dominancia fn 6A

1. (Tud v. vál) ’fölérendeltség, irányító, uralkodó szerep’ ❖ [Az önmagukat túlságosan szabályozó tanároknál] a társadalmi „felettes én” ilyen mérvű dominanciája […] elsorvaszthatja a személyiség ösztönös, érzelmi, spontán erőinek, képességeinek gazdag kibontakozását (1977 Hankiss Elemér 9223001, 257) | [Az ábrán:] beagle [= angliai vadászkutyafajta] alomtestvérek hatalmi rendje; a tiszta dominanciát a folytonos, a viszonylagosat a szaggatott vonal jelzi (1993 Sárkány Pál et al. CD59) | [a könyv] főszereplői olyan asszonyok, akik érvényesíteni tudták dominanciájukat a mellettük álló híres férfiakkal szemben (1997 Új Könyvek CD29).

2. (gyakr. birtokszóként) (vál) ’vmilyen számbeli v. erőfölény(ből adódó hatalmi helyzet), ill. vminek az a jellege, tulajdonsága, hogy többségben, fölényben van, ezáltal meghatároz vmit’ ❖ A végleteknek (a szélsőségeknek) a dominanciája is belejátszik a valóságról való tudásba (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 115) | Az elmaradottabb európai országokban […] a nyugat-európai dominancia ellen, a peremhelyzet ellen lázadva tagadták a smithi törvényeket (1982 Berend T. Iván 9049003, 62) | [a HIV-fertőzöttek körében] a homoszexuálisok dominanciája fokozatosan csökken (1991 Füst György 2037003, 1434) | [a projekt célja] a japán dominancia megteremtése az információtechnológiában (2000 Természet Világa CD50).

3. (Biol) ’vmely génváltozat, ill. tulajdonság érvényre jutása egy másikkal szemben az öröklődés során’ ❖ Dominancia és domináló (uralkodó) jellemvonás. L. Mendel-féle szabály (1912 RévaiNagyLex. C5701, 673) | dominancia […]: 1. (genetika) az a jelenség, hogy valamely tulajdonságukban erősen eltérő szülők hibridjein csak az egyik szülő tulajdonsága jelenik meg (1965 TermészettudományiLex. C6851, 162) | A gének működésének alapvető jelensége a dominancia és recesszivitás, tehát az egyik gén (allél) uralma, illetve alávetettsége a másikkal szemben (1995 Természet Világa CD50).

Vö. IdSz.

dominancia főnév 6A
1. (Tud v. vál)
fölérendeltség, irányító, uralkodó szerep
[Az önmagukat túlságosan szabályozó tanároknál] a társadalmi „felettes én” ilyen mérvű dominanciája […] elsorvaszthatja a személyiség ösztönös, érzelmi, spontán erőinek, képességeinek gazdag kibontakozását
(1977 Hankiss Elemér)
[Az ábrán:] beagle [= angliai vadászkutyafajta] alomtestvérek hatalmi rendje; a tiszta dominanciát a folytonos, a viszonylagosat a szaggatott vonal jelzi
(1993 Sárkány Pál et al.)
[a könyv] főszereplői olyan asszonyok, akik érvényesíteni tudták dominanciájukat a mellettük álló híres férfiakkal szemben
(1997 Új Könyvek)
2. (gyakr. birtokszóként) (vál)
vmilyen számbeli v. erőfölény(ből adódó hatalmi helyzet), ill. vminek az a jellege, tulajdonsága, hogy többségben, fölényben van, ezáltal meghatároz vmit
A végleteknek (a szélsőségeknek) a dominanciája is belejátszik a valóságról való tudásba
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
Az elmaradottabb európai országokban […] a nyugat-európai dominancia ellen, a peremhelyzet ellen lázadva tagadták a smithi törvényeket
(1982 Berend T. Iván)
[a HIV-fertőzöttek körében] a homoszexuálisok dominanciája fokozatosan csökken
(1991 Füst György)
[a projekt célja] a japán dominancia megteremtése az információtechnológiában
(2000 Természet Világa)
3. (Biol)
vmely génváltozat, ill. tulajdonság érvényre jutása egy másikkal szemben az öröklődés során
Dominancia és domináló (uralkodó) jellemvonás. L.lásd Mendel-féle szabály
(1912 RévaiNagyLex.)
dominancia […]: 1. (genetika) az a jelenség, hogy valamely tulajdonságukban erősen eltérő szülők hibridjein csak az egyik szülő tulajdonsága jelenik meg
(1965 TermészettudományiLex.)
A gének működésének alapvető jelensége a dominancia és recesszivitás, tehát az egyik gén (allél) uralma, illetve alávetettsége a másikkal szemben
(1995 Természet Világa)
Vö. IdSz.

Beállítások