ditirambus fn 4A

1. (Irodt) ’ókori görög eredetű, ált. fenséges v. eksztatikus hangulatú himnikus mű, ill. ez mint lírai műfaj’ ❖ Pindarus a’ Dithyrambust Corinthusi találmánynak mondja (1814 Pálóczi Horváth Ádám C2565, 46) | a forma, melyen közdolgainkról szólunk, egészen lírai, s a legszárazabb nemzetgazdasági tárgyakról oly beszédeket hallék, melyeket csak görög ditirambusokhoz hasonlíthatnék (1846 Eötvös József 8126040, 412) | [a Bacchus] tiszteletére rendelt dythirambusokból fejlődött ki a tragédia és a komédia (1938 e. Ybl Ervin 9793001, 218) | az irodalmi szóhasználatban, sőt közgondolkodásban, a „kép” szó már elég régóta magába olvasztotta az úgynevezett trópusokat, hasonlatot, metaforát, metonimiát, még szimbólumot is, stb.-t, éppen úgy, ahogy a „vers” szó magába olvasztotta a régi lírai műfajokat, ódát, elégiát, ditirambust (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 26).

1a. (Irodt) ’〈a romantika idejétől kezdve:〉 a heves, szilaj jókedv és a mámoros keserűség szélsőségeit megjelenítő, csapongó gondolatmenetű, ódaszerű lírai költemény, ill. ez mint műfaj’ ❖ akármelly Dithyrambus józan értelem hozzá [ti. Fabchich verséhez] képest (1806 Csehy József C2557, 195) | Az óda egyik változata a ditirambus […], a szerelmi és bormámor extázisának lirája (1896 PallasLex. CD02) | [Illyés Gyula életbölcseletet kifejtő darabjai:] Mozgó világ, Az orsók ürügyén, Az éden elvesztése, Ditirambus a nőkhöz, Teremteni (1983 e. Béládi Miklós CD53) | A művész alkatától függ, hogy olyan rejtve, alig hallhatóan szólal meg, mint Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz című költeményének zárlatában […], vagy az elfojtott, s egyszerre vulkánként kitörő kétségbeesés ad hangot a háborúellenes érzelmeknek, mint Babits Húsvét előtt című ditirambusában (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (gúny is) ’vkinek v. vminek eltúlzott, lelkendező magasztalása, dicshimnusz’ ❖ [a francia nép olyannyira nehezen viseli a gyengeséget,] hogy már a dicsőitő dithyrambusok közepette is szükségesnek tartá mentegetőzni azon tetteért, melyért dicsőittetett (1881 Kossuth Lajos CD32) | Az egykori szerény magyar lapok valóságos dythirambusokat zengettek [az előadásról] (1899 Vay Sarolta C4394, 74) | A párizsi színpadi siker mindazt jelenti, ami jóval a földi valóság csak elhalmozhat egy embert: világhírt, mindenfelől a világból özönlő pénzt és a dicsőség mindég kedves ditirambusait. Hogy ezeket a ditirambusokat egy előkelő kokott vagy egy megvesztegetett kritikus zengi, vagy az ostoba nép, amely mindent utánamond az újságoknak, hát nem mindegy? (1922 Szini Gyula CD10) | Olga – mint az egy ilyen csinos, eleven kis macskától várható volt – hamar elunta a gyantáról zengett ditirambusokat (1956 Urbán Ernő 2005053, 637).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

ditirambus főnév 4A
1. (Irodt)
ókori görög eredetű, ált. fenséges v. eksztatikus hangulatú himnikus mű, ill. ez mint lírai műfaj
Pindarus a’ Dithyrambust Corinthusi találmánynak mondja
(1814 Pálóczi Horváth Ádám)
a forma, melyen közdolgainkról szólunk, egészen lírai, s a legszárazabb nemzetgazdasági tárgyakról oly beszédeket hallék, melyeket csak görög ditirambusokhoz hasonlíthatnék
(1846 Eötvös József)
[a Bacchus] tiszteletére rendelt dythirambusokból fejlődött ki a tragédia és a komédia
(1938 e. Ybl Ervin)
az irodalmi szóhasználatban, sőt közgondolkodásban, a „kép” szó már elég régóta magába olvasztotta az úgynevezett trópusokat, hasonlatot, metaforát, metonimiát, még szimbólumot is, stb.s a többi-t, éppen úgy, ahogy a „vers” szó magába olvasztotta a régi lírai műfajokat, ódát, elégiát, ditirambust
(1982 Nemes Nagy Ágnes)
1a. (Irodt)
〈a romantika idejétől kezdve:〉 a heves, szilaj jókedv és a mámoros keserűség szélsőségeit megjelenítő, csapongó gondolatmenetű, ódaszerű lírai költemény, ill. ez mint műfaj
akármelly Dithyrambus józan értelem hozzá [ti. Fabchich verséhez] képest
(1806 Csehy József)
Az óda egyik változata a ditirambus […], a szerelmi és bormámor extázisának lirája
(1896 PallasLex.)
[Illyés Gyula életbölcseletet kifejtő darabjai:] Mozgó világ, Az orsók ürügyén, Az éden elvesztése, Ditirambus a nőkhöz, Teremteni
(1983 e. Béládi Miklós)
A művész alkatától függ, hogy olyan rejtve, alig hallhatóan szólal meg, mint Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz című költeményének zárlatában […], vagy az elfojtott, s egyszerre vulkánként kitörő kétségbeesés ad hangot a háborúellenes érzelmeknek, mint Babits Húsvét előtt című ditirambusában
(2000 Magyar Hírlap)
2. (gúny is)
vkinek v. vminek eltúlzott, lelkendező magasztalása, dicshimnusz
[a francia nép olyannyira nehezen viseli a gyengeséget,] hogy már a dicsőitő dithyrambusok közepette is szükségesnek tartá mentegetőzni azon tetteért, melyért dicsőittetett
(1881 Kossuth Lajos)
Az egykori szerény magyar lapok valóságos dythirambusokat zengettek [az előadásról]
(1899 Vay Sarolta)
A párizsi színpadi siker mindazt jelenti, ami jóval a földi valóság csak elhalmozhat egy embert: világhírt, mindenfelől a világból özönlő pénzt és a dicsőség mindég kedves ditirambusait. Hogy ezeket a ditirambusokat egy előkelő kokott vagy egy megvesztegetett kritikus zengi, vagy az ostoba nép, amely mindent utánamond az újságoknak, hát nem mindegy?
(1922 Szini Gyula)
Olga – mint az egy ilyen csinos, eleven kis macskától várható volt – hamar elunta a gyantáról zengett ditirambusokat
(1956 Urbán Ernő)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások