eh msz 0
1. ’〈tagadás, ellenkezés, ill. elutasítás, hárítás kif-ére〉’ ❖ Ah, Laurette! ha téged Párisban ezen Aſzſzonyságoknak közepette […] a’ terméſzetbéli kegyeſségnek édesget gerjeſztésével meg-jelenni az emberek látnának […]! – Eh, nagyságos Uram! Parisban-e’! Iſten mentſen, mit tſinálnék ott? (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 13) | Peti: Nem kell nekem bor; hanem hagyjanak békét. Kétség: Eh! de hogy nem kell. Igyál, most senki sem bánt (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 266) | – Eh, lárifári! – vágott a szavamba (1893 Justh Zsigmond 8213001, 58) | – Van valami? … – Nincs semmi. – Hát akkor mi baj? […] Az uraddal? – kérdezte gyáván, ijedten az öreg asszony. – Eh. – Hát akkor … (1916 Móricz Zsigmond 9462019, 22) | Ili: Megfogom a lepkét a dokter [!] bácsinak! Stifter: Eh, nem kell. Élni kell és élni hagyni (1987 Márton László 1107003, 161).
1a. ’〈vmely helyzet, dolog (bosszús) lezárásának, ill. az azon való túllépésnek a kif-ére〉’ ❖ Eh! kérdjél tőlök valamit, már én meguntam (1796 k. Nagy István³ 7467002, 274) | Ha valami nyugtalanítá Borcsát, az a Teléry viselete volt, ki feltűnő mogorva, levert kedélyű. De a szerető leány tudott annak találni ezer okot. Valami kellemetlenség érte, pénzzavarban van, vagy tán… Eh! hiszen nem lehet mindig jókedvű (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | – Hová menjek – még nem volt célom, csak ép eljöttem, hogy otthon ne legyek. Az uccán nem lehet csavarogni, fiúkkal, lyányokkal diskurálni, mert hideg van… Eh, gyerünk a legmesszebbre!… Gábor bátyámék a falu tulsó szélén laknak, oda fogok menni… (1940 Veres Péter 9771006, 18) | Különös. Most már magam is kezdem hinni, hogy. Eh, mit, szamárság! (1987 Márton László 1107003, 155).
2. (kissé rég) ’〈csodálkozás(sal vegyes elismerés), bámulat, ill. öröm, elégedettség kif-ére〉’ ❖ Szolga: Add ide! (A’ kulacsot elveszi, és iszik), Beczkó (félre): Oh földi nektár! most mutasd erődet! Üsd le lábáról ezt a’ tisztelődet. Szolga: Eh! felséges bor! (1819 Kisfaludy Károly 8242027, 153) | csakhamar megvigasztalta azon körülmény, hogy ha vőlegénye nem is szép, nem is ifju, de legalább – tekintetes ur. S ujra felhangzott a dal: Eh, huj, szolgabiró vesz el engem! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | – Eh, ha! Ezt nevezem aztán füstnek! (1882 Jókai Mór CD18) | Lopva nézegette a fiú szépmetszésű, finom ajakát: eh, be jó volna egyszer beleharapni! Nem szerelemből, csak úgy bosszúból (1914 Oláh Gábor 9487063, 180).
Vö. CzF. e³, eh¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.