disznó fn, mn és partikula 

I. fn 6A4

1. (Áll) ’rendsz. rövid nyakú és lábú, nagy fejű, túrókarimában végződő ormányú mindenevő párosujjú patás, amelynek szemfoga agyarrá alakult; sertés²’ ❖ Közönséges Czímerek ezen Kérödzállatoknak nem hasadt körmökben áll, u. m. a’ mellyek a’ Disznókban is megvagynak […]. Sokkal alkalmatosabb ellenben egyedül a’ Kérdzállatoknak Zápfogainak tulajdon alkotása (1799 Főldi János 7112014, 36) | Agyar (állat), a disznók, különösen pedig a vaddisznók állkapcsaiból kiálló szemfogak (1893 PallasLex. CD02) | A varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus) külleme eltér a disznók megszokott testalkatától (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 349).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) ’〈ezen állatok fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Sus. Diſznó (1780 Molnár János C3200, 65) | Sertés Disznó. S. [= Sus] Scropha (1799 Főldi János C6339, 98) | pamatos fülü disznó (Sus penicillatus Wagl.) (1893 PallasLex. CD02) | celebeszi disznó (Sus celebensis S. Müll.) (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a sertésfélék három fajának,] úgymint az eurázsiai vaddisznónak (Sus scrofa), a szakállas disznónak (Sus barbatus), valamint a szemölcsös disznónak (Sus verrucosus) közös jellemzője, hogy 14 pár bordájuk és 10–12 csecsbimbójuk van (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 345).

1b. (Vad is) ’ezen állatok egyik legismertebb fajába, a vaddisznó fajba (Sus scrofa) tartozó, egész Eurázsiában elterjedt, kondában élő, 100–250 kilogramm tömegű, ált. barnásfekete színű, rendszeresen dagonyázó állat; vaddisznó’ ❖ Fösvény Ura még-is vitte egy idben Vén ebét vadáſzni egy sr erdben. Hogy látott egy diſznót az eb egy fa alatt, Felejtvén vénségét, bátran néki ſzalatt (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267008, 135) | legtanácsosb az illyen fartvetett ’s agyar-csattogatással tajtékozva ellenszegült disznóhoz szél ellent de észrevehetlenül annyira lopódzkodni, hogy azt jól intézett lövés által elteríthessük (1829 Pák Dienes 8346013, 86) | Hogy a dagonyát szarvas, vagy disznó használta-e, azt, tiszta nyomok híjján, a dagonyában mindig fellelhető elhullott szőrükből állapíthatjuk meg (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 23) | Az erdőszéli sűrűben kis alagutak és a puha talajon hátrahagyott nyomok jelzik azokat a helyeket, ahol a disznók szép libasorban kimerészkednek a nyílt területre (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1c. ’az ebből háziasított, rövid, kunkorodó farkú, vad ősénél rendsz. rövidebb szőrű, elsősorban húsáért és zsírjáért tenyésztett háziállat, az ún. házi sertés; sertés²’ ❖ A’ kereſzt-fü [= galaj] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal, midön köztök a’ Dög uralkodik (1775 Csapó József 7062001, 261) | ezen tanúnak egy disznaját vágta le nemes Pais Péter (1824 Deák Ferenc CD51) | behajtották a jószágot az erdőkbe is, főként a disznókat, amelyeket azután a tölgyek gazdag makktermése hízlalt kövérekké (1939 Sinkovics István CD43) | a magyar termelő már belföldön sem adhatja el például azt a disznót, amelyet nem az európai szabványnak megfelelő ólban nevelt fel (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’disznóhús’ ❖ A bögrében ételt kever, Kis disznót főz káposztában (1858 Vasárnapi Újság CD56) | olyan, mintha egy hithű zsidó disznót eszik, de azt bakterrel öleti meg (1916 Szász Zoltán CD10) | Kevesebb úgynevezett vörös húst (főleg marha, de a disznó is ebbe a csoportba sorolható) szabad az étrendbe illeszteni (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (pejor) ’〈viselkedésével, cselekedetével undort, viszolygást, ill. felháborodást, dühöt kiváltó ember, kül. férfi megvetést kifejező megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉’ ❖ Ah! ha akkor a’ Kriſztus itélö Széke eleibe kellenék az ollyan diſznónak [ti. a részeg embernek] állani (1775 Molnár János 7232025, 53) | Az egyik el-kezdett patvarkodni: Te Szaiha, Te Disznó (1803 Gaal György C1777, 24) | Menj elbocsátlak, szolgálj a’ Királynak, az megjutalmaz én helyettem is. Csóka sirva: Én annak a’ cseh disznónak? (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 121) | – Vén disznó… Hogy ilyen vén embernek több esze nincs (1898 Móra István 8321002, 158) | Nem tudod, te alávaló disznó, hogy a dinnyét el kell adni, le merted szakítani? (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 19) | Disznó! – sikította egy női hang. Valószínűleg a szemérmességét sértették meg az állandó leskelődéssel (1989 Hitel 2015003, 7).

3a. (rég) ’〈szitkozódásban v. bosszúság kif-ére〉’ ❖ no disznó teremtette, ezt az embert az ördög elvitte! (1847 Petőfi Sándor 8366469, 93) | Tyű, disznó teremtette! kiáltott a böllér, itt nem jol van a dolog! (1861 Eredeti népmesék 8306007, 223).

4. (kissé rég, Ját) ’〈kártyában:〉 a legnagyobb értékű lap; ász’ ❖ Disznó a’ játékkártyán (1808 Sokféle C1536, 25) | [Nyalánky a kártyában] olly ügyetlen, hogy társai a disznóval is megbuktatják (1846 Pesti Divatlap C5839, 930) | Dani ímmel-ámmal fölvette a lapját. Disznó volt, tökász (1910 Móricz Zsigmond CD10) | A piros „kétszem” (Dauss, megfelel a mai ásznak, disznónak) (1938 Kolb Jenő CD52).

5. (rég, ritk) ’tintapaca, folt’ ❖ Micsoda disznó az a papiroson, mi? (1857 Vas Gereben 8514013, 39) | hogy kétféle disznók vannak az írásban. Az egyik az, amelyik magától cseppen el a tollból: ez a gyönge lelkű, hülye szájú, bukott ügyű, vigyázatlan írók disznója (1872 Jókai Mór CD18).

II. mn 11A5

1. ’undort, viszolygást kiváltó, rendsz. anális v. szexuális témával kapcs., illetlen, szalonképtelen 〈dolog〉’ ❖ A tanyában nagy ének volt és röhögés a gazda disznó anekdotáin (1913 Babits Mihály CD10) | a szerelmet is megveti (disznó dolognak mondja, undorító disznóságnak) (1956 Füst Milán 9161047, 365) | egy erotomán nő levele, tényleg förtelmes és disznó (1992 Pálfalvi Lajos ford.–Gombrowicz 2016027, 408) | disznó viccek (2007 Mesterházi Mónika ford.–Munro 3233001, 184) | Míg nem tudtam olvasni, a képeket nézegettem, a Diótörőt, Wilhelm Busch rajzait […], egy Villon- és egy Balzac-kötet remek és disznó képeit (2010 Magyar László András 3153008, 804).

2. ’〈(undorító) viselkedésével, cselekedetével felháborodást, dühöt kiváltó személyre v. ilyen személyekből álló csoportra vonatkoztatva〉’ ❖ Micsoda disznó nép ez; mikor az uram mondta ezeket, a fülük dobját se hajtották, most pedig a lelküket ordítják ki (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 140) | Ő volt a vörös pénztárosnő, a disznó díjnoknak legmagasabb, legelérhetetlenebb vágya (1913 Babits Mihály CD10) | ezek mind disznó kommunisták (1933 Nagy Lajos 9472016, 42) | te egy disznó, ganaj individualista vagy (1981 Grendel Lajos 1060002, 106).

2a. ’〈felháborodást, bosszúságot v. megvetést kiváltó dologra vonatkoztatva〉’ ❖ ott vala egy nagy disznó légy (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 20) | felhagyván azzal a disznó mesterséggel [ti. a lopással], becsűletes ember lesz (1817 Czövek István ford. C1237, 65) | ez a disznó jég szörnyen püföl (1846 Kuthy Lajos 8261001, 6).

3. ’(bosszantóan) nagy 〈szerencse〉’ ❖ elbizakodva a tegnapelőtti disznó-szerencséjében (1890 Jókai Mór CD18) | Disznó szerencséjével sokszor elnyerte a beduinok pénzét (1928 Krúdy Gyula CD54) | Disznó szerencséd van, öregem! Neked mindig játszanod kell! (1932 Pintér Ferenc CD10).

III. partikula 0 (biz)

’rettenetesen, nagyon’ ❖ a’ Kelnerek [= pincérek] ... disznó gorombák (1804 Gaal György C1781, 13) | Disznó forró idő! (1844 Petőfi Sándor C3506, 83) | Disznó egészséges egy város ez a Debrecen (1885 Jókai Mór CD18) | csak nem lesz olyan disznó nagy balszerencséje (1912 Ambrus Zoltán CD10).

Ö: anya~, sün~, tövises~, tüskés~, vad~, varacskos~.

UB: -bél, -csorda, -tartás, -tenyésztés.

ÖU: bőr~, kan~, koca~, tengeri~, tövis~, tüske~.

ÖE: ~agyar, ~aprólék, ~csürhe, ~fő, ~ganéj, ~gyomor, ~háj, ~kereskedő, ~legelő, ~orr, ~perzselés, ~piac, ~pörkölés, ~röfögés, ~sódar, ~sörte, ~szőr, ~tenyésztés, ~vályú, ~vásár, ~vér.

Vö. CzF. ~, disznóélet, disznóul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

disznó- (előtagként)

1. ’disznókból álló’ ❖ ‖ disznócsorda fn 6A | a Havas-Alfldi Vajda azon helyekre, mellyekenn a ſáskák meg-telepedtenek vala, diſznó tsordákat hajtatott (1781 Magyar Hírmondó C0269, 420) | Királyi nyájak, magyarán szólva disznócsordák birodalmai voltak ezek az erdők a Bélák korában. Udvarhely Drávára dűlő erdőségeiben, Berzencze alatt tanyáztak a királyi kanászok (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | nem hajthatták be a marha- és disznócsordát, hogy a fiatal hajtásokat ne rágják le, ne tiporják el (1998 Természet Világa CD50) ‖ disznókonda fn 6A | libafalka és disznókonda békességgel megférve egymás mellett (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | kellenek a pásztorkutyák a juh- és kecskenyájak mellé a farkasok ellen, míg a disznókondánál a gyengébb állatokat az ellenséggel szemben megvédelmezik az anyakocák és a nagy, erős kanok (1995 Szinák János–Veress István CD59) ‖ disznónyáj fn 2A | egymáshoz dörzsölődtek [az elefántok], mint a disznónyáj (1853 Andrássy Manó 8011001, 91) | röfögő disznónyáj, melyet a gazda mellé fogadott kanász-bojtár tart rendben (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2. ’(levágott) disznó 〈vmely része (mint étel)〉’ ❖ ‖ disznócsülök fn 7C6 | [az ördög] hátulján fark, a lábain lópaták vagy csülkök, nevezetesen disznó-csülkök vannak (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Hozza a melegített tányérokat, a párolgó tálakat, a levest, a disznócsülköt, a halat vastag, sárga mártásban (1933 Kosztolányi Dezső 2206011, 51) | a segéd szerelmesen fog utána nézni, egy disznócsülökkel a kezében (1962 Domahidy Miklós 1035001, 210) ‖ disznófarok fn 7A1 | egy disznófarkot zárt szelencébe, s azt küldé meg a kajmakámnak [= helytartónak] (1876 Jókai Mór CD18) | babcsuszpájsz disznófarkkal (1888 Jókai Mór CD18) | egy csomagban frissen levágott disznófarok érkezett (1996 Magyar Hírlap CD09) ‖ disznófül fn 2C | paszulyt főzött disznófüllel (1870 Jókai Mór CD18) | a megpörkölt disznófülből vagy farokból egy darabkát harapni (1929 Krúdy Gyula CD54) | Tepertőt tömnek belém, sült vért kínálnak, meg disznófület uborkával (1997 Magyar Hírlap CD09) ‖ disznómáj fn 2A | A disznómájban talált hólyagféregről (1882 Magyar írók élete CD27) | Disznómáj 15 kr. kilója (1899 Budapesti Hírlap 8608002, 18) | Disznómájból és pászkamorzsából gyúrt gombócok (1922 Krúdy Gyula CD54) | májat vittem – marhamájat – mer disznómájat nem szabad (1985 Spiró György 1143003, 472) ‖ disznónyelv fn 2B | Véve […] Diſznónyelveket, és egy réſzét meg-sütvén etzettel fel-adá (1776 Esopus meséi ford. C1641, 28) | Ha disznónyelvet eszem, pacsirta nyelvet képzelek enni (1855 Beöthy László¹ C0984, 106) | [az élelmiszergyártó cég] nem májpástétomával, hanem fagyasztott disznónyelvével (kocsonyájával) okozott súlyos megbetegedéseket (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ’disznóhúsból készült 〈étel〉’ ❖ ‖ disznópecsenye fn 6B | Disznópecsenyével tartom, uram (1858 Vas Gereben 8514002, 126) | hideg disznópecsenyét és uborkát falatoztak (1924 Krúdy Gyula CD54) ‖ disznósült fn 2C1 | a bőrös disznósültek (1908 Cholnoky Viktor CD10) | A puliszka egyébként kitűnő köret pörkölthöz, egybesült disznósülthöz (1981 Kolozsvári Grandpierre Emil 2206031, 6).

4. ’〈termésével vmely haszonnövényre emlékeztető, de vadon növő, ill. az ún. házi sertések takarmányozására haszn. növény (vmely részének) megnevezésében〉’ ❖ ‖ disznóbojtorján fn 4A1 (rég v. nyj) | Xanthium ſtrumarium; (Lappa minor.) Hung. Diſznó mogyoró; Diſznó bojtorján (1780 Benkő József C0290, 423) | Koldustetü v. kódistetü (növ.), különböző ragadós termés neve: a disznóbojtorjáné, sünnefelejtsé, a királydinnyéé (1895 PallasLex. CD02) | Bojtorjános szerbtövis. Xanthium strumarium L. – (Czigány-, diák, v. disznómogyoró; disznó bojtorján […]) (1902 Wagner János CD35) ‖ disznócsalán fn 4A9 (rég v. nyj) | Urtica dioica; (urens maxima.) Hung. Nagy Tsalyán; Nagyobb égetö Tsalyán; Diſznó (ételére való;) Tsalyán (1780 Benkő József C0290, 423) | Tokajhegyalján a dudva és perje gyűjtőnév körébe tartozik a tarack, cseplye, csorbóka, földibodza, farkasalma, folyóka, lúdhúr, nádfiók, cigányparéj és disznócsalány (1959 Néprajzi Értesítő C6996, 249) ‖ disznódinnye fn 6B (rég v. nyj) | Cucurbita: Pepo. Hung. Diſznó dinnye (1780 Benkő József C0290, 426) | a sertéshizlalásra burjánt, csalánt és disznó dinyét gyüjt (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497003, 176) | A paraszt- v. disznótök, disznódinnye Erdélyben (C. [= Cucurbita] maxima Duch. és verrucosa L.) szára gyökeredző, kemény levele kerek karélyu (1897 PallasLex. CD02) | Nálunk a törökbúza között disznódinnyét termesztenek (1914 Magyar Nyelv C5856, 333) ‖ disznókáposzta fn 6A (rég v. nyj) | Sonchus aſper. Hung. Kakits; Kakalits; Diſznó kápoſzta (1780 Benkő József C0290, 409) | disznókáposzta: csorbóka (Sonchus) (1899 Magyar Nyelvőr C5295, 142) | disznókáposzta: disznyókáposzta ’csorbáka’ (1933 Magyar Nyelv C5874, 250) | Sonchus arvensis L.: Disznyókáposzta (1976 Ethnographia C7109, 211) ‖ disznókömény fn 4B (rég, Növ is) | Disznókömény: Erdei vadkömény, Kénköves gyökér. Deák: Peucedanum, Fœniculum porcinum (1775 Csapó József 7062001, 72) | Disznó-kömény: Peucedanum officinale (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 218) ‖ disznókörte fn 6B (nyj) | disznua̯körti: crataegus oxyacantha, galagonya (1937 Magyar Nyelv C5878, 346) ‖ disznópázsit fn 3A1 (rég) | Portz-fü (nagy) Nagy portz-fü, Portzogó páſit, Uti portz-fü […], Térdkötö-fü, Diſznó-páſit (1775 Csapó József 7062001, 226) | Poligonum aviculare. Hung. Ports-fü; Úti ports-fü; Diſznó pá’sit (1780 Benkő József C0290, 363) ‖ disznóporcsin fn 4A1 (rég v. nyj) | Portsin-fü (vad) Vad-portsin-fü, Vad-Salyáta, Diſzno-portsin, Kövér-portsin. Deák: Portulaca ſylveſtris (1775 Csapó József 7062001, 225) | Kövér porcsin. Portulaca oleracea L. – (Délike, disznóorrja, disznóporcsin, kövérlányka […]) (1902 Wagner János CD35) | A szíkbojtorlánt és a disznóporcsint alig legeli valami állat, úgyszintén a szíkifüvet sem (1950 Tikos Béla C6002, 370) ‖ disznórépa fn 6A (rég, Növ is) | Végy diſznó-répát (Herba Cyclaminis ſeu arthanitæ) ſzékfü virágot, mindenikébl egy egy maroknyit (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 642) | Disznórépa: Diſznó kenyér, Földi kenyér. […] A’ Levelei ſzív formájúak, vagy ollyak mint a’ mogyorofa levelei, föld ſzint feküſznek (1775 Csapó József 7062001, 73) | Ligeti kunrépa. Cyclamen europaeum L. – (Alpesi ibolya, disznókenyér, disznórépa, földi kenyér v. kerekség, kúnalma, nyúlfülű viola, türtszirom, cziklámen.) (1902 Wagner János CD35) ‖ disznótök fn 3C6 (rég v. nyj) | XVII. mese. A’ Diſznó-Tökröl, és Fenyö fáról (1776 Esopus meséi ford. C1642, 13) | A’ disznótököt, mely egy Magyar mezei gazdának a’ tökök között leghasznosabb, és legfőbb tárgya is, inkább termesztik a’ hazában hóldanként mint veteményes kertben (1805 Pethe Ferenc 8364013, 133) | Disznótök (növ.), a Cucurbita verrucosa L. népies neve (1893 PallasLex. CD02) | Több alföldi körzetben – így a Nagykunságban – a tök volt a legrégibb vetett takarmány. A marhatök, a veres- vagy disznótök kedves eledele a lónak és a sertésnek is, nagyobb részét azonban a marhatartásban hasznosították (1999 Magyar néprajz CD47).