domb fn 3A1

1. (Föld is) ’rendsz. enyhén lejtő oldalú, gömbölyded tetejű, környezetéhez viszonyítva 200-300 méternél nem magasabb(, természetes) földfelszíni kiemelkedés’ ❖ [a hollandok] féſzket raktanak homokos dombokra, Honnan el erednek sok tartományokra (1772 Orczy Lőrinc C0794, 20) | [Magyarország címere] kettős keresztjével, hármas dombjával s folyóival (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 114) | A’ minek emelkedése [a hegy magasságánál] Csekélyebb csak, domb a’ neve. Halom kisebb még a’ dombnál (1837 e. Bezerédj Amália 8056011, 65) | Koronázási dombot emeltek az ország városában. […] Ötvenkét megyéből hoztak a dombhoz földet (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | Általában szeretik dombra építeni a templomot (1909 Malonyay Dezső CD07) | szőlőtermő hegyek, dombok (1939 Sinkovics István CD43) | dombokban halmozták fel a mederből eltávolított vastag meddőréteget (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmilyen (szemcsés) anyagból, ill. hasonló tárgyakból álló v. formált kisebb-nagyobb halom, kupac’ ❖ Nagy halom támadott rozsdás pántzélokból, Egy domb kerekedett karvas[-,] sisakokból (1772 Orczy Lőrinc C0794, 46) | Megfáradt ember’ hamvára nehezkedik a’ domb (1825 Vörösmarty Mihály 8524155, 282) | [a tímár]műhelyek húlladéka és szemete egész dombokban hevert (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A rézöntő egy kis dombot formált a lisztből (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | Kiülünk a nyers, sorukra váró, rozsdaszínű munkadarabok dombjai közé (1979 Haraszti Miklós 9814005, 146).

3. (birtokszóként) ’vmely tárgynak, testrésznek, képződménynek stb. púpszerű, kerekded domborulata, kidudorodása’ ❖ [a mindenható] olly kis férgetskéket teremtett, mellyekböl ezernyi ezerſzer ezer-is el-fér egy mákſzemnek dombján, vagy belsejében (1775 Molnár János 7232028, 180) | Az Homlaknak két dombjai (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 7) | [a Vénusz melle nevű őszibarack] kűlső óldala testszín piros, ott a’ hol a’ vákánnya [= vágánya, vagyis bevágása] van, és két dombja tettzetősen kinn űl, húsa fejér (1805 Pethe Ferenc 8364016, 269) | Keblük puha dombja (1924 Tóth Árpád CD01) | A tenyérnek az ujjak alatti dombjait egyes bolygókkal hozták kapcsolatba, ezért azután a tenyérjóslás az asztrológiával is rokonságot mutat (1998 Természet Világa CD50).

Ö: akasztó-, akasztófa-, ganéj~, gurító~, sír~, szemérem~, szemét~, trágya~, vénusz~; a -domb címszó alatt: akasztófa~, temető~, templom~, vár~.

ÖU: dimb-~, gyönyör~, hamu~, határ~, hó~, homlok~, homok~, kápolna~, kavics~, lösz~, salak~, szőlő~, termesz~.

ÖE: ~lánc, ~láncolat, ~lejtő.

Sz: dombocska, domboz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

domb főnév 3A1
1. (Föld is)
rendsz. enyhén lejtő oldalú, gömbölyded tetejű, környezetéhez viszonyítva 200-300 méternél nem magasabb(, természetes) földfelszíni kiemelkedés
[a hollandok] féſzket raktanak homokos dombokra, Honnan el erednek sok tartományokra
(1772 Orczy Lőrinc)
[Magyarország címere] kettős keresztjével, hármas dombjával s folyóival
(1834 Ormós Zsigmond)
A’ minek emelkedése [a hegy magasságánál] Csekélyebb csak, domb a’ neve. Halom kisebb még a’ dombnál
(1837 e. Bezerédj Amália)
Koronázási dombot emeltek az ország városában. […] Ötvenkét megyéből hoztak a dombhoz földet
(1878 Mikszáth Kálmán)
Általában szeretik dombra építeni a templomot
(1909 Malonyay Dezső)
szőlőtermő hegyek, dombok
(1939 Sinkovics István)
dombokban halmozták fel a mederből eltávolított vastag meddőréteget
(1998 Magyar Hírlap)
2.
vmilyen (szemcsés) anyagból, ill. hasonló tárgyakból álló v. formált kisebb-nagyobb halom, kupac
Nagy halom támadott rozsdás pántzélokból, Egy domb kerekedett karvas[-,] sisakokból
(1772 Orczy Lőrinc)
Megfáradt ember’ hamvára nehezkedik a’ domb
(1825 Vörösmarty Mihály)
[a tímár]műhelyek húlladéka és szemete egész dombokban hevert
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A rézöntő egy kis dombot formált a lisztből
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
Kiülünk a nyers, sorukra váró, rozsdaszínű munkadarabok dombjai közé
(1979 Haraszti Miklós)
3. (birtokszóként)
vmely tárgynak, testrésznek, képződménynek stb. púpszerű, kerekded domborulata, kidudorodása
[a mindenható] olly kis férgetskéket teremtett, mellyekböl ezernyi ezerſzer ezer-is el-fér egy mákſzemnek dombján, vagy belsejében
(1775 Molnár János)
Az Homlaknak két dombjai
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
[a Vénusz melle nevű őszibarack] kűlső óldala testszín piros, ott a’ hol a’ vákánnya [= vágánya, vagyis bevágása] van, és két dombja tettzetősen kinn űl, húsa fejér
(1805 Pethe Ferenc)
Keblük puha dombja
(1924 Tóth Árpád)
A tenyérnek az ujjak alatti dombjait egyes bolygókkal hozták kapcsolatba, ezért azután a tenyérjóslás az asztrológiával is rokonságot mutat
(1998 Természet Világa)
ÖU: dimb-domb, gyönyördomb, hamudomb, határdomb, hódomb, homlokdomb, homokdomb, kápolnadomb, kavicsdomb, löszdomb, salakdomb, szőlődomb, termeszdomb
ÖE: domblánc, dombláncolat, domblejtő
Sz: dombocska, domboz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

-domb (utótagként)

’〈vmely építménynek, területnek〉 helyet adó, lejtős, gömbölyded tetejű, hegynél alacsonyabb földfelszíni kiemelkedés’ ❖ akasztófadomb fn 3A1 (kissé rég) | mivel a folytonossá vált ágyúzás nagyon tizedelni kezdte soraikat [a muszkáknak], hirtelen a lőtávolból visszahúzódtak az akasztófa-domb (Csigahegy) alá (1873 Orbán Balázs CD22) | Majd azt mondjuk, leánykökörcsint kerestünk. Pintér: Az ám, leánykökörcsint, tudhatnád, hogy az csak az akasztófadombon van (1921 Réti Ödön CD10)  temetődomb fn 3A1 | a’ Temet dombot egynéhány ízben meg kerlték (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 28) | [Huszár Lidia és férje az] ócsai temető dombok egyike alatt pihen csendesen! (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A halottasház fából összetákolt kis kunyhó volt a temetődomb tetején (1917 Török Gyula CD10) | Samu Gézának volt már kiállítása szakrális térben: 1975-ben, Balatonbogláron, a temetődomb kis kápolnájában (1999 Magyar Hírlap CD09)  templomdomb fn 3A1 | A [sinfalvi] templomdombról gyönyörű kilátás tárul fel (1871 Orbán Balázs 8340019, 173) | a falu az évszázadok sodrában jobbra, balra vetődött a templomdomb körül (1941 Tatay Sándor 9704004, 19) | A koszorúzások és a Himnusz után az emlékezők a balfi templomdombra vonultak (1992 Szita Szabolcs CD52)  várdomb fn 3A1 | [az út] a várdomb és a kőfal alatt menne (1863–1879 Arany János CD01) | [Kölesér] várdombja jelölhette az ősi bihari várispánság szívét (1913 Márki Sándor CD55) | a várdomb oldaláról megállapíthatom az összes tüzérstandokat (1948 Tersánszky Józsi Jenő 9706010, 109) | a budai várdombról lekocsiztak [a tisztek] (1996 Urbán Aladár CD58).

-domb (utótagként)
〈vmely építménynek, területnek〉 helyet adó, lejtős, gömbölyded tetejű, hegynél alacsonyabb földfelszíni kiemelkedés
akasztófadomb főnév 3A1 (kissé rég)
mivel a folytonossá vált ágyúzás nagyon tizedelni kezdte soraikat [a muszkáknak], hirtelen a lőtávolból visszahúzódtak az akasztófa-domb (Csigahegy) alá
(1873 Orbán Balázs)
Majd azt mondjuk, leánykökörcsint kerestünk. Pintér: Az ám, leánykökörcsint, tudhatnád, hogy az csak az akasztófadombon van
(1921 Réti Ödön)
temetődomb főnév 3A1
a’ Temet dombot egynéhány ízben meg kerlték
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
[Huszár Lidia és férje az] ócsai temető dombok egyike alatt pihen csendesen!
(1856 Vasárnapi Újság)
A halottasház fából összetákolt kis kunyhó volt a temetődomb tetején
(1917 Török Gyula)
Samu Gézának volt már kiállítása szakrális térben: 1975-ben, Balatonbogláron, a temetődomb kis kápolnájában
(1999 Magyar Hírlap)
templomdomb főnév 3A1
A [sinfalvi] templomdombról gyönyörű kilátás tárul fel
(1871 Orbán Balázs)
a falu az évszázadok sodrában jobbra, balra vetődött a templomdomb körül
(1941 Tatay Sándor)
A koszorúzások és a Himnusz után az emlékezők a balfi templomdombra vonultak
(1992 Szita Szabolcs)
várdomb főnév 3A1
[az út] a várdomb és a kőfal alatt menne
(1863–1879 Arany János)
[Kölesér] várdombja jelölhette az ősi bihari várispánság szívét
(1913 Márki Sándor)
a várdomb oldaláról megállapíthatom az összes tüzérstandokat
(1948 Tersánszky Józsi Jenő)
a budai várdombról lekocsiztak [a tisztek]
(1996 Urbán Aladár)

Beállítások