ej-haj msz 0 (irod)

1. ’〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉’

1a. ’〈(csodálkozással vegyes) meglepődés, ill. elismerés, elégedettség kif-ére〉’ ❖ A sűrűből nemsokára kiért a nagy fák alá. Ejhaj! milyen szép fák voltak itt, s olyan szép virágok, aminőket ő azelőtt sohasem látott (1874 Mikszáth Kálmán ford. CD04) | Ej haj, hogy te a repkát nem tudtad. Biz isten, már ezért is érdemes volt idejönni (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | Isten hozott, Klári. Szép gyűrűd van. Ej, haj, jó dolguk van a pesti színésznőknek (1913 Krúdy Gyula CD54).

1b. ’〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉’ ❖ Vakarta Miska kocsis a tarkóját: – Ej haj, hogy nem hoztam el a födeles hintót (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Közben azzal szórakozik, szegénykém: hogy kemény, leczkéztető, tárgyilagos – igen-igen szerelmes leveleket ír nekem… Ej haj! – Ne sóhajtozz, mert az is csak hipokrizis! (1917 Kaffka Margit 9290049, 173) | rajzolj nekem egy lovat. Hí-hú, fészkelődött Simf, méghogy lovat, de mit tehetett, nekilátott. A fülén kezdte. A fül szép is lett, de ami az egész lovat illeti, meglehetősen szögletesre sikerült. – Ej-haj – mondta Simf –, nincs csánkja (1973 Lázár Ervin 9388009, 34).

1c. ’〈szemrehányás, tréfás dorgálás bevezetésére〉’ ❖ Ej haj, de kényes vagy Borka! – förmedt rá csúfondárosan Suska Mihály (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Szóval már zsoldot se kaptok? Ej haj, de jó bolondok is vagytok, hogy szolgáljátok a császárt (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 210).

2. ’〈ellenkezés, elutasítás, ill. az előzőekben mondottak elvetésének kif-ére v. nyomatékosítására〉’ ❖ A boszorkányok seprűkön nyargalásznak a Gellértre? Ej, haj bolond beszéd! (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Pásztor[:] Félek, hogy nem is én, de silányabb lesz szeretőd majd. Leány[:] Ejhaj, mennyi legény szeretett már, egy se büvölt el! (1918–1920 Babits Mihály CD01) | Hogy megkegyelmezek, ezt köszönje meg a húgának! Megfordult és otthagyta. – Ej, haj – szólt utána az öreg. – Inkább a férjének fogom megköszönni (1922 Rab Gusztáv CD10).

3. ’〈kül. a (nép)költészetben: (kicsattanó) jókedv, vidámság kif-ére, ritmikai szerepben is〉’ ❖ Ejhaj! cini, cini! dövő, dövő! Ott ám a jó világ, a jó idő! (1847–1852 Arany János CD01) | Ej, haj, soha se halunk meg! (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 69) | Csoda-fény! csoda-fény! nosza ugráljunk körülötte, mindegyike rakja lábát! ej-haj, ugráljunk, ugráljunk (1938 Weöres Sándor 9788346, 8) | Hull a szilva a fáról, Most jövök a tanyáról. Ej haj ruca ruca Kukurica derce (1988 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. ejhajh · ejhuj; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ej-haj ❖ mondatszó ◦ 0 ◦ (irod)
permalink
1.
〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉
1a.
〈(csodálkozással vegyes) meglepődés, ill. elismerés, elégedettség kif-ére〉
A sűrűből nemsokára kiért a nagy fák alá. Ejhaj! milyen szép fák voltak itt, s olyan szép virágok, aminőket ő azelőtt sohasem látott
(1874 Mikszáth Kálmán ford.)
Ej haj, hogy te a repkát nem tudtad. Biz isten, már ezért is érdemes volt idejönni
(1892 Mikszáth Kálmán)
Isten hozott, Klári. Szép gyűrűd van. Ej, haj, jó dolguk van a pesti színésznőknek
(1913 Krúdy Gyula)
1b.
〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉
Vakarta Miska kocsis a tarkóját: – Ej haj, hogy nem hoztam el a födeles hintót
(1884 Mikszáth Kálmán)
Közben azzal szórakozik, szegénykém: hogy kemény, leczkéztető, tárgyilagos – igen-igen szerelmes leveleket ír nekem… Ej haj! – Ne sóhajtozz, mert az is csak hipokrizis!
(1917 Kaffka Margit)
rajzolj nekem egy lovat. Hí-hú, fészkelődött Simf, méghogy lovat, de mit tehetett, nekilátott. A fülén kezdte. A fül szép is lett, de ami az egész lovat illeti, meglehetősen szögletesre sikerült. – Ej-haj – mondta Simf –, nincs csánkja
(1973 Lázár Ervin)
1c.
〈szemrehányás, tréfás dorgálás bevezetésére〉
Ej haj, de kényes vagy Borka! – förmedt rá csúfondárosan Suska Mihály
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
Szóval már zsoldot se kaptok? Ej haj, de jó bolondok is vagytok, hogy szolgáljátok a császárt
(1921 Kosztolányi Dezső)
2.
〈ellenkezés, elutasítás, ill. az előzőekben mondottak elvetésének kif-ére v. nyomatékosítására〉
A boszorkányok seprűkön nyargalásznak a Gellértre? Ej, haj bolond beszéd!
(1884 Mikszáth Kálmán)
Pásztor[:] Félek, hogy nem is én, de silányabb lesz szeretőd majd. Leány[:] Ejhaj, mennyi legény szeretett már, egy se büvölt el!
(1918–1920 Babits Mihály)
Hogy megkegyelmezek, ezt köszönje meg a húgának! Megfordult és otthagyta. – Ej, haj – szólt utána az öreg. – Inkább a férjének fogom megköszönni
(1922 Rab Gusztáv)
3.
〈kül. a (nép)költészetben: (kicsattanó) jókedv, vidámság kif-ére, ritmikai szerepben is〉
Ejhaj! cini, cini! dövő, dövő! Ott ám a jó világ, a jó idő!
(1847–1852 Arany János)
Ej, haj, soha se halunk meg!
(1906 Ambrus Zoltán)
Csoda-fény! csoda-fény! nosza ugráljunk körülötte, mindegyike rakja lábát! ej-haj, ugráljunk, ugráljunk
(1938 Weöres Sándor)
Hull a szilva a fáról, Most jövök a tanyáról. Ej haj ruca ruca Kukurica derce
(1988 Magyar néprajz)
Vö. CzF. ejhajh · ejhuj; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások