dulakodik tn ige 12a4

1. ’〈két személy v. csoport, es. állat (játékként, sportként is)〉 egymást megragadva küzd, verekszik, huzakodik v. birkózik (vkivel, vmivel), hogy egyik a másikat harcképtelenné tegye, legyőzze’ ❖ Dulakodni kezdtek a’ vidám Révészek (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 128) | mindenik bizonyos summát teszen le a verekedés előtt, félmezítelen és kesztyű nélkül megy a dolog, noha egy órát is eltart a dolog, mindenik vérbe van, kék foltok muttatják magokot; de mindaddig dulakodnak, míg valamelyik megadja magát, s akkor a nyertesé az egész summa (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066004, 265) | [a gyermek] egy fiatal oroszlánnyal dulakodik (1861 Arany János C6505, 275) | Dürrögnek, dulakodnak s hogy örömük teljes legyen, egymás húsába bele-belevágják kemény csőröket (1938 Kemény János¹ 9319002, 36) | Ha anyám be akarta vonszolni a lakásba, apám szembeszállt vele. Életveszélyesen dulakodtak (1974 Galsai Pongrác 9171001, 18) | [a ferencvárosi labdarúgók] rendőrökkel dulakodtak a kupadöntő után (1997 Tények könyve CD37).

1a. ’〈több személy egymással〉 veszekedve (és verekedve) küzd, civakodik, marakodik vmin, ill. vminek a megszerzéséért’ ❖ ők unszolhaták, hogy Ez agg embert megölje s javain Zsákmány gyanánt ők dúlakodjanak (1855 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare C4537, 306) | hallotta, mint civódnak a zsákmányon, hogy dulakodnak a tömlőből kiomlott pénzen feje fölött (1858 Jókai Mór CD18) | mig a banda egyik része a prédán dulakodik, egy másik csoport Jullenbaum Antal hegybiró nejét akarja levetkőztetni (1895 Gracza György CD45) | Rikácsolva estek az elbitangolt holmikra, foggal, körömmel dulakodva igyekezett ki-ki magának megkaparintani a javát (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 91) | A koalíciós pártok, miközben felosztják egymás között a gazdasági és a kulturális élet pozícióit, a nyilvánosság előtt dulakodnak (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, átv is)(fosztogatva) pusztítást visz végbe, ill. elszánt (fegyveres) harcot vív, es. ilyen harc folyik’ ❖ egykedvüleg tekintik a’ hazájokban dulakodó harczot (1833 Jelenkor C0226, 780) | nemcsak törökök és tatárok dulakodnak a hazában, hanem ezeknél még inkább a keresztyén segédhadak, kik kényök-kedvök szerint pusztíthatnak, gyújtogathatnak, gyilkolhatnak fenyítetlenül (1861 Szalay László 8419011, 455) | A hadi kalandokat csak úgy kedvelték a németek, francziák és olaszok, mint a magyarok, azon különbséggel, hogy míg emezek külföldön űzték kalandjaikat, amazok saját hazájokban hasonló kegyetlenséggel dulakodtak (1867 Századok CD57) | Pongrácz és osztrák rablótársai ellen, bár Eyzinger Ulrik, Bucheim János és Lichtenstein Kristóf már előbb is ki lettek küldve; s bár a dulakodó osztrákok közül többeket csúfosan meg is szégyenítettek, de a hatalmaskodásnak nem tudták határait megszabni (1878 Majláth Béla CD57) | beduinok dulakodnak gyűlölt egyiptomiakkal (1886 Jókai Mór CD18).

3. (rég) ’〈természeti jelenség〉 erőteljesen megnyilvánul’ ❖ Igy vetik a dühödő szelek a moccanni szokatlan Kősziklák derekához az oktalanúl hömpölygő Nagy tenger vizeit, mellyhez dulakodva rohannak, S elbődűlve locsognak el (1789–1790 Fazekas Mihály 8138032, 13) | földet korholgatva röpült a fecske magányos Andalgásaiban s eleségül gyenge fiainak Kis férgekre s füben pihenő bogarakra vadászott. Mely rémülve buvék, hallván a dúlakodó vészt, Zöld kapujánál ült immár a kis tücsök (1830–1831 Vörösmarty Mihály CD01) | Füstös vityilló áll tehát, vagy ül, Vagy guggol, összetörped, zsugorog Sik pusztaságban, mélán, egyedül; Körötte dúlakodó viharok (1850 Arany János CD01) | [szerencsére a] hózuhatagok csak gyéren hatnak le a lakott völgyekbe, s többnyire puszta tájakon dulakodnak (1857 Vasárnapi Újság CD56) | minden tajtéksörényes habverés, mely harsogva, dulakodva közeleg feléjük (1862–1863 Jókai Mór CD18).

4. (rég) ’〈vmely érzésével, indulatával stb.〉 tusakodik, igyekszik úrrá lenni felette, ill. 〈érzés, szenvedély stb.〉 háborog, forrong vkiben’ ❖ vad gondolatok dulakodnak eszében (1828 Vörösmarty Mihály CD01) | meredező tekintete nagyon is világosan kifejezé azt, hogy belsejében mily érzések dulakodnak (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 140) | Ernő […] dulakodott emlékeivel (1877 Wohl Janka C4560, 70) | Megrettent a zajogva dulakodó szavaktól (1915 Gaál Mózes² CD10) | [Rozika] ott ült az ágya mellett, megsimogatta hűvös kezével a beteg sápadt homlokát, hűs italt adott neki, párnáit igazgatta. A férfi azonban mit sem tudott erről. Küzdött, valósággal dulakodott lázas képeivel (1917 Török Gyula CD10).

Vö. CzF. dulakodik · dúlakodik; ÉrtSz.; TESz. dúl; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dulakodik tárgyatlan ige 12a4
1.
〈két személy v. csoport, es. állat (játékként, sportként is) egymást megragadva küzd, verekszik, huzakodik v. birkózik (vkivel, vmivel), hogy egyik a másikat harcképtelenné tegye, legyőzze
Dulakodni kezdtek a’ vidám Révészek
(1800 Perecsényi Nagy László)
mindenik bizonyos summát teszen le a verekedés előtt, félmezítelen és kesztyű nélkül megy a dolog, noha egy órát is eltart a dolog, mindenik vérbe van, kék foltok muttatják magokot; de mindaddig dulakodnak, míg valamelyik megadja magát, s akkor a nyertesé az egész summa
(1835 Bölöni Farkas Sándor)
[a gyermek] egy fiatal oroszlánnyal dulakodik
(1861 Arany János)
Dürrögnek, dulakodnak s hogy örömük teljes legyen, egymás húsába bele-belevágják kemény csőröket
(1938 Kemény János¹)
Ha anyám be akarta vonszolni a lakásba, apám szembeszállt vele. Életveszélyesen dulakodtak
(1974 Galsai Pongrác)
[a ferencvárosi labdarúgók] rendőrökkel dulakodtak a kupadöntő után
(1997 Tények könyve)
1a.
〈több személy egymással〉 veszekedve (és verekedve) küzd, civakodik, marakodik vmin, ill. vminek a megszerzéséért
ők unszolhaták, hogy Ez agg embert megölje s javain Zsákmány gyanánt ők dúlakodjanak
(1855 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
hallotta, mint civódnak a zsákmányon, hogy dulakodnak a tömlőből kiomlott pénzen feje fölött
(1858 Jókai Mór)
mig a banda egyik része a prédán dulakodik, egy másik csoport Jullenbaum Antal hegybiró nejét akarja levetkőztetni
(1895 Gracza György)
Rikácsolva estek az elbitangolt holmikra, foggal, körömmel dulakodva igyekezett ki-ki magának megkaparintani a javát
(1937 Szentiványi Jenő)
A koalíciós pártok, miközben felosztják egymás között a gazdasági és a kulturális élet pozícióit, a nyilvánosság előtt dulakodnak
(1996 Magyar Hírlap)
2. (rég, átv is)
(fosztogatva) pusztítást visz végbe, ill. elszánt (fegyveres) harcot vív, es. ilyen harc folyik
egykedvüleg tekintik a’ hazájokban dulakodó harczot
(1833 Jelenkor)
nemcsak törökök és tatárok dulakodnak a hazában, hanem ezeknél még inkább a keresztyén segédhadak, kik kényök-kedvök szerint pusztíthatnak, gyújtogathatnak, gyilkolhatnak fenyítetlenül
(1861 Szalay László)
A hadi kalandokat csak úgy kedvelték a németek, francziák és olaszok, mint a magyarok, azon különbséggel, hogy míg emezek külföldön űzték kalandjaikat, amazok saját hazájokban hasonló kegyetlenséggel dulakodtak
(1867 Századok)
Pongrácz és osztrák rablótársai ellen, bár Eyzinger Ulrik, Bucheim János és Lichtenstein Kristóf már előbb is ki lettek küldve; s bár a dulakodó osztrákok közül többeket csúfosan meg is szégyenítettek, de a hatalmaskodásnak nem tudták határait megszabni
(1878 Majláth Béla)
beduinok dulakodnak gyűlölt egyiptomiakkal
(1886 Jókai Mór)
3. (rég)
〈természeti jelenség〉 erőteljesen megnyilvánul
Igy vetik a dühödő szelek a moccanni szokatlan Kősziklák derekához az oktalanúl hömpölygő Nagy tenger vizeit, mellyhez dulakodva rohannak, S elbődűlve locsognak el
(1789–1790 Fazekas Mihály)
földet korholgatva röpült a fecske magányos Andalgásaiban s eleségül gyenge fiainak Kis férgekre s füben pihenő bogarakra vadászott. Mely rémülve buvék, hallván a dúlakodó vészt, Zöld kapujánál ült immár a kis tücsök
(1830–1831 Vörösmarty Mihály)
Füstös vityilló áll tehát, vagy ül, Vagy guggol, összetörped, zsugorog Sik pusztaságban, mélán, egyedül; Körötte dúlakodó viharok
(1850 Arany János)
[szerencsére a] hózuhatagok csak gyéren hatnak le a lakott völgyekbe, s többnyire puszta tájakon dulakodnak
(1857 Vasárnapi Újság)
minden tajtéksörényes habverés, mely harsogva, dulakodva közeleg feléjük
(1862–1863 Jókai Mór)
4. (rég)
〈vmely érzésével, indulatával stb.〉 tusakodik, igyekszik úrrá lenni felette, ill. 〈érzés, szenvedély stb.〉 háborog, forrong vkiben
vad gondolatok dulakodnak eszében
(1828 Vörösmarty Mihály)
meredező tekintete nagyon is világosan kifejezé azt, hogy belsejében mily érzések dulakodnak
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
Ernő […] dulakodott emlékeivel
(1877 Wohl Janka)
Megrettent a zajogva dulakodó szavaktól
(1915 Gaál Mózes²)
[Rozika] ott ült az ágya mellett, megsimogatta hűvös kezével a beteg sápadt homlokát, hűs italt adott neki, párnáit igazgatta. A férfi azonban mit sem tudott erről. Küzdött, valósággal dulakodott lázas képeivel
(1917 Török Gyula)
Vö. CzF. dulakodik · dúlakodik; ÉrtSz.; TESz. dúl; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások