dualizmus fn 4A

1. (Fil) ’a szellemi és az anyagi szubsztancia létezését egyaránt alapelvnek tekintő filozófiai tanítás’ ❖ kétfélé dolgokból áll a’ világ, Materiából – Testekből, és Nem-materiából – Lelkekből; mely vélekedés a’ Dualismus (1817 Ercsei Dániel 8128003, 90) | [Arisztotelész] sokkal inkább ismerte a természetet, semhogy megelégedhetett volna a Platon-féle dualismussal, melyben a tiszta fogalmak érzékfölötti világa minden világos átmenet nélkül állt szemben a másik, érzéki világgal (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Hegel látszólag leküzdi a dualizmust egy olyan szubjektummal, amelyből minden tárgyiság levezethető (1982 Rozsnyai Ervin 2029002, 487) | A dualizmust megkérdőjelező monista-materialista nézetek megerősödéséből a természet- és a szellemtudományok […] elkeseredett harca emelkedett ki (1995 Természet Világa CD50).

1a. (Fil) ’a világ jelenségeit két, egymástól független, de egymás mellett v. egymás ellen ható erő v. (ős)elv létezéséből magyarázó világnézeti tanítás’ ❖ A dualismus azon értelemben, mint a jó és rossz elve […] minden ősvallási mythosi tanokban előjön (1854 Ipolyi Arnold 8197006, 91) | A manichaeusok elleni küzdelem, mely felekezet a jó és rosz isten uralmát, a dualismust állítá a keresztény egység helyébe (1873 Pauler Gyula CD57) | Az akarat gyengeségének a problémája […] a jó és rossz dualizmusának problémájává szélesül (1917 Babits Mihály C0697, 107) | [Alexander Bernát] behatóan elemzi Spinoza panteizmusát, ami válasz volt a világot megkettőzni akaró dualizmusra (1986 Gábor Éva CD30).

2. (vál) ’két egymással összefüggő, egymást kiegészítő dolog, jelenség stb. viszonyát jellemző kettősség v. ellentét, ill. vminek az a sajátossága, hogy kétarcú, két (ellentétes) részt, vonást egyesít’ ❖ A bodrogközi háborgásokról lehetne mondani (a vének és pórok közt) hogy semmi kapcsolatban sincsenek, s valóban egy független, különös és magában elvégződött történetet formálnak, mely az egészbe [ti. Vörösmarty Zalán futása című eposzába] dualismust hoz be, s figyelmünket elszórja (1826–1827 Toldy Ferenc 8481035, 86) | Itt egy szabadelvü követelés, ott egy retrograd lépés parancsoltatik. Az egész irat pedig általános és sok magyarázat alá eső modorban iratik. A követ [a képviselőtestület] utasításának ezen dualismusát jól ismervén, szorgalmason kezdi osztályozni kötelességeit küldői iránt, számot vet magános és nyilvános lelkösmeretével [!] (1843 Kemény Zsigmond 8235033, 79) | Proust nem keresztény, nem ismeri erkölcs és természet dualizmusát (1932 Németh László² 9485016, 51) | Croce tagadja tartalom és forma dualizmusát, e kettő elválasztását olyan empirikus eljárásnak tekinti, mely idegen a műalkotások természetétől (1991 Maár Judit 2028020, 196).

2a. (vál) ’olyan 〈dolog, rendszer stb.〉, amelynek két vonulata, összetevője stb. van, ill. vminek az a sajátossága, hogy ilyen’ ❖ Görögországnak csak egy Homerja van; Romának egy Virgilje, Albionnak egy Miltona […]. Csak az olasz tesz kifogást dualismusával: Dante- s Tassóval (1826–1827 Toldy Ferenc C4181, 15) | a lyrai dualismus, a közszólás segéde által, nemzetileg és müvészetileg olvadott egy egészben össze (1861 e. Szemere Pál 8439036, 155) | A héber-jiddis dualizmus végigvonul az egész zsidó történelmen (1935 Zsidó Szemle 2140001, 10).

3. (Pol) ’két egyenjogú állam közös államfő kormányzásával való társulása’ ❖ [az] átalakító intézkedések mily könnyen s hamar lennének végrehajthatók a nép rokonszenve és segédkéznyújtása mellett. És ez uton gyarapodva, szaporodva, magyarosodva, mennyivel erősebbek lennénk a birodalmi dualismus mérlegében! (1862 Vajda János 8503086, 136) | Dynasticus szempontból a dualismusnak is megvan az a szerencsétlensége, hogy nem egyéb, mint álczázott „birodalmi egység”, tehát nem erő, hanem gyengeség forrása (1881 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Dualizmus mellett állta ki Ausztria I. Napóleon majd negyedszázados hadjáratait, s tökéletes unitás mellett vesztette el két hónapi támadó, tehát előre készült hadjárat alatt Lombardiáját (1906 Mikszáth Kálmán CD04) | [Ausztria] 1862 őszétől fogva azt a Bismarck Ottót találta a porosz kormány élén, aki meg volt győződve az osztrák-porosz dualizmus fenntartásának képtelenségéről (1942 Miskolczy Gyula CD43).

3a. (Tört) ’a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság között 1867-től 1918-ig a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és pénzügy alapján fennálló társulás, ill. ennek időszaka, politikai, társadalmi, gazdasági stb. viszonyai’ ❖ csak a dualismus 8-ik évében jutott egy magyar hivatalnok s igen alá rendelt állásban [az állami levéltárba] (1878 Századok CD57) | Nem volt senki, aki a delegációk utolsó ülésén a dualizmus szimbolikus intézményét elsiratta volna (1923 Károlyi Mihály 9311004, 416) | A dualizmus, de különösen a két háború közti Magyarország ideológusai szívesen hivatkoztak Széchenyi „éleslátására” (1960 Magyar Tudomány C5225, 372) | Buda, Óbuda és Pest gyors ütemű fejlődése ugyan a dualizmus korszakában, 1873-tól, egyesítésüktől lendült föl, de az urbanizáció valódi kezdete – kivált Pest vonatkozásában – a reformkorra tehető (1995 Új Könyvek CD29).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

dualizmus főnév 4A
1. (Fil)
a szellemi és az anyagi szubsztancia létezését egyaránt alapelvnek tekintő filozófiai tanítás
kétfélé dolgokból áll a’ világ, Materiából – Testekből, és Nem-materiából – Lelkekből; mely vélekedés a’ Dualismus
(1817 Ercsei Dániel)
[Arisztotelész] sokkal inkább ismerte a természetet, semhogy megelégedhetett volna a Platon-féle dualismussal, melyben a tiszta fogalmak érzékfölötti világa minden világos átmenet nélkül állt szemben a másik, érzéki világgal
(1899 Nagy képes világtörténet)
Hegel látszólag leküzdi a dualizmust egy olyan szubjektummal, amelyből minden tárgyiság levezethető
(1982 Rozsnyai Ervin)
A dualizmust megkérdőjelező monista-materialista nézetek megerősödéséből a természet- és a szellemtudományok […] elkeseredett harca emelkedett ki
(1995 Természet Világa)
1a. (Fil)
a világ jelenségeit két, egymástól független, de egymás mellett v. egymás ellen ható erő v. (ős)elv létezéséből magyarázó világnézeti tanítás
A dualismus azon értelemben, mint a jó és rossz elve […] minden ősvallási mythosi tanokban előjön
(1854 Ipolyi Arnold)
A manichaeusok elleni küzdelem, mely felekezet a jó és rosz isten uralmát, a dualismust állítá a keresztény egység helyébe
(1873 Pauler Gyula)
Az akarat gyengeségének a problémája […] a jó és rossz dualizmusának problémájává szélesül
(1917 Babits Mihály)
[Alexander Bernát] behatóan elemzi Spinoza panteizmusát, ami válasz volt a világot megkettőzni akaró dualizmusra
(1986 Gábor Éva)
2. (vál)
két egymással összefüggő, egymást kiegészítő dolog, jelenség stb. viszonyát jellemző kettősség v. ellentét, ill. vminek az a sajátossága, hogy kétarcú, két (ellentétes) részt, vonást egyesít
A bodrogközi háborgásokról lehetne mondani (a vének és pórok közt) hogy semmi kapcsolatban sincsenek, s valóban egy független, különös és magában elvégződött történetet formálnak, mely az egészbe [ti. Vörösmarty Zalán futása című eposzába] dualismust hoz be, s figyelmünket elszórja
(1826–1827 Toldy Ferenc)
Itt egy szabadelvü követelés, ott egy retrograd lépés parancsoltatik. Az egész irat pedig általános és sok magyarázat alá eső modorban iratik. A követ [a képviselőtestület] utasításának ezen dualismusát jól ismervén, szorgalmason kezdi osztályozni kötelességeit küldői iránt, számot vet magános és nyilvános lelkösmeretével [!]
(1843 Kemény Zsigmond)
Proust nem keresztény, nem ismeri erkölcs és természet dualizmusát
(1932 Németh László²)
Croce tagadja tartalom és forma dualizmusát, e kettő elválasztását olyan empirikus eljárásnak tekinti, mely idegen a műalkotások természetétől
(1991 Maár Judit)
2a. (vál)
olyan 〈dolog, rendszer stb.〉, amelynek két vonulata, összetevője stb. van, ill. vminek az a sajátossága, hogy ilyen
Görögországnak csak egy Homerja van; Romának egy Virgilje, Albionnak egy Miltona […]. Csak az olasz tesz kifogást dualismusával: Dante- s Tassóval
(1826–1827 Toldy Ferenc)
a lyrai dualismus, a közszólás segéde által, nemzetileg és müvészetileg olvadott egy egészben össze
(1861 e. Szemere Pál)
A héber-jiddis dualizmus végigvonul az egész zsidó történelmen
(1935 Zsidó Szemle)
3. (Pol)
két egyenjogú állam közös államfő kormányzásával való társulása
[az] átalakító intézkedések mily könnyen s hamar lennének végrehajthatók a nép rokonszenve és segédkéznyújtása mellett. És ez uton gyarapodva, szaporodva, magyarosodva, mennyivel erősebbek lennénk a birodalmi dualismus mérlegében!
(1862 Vajda János)
Dynasticus szempontból a dualismusnak is megvan az a szerencsétlensége, hogy nem egyéb, mint álczázott „birodalmi egység”, tehát nem erő, hanem gyengeség forrása
(1881 Kossuth Lajos összes munkái)
Dualizmus mellett állta ki Ausztria I. Napóleon majd negyedszázados hadjáratait, s tökéletes unitás mellett vesztette el két hónapi támadó, tehát előre készült hadjárat alatt Lombardiáját
(1906 Mikszáth Kálmán)
[Ausztria] 1862 őszétől fogva azt a Bismarck Ottót találta a porosz kormány élén, aki meg volt győződve az osztrák-porosz dualizmus fenntartásának képtelenségéről
(1942 Miskolczy Gyula)
3a. (Tört)
a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság között 1867-től 1918-ig a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és pénzügy alapján fennálló társulás, ill. ennek időszaka, politikai, társadalmi, gazdasági stb. viszonyai
csak a dualismus 8-ik évében jutott egy magyar hivatalnok s igen alá rendelt állásban [az állami levéltárba]
(1878 Századok)
Nem volt senki, aki a delegációk utolsó ülésén a dualizmus szimbolikus intézményét elsiratta volna
(1923 Károlyi Mihály)
A dualizmus, de különösen a két háború közti Magyarország ideológusai szívesen hivatkoztak Széchenyi „éleslátására”
(1960 Magyar Tudomány)
Buda, Óbuda és Pest gyors ütemű fejlődése ugyan a dualizmus korszakában, 1873-tól, egyesítésüktől lendült föl, de az urbanizáció valódi kezdete – kivált Pest vonatkozásában – a reformkorra tehető
(1995 Új Könyvek)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások