párt között, elvileg és politikailag, amely hosszú távon lehetetlenné teszi a közös kormányzást
(1994 Magyar Hírlap)
Ahogyan némely tudományos témáról, úgy a politikai kérdésekről is eltérően gondolkodtak. Planck meg volt rendülve a régi rend összeomlásakor, Einstein üdvözölte a forradalmat. Mégsem volt disszonancia kettejük között, mert mindegyikük tudta, hogy nagyrabecsült kollégáját kizárólag „legszentebb meggyőződése” vezeti
(1997 Természet Világa)
3. (Ars, kül. Irodt)
(tudatos) szabálytalanság, egymásnak ellentmondó mozzanatok kettőssége, (szándékosan) megbontott harmónia, amely kül. vmely mű(alkotás) belső arányait, a szerkezet és stílus egységét v. egyes formai elemeinek egymás közötti viszonyát érinti
[poétáink] verseikben a’ Dissonantiát, vagy némely ſzóknak kedvetlen egybetételét elkerüllyék
(1806 Teleki László¹)
Eltörölni a jellemzetest, tárgy és előadás közt dissonantiát csinálni: ez nem fölemelése a tárgynak, hanem sárbaejtése
(1861 Arany János)
van úgy, hogy az ellentétes ütemű sorokat művészi harmóniába tudja összesimítani. Ahol azonban nincs meg ez a harmónia, ott Ady tudatos disszonanciával dolgozik
(1920 Babits Mihály)
[Wolsky András festőművész] a tiszta színek közé kevert semleges tónusokkal kétségkívül eredeti árnyalatokat produkál, egyelőre azonban ez a disszonancia nem több érdekes próbálkozásnál
(2000 Magyar Hírlap)
Fr: kognitív
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások