duzma fn és mn (rég)

I. fn 6A

1. (ritk) ’hab, tajték’ ❖ Duzma: […] hab, tajték (1792 Kisded szótár C0816, 34) | Duzma, tajték, hab. Innen – Duzmadt, puffadt (1838 Magyar tájszótár C6656, 101).

2. ’gőgös felfuvalkodottság, ill. bosszúság, harag’ ❖ duzmad, duzzazkodik. (duzma,) fúvalkodik, fel-fortyan, fel-fúvatik (1784 Kisded szótár C0815, 18) | Duzma: fúadttság (1792 Kisded szótár C0816, 34) | a nagyszájú arcáról rögtön eltűnik a mosolygás a neheztelő duzma felhői mögé (1875 Jókai Mór CD18) | Örökké duzmával eszik (azaz haraggal; így is mondják: pufog) (1902 Magyar Nyelvőr C0360, 285).

II. mn 16A

1. (ritk)(fel)dagadt, (fel)puffadt 〈testrész v. dolog〉’ ❖ Az egész arcz helyét egy veres duzma daganat foglalja el (1882 Jókai Mór C2309, 24) | húsos, duzma ajka jóizűn hahotázott (1884 Tóth Sándor C4312, 156).

1a. (ritk) ’dagadó, áradó 〈víz, hullám〉’ ❖ a duzma, zavart ár Oly nagy erővel ront e hatalmas gátok elébe (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 12).

2. ’kevély, gőgös, felfuvalkodott v. sértődött, bosszús 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Buzma, duzma, duzmadtt kevély fúalkodott (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, r1) | Mindenek felett a’ duzma kevélység utáltatá-meg őt (1832 Makáry György C3313, 161) | idegen vérű, nyelvű, szokású, természetű ’s gondolkodású korts-magyarkák, oskolai duzma pedántok (1837 Batsányi János CD55).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

duzma főnév és melléknév (rég)
I. főnév 6A
1. (ritk)
hab, tajték
Duzma: […] hab, tajték
(1792 Kisded szótár)
Duzma, tajték, hab. Innen – Duzmadt, puffadt
(1838 Magyar tájszótár)
2.
gőgös felfuvalkodottság, ill. bosszúság, harag
duzmad, duzzazkodik. (duzma,) fúvalkodik, fel-fortyan, fel-fúvatik
(1784 Kisded szótár)
Duzma: fúadttság
(1792 Kisded szótár)
a nagyszájú arcáról rögtön eltűnik a mosolygás a neheztelő duzma felhői mögé
(1875 Jókai Mór)
Örökké duzmával eszik (azaz haraggal; így is mondják: pufog)
(1902 Magyar Nyelvőr)
II. melléknév 16A
1. (ritk)
(fel)dagadt, (fel)puffadt 〈testrész v. dolog〉
Az egész arcz helyét egy veres duzma daganat foglalja el
(1882 Jókai Mór)
húsos, duzma ajka jóizűn hahotázott
(1884 Tóth Sándor)
1a. (ritk)
dagadó, áradó 〈víz, hullám〉
a duzma, zavart ár Oly nagy erővel ront e hatalmas gátok elébe
(1870 Fábián Gábor ford.Lucretius)
2.
kevély, gőgös, felfuvalkodott v. sértődött, bosszús 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
Buzma, duzma, duzmadtt kevély fúalkodott
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Mindenek felett a’ duzma kevélység utáltatá-meg őt
(1832 Makáry György)
idegen vérű, nyelvű, szokású, természetű ’s gondolkodású korts-magyarkák, oskolai duzma pedántok
(1837 Batsányi János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások