elaszik tn ige 15a8

1. (kissé rég, irod is) ’〈növény(i rész)〉 elszárad, összefonnyad’ ❖ gabonának el-aſzſzott Szárai közt (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021008, 105) | lomb s virág elasznak (1832 Kölcsey Ferenc 8253041, 165) | A zsilip fölötti nagykerék küllőin az egykori zöld moha végképpen elaszott (1899 Jakab Ödön C2193, 8) | szerzett a nagy Uristen egy kicsinyke férget, mely a töknek tövét megrágta volna és tette hogy indája lekonyulna, levele megpörögve kunkorodna s az egész tök elaszva szomorodna (1938 Babits Mihály 9014106, 26).

1a. (rég, ritk) ’〈var, pörk〉 leszárad’ ❖ [a testen megjelenő hólyagok] némely réſze fel fakadván el-ſzáradot, a’ tbbi pedig fel­pattanás nélkül el-aſzot (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 176).

2. ’〈ember, állat, ill. szerv, testrész〉 rendellenes mértékben sovánnyá, aszottá válik’ ❖ a’ máj [...] egészszen el-aszszott ’s el-száradott (1780 Rácz Sámuel ford.–Störck C3571, 28) | az agyvelő megredősűl és szinte elaszottnak találtatik (1847 Malatides Dániel 8291003, 67) | azok, kiknek lelkiismeretét olyan bűn nyomja, melynek büntetése halál, a vizsgálat folyama alatt, mig mindent tagadnak, naponta jobban elasznak, lesoványodnak (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501) | Fáradtan vonja be a ló az ekét, lógatván vénségtől elaszott fejét (1904 Gárdonyi Géza 9173024, 68) | A küszöb alá beásott varangyos békával és más varázsszerekkel [Gusman Péter] saját bevallása szerint el tudta érni, hogy az így megrontott személy elaszott és meghalt (1972 Mollay Károly CD52).

3. (rég) ’〈föld(terület)〉 kiszárad, kiszikkad’ ❖ Égyiptom és Arabia között-is, az el-aszott hellyeken kezdettek sót tálalni [!], félre hajtván a’ fövényet (1789 Mátyus István C3070, 197) | Vízzel vagyunk körűl véve, közepette pedig a’ Sziget el aszott földje repedez (1816 Dessewffy József C2567, 147) | ezer meg ezer kis csatorna éltető nedvet vezet minden növénygyökérhez, mellynek magvát a murcziai földmives szorgalma a különben poros elaszott földbe letevé (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a nagy kiterjedésű lápok, mocsarak, semlyékes területek elasznak (1898 Chernel István CD34).

4. (kissé rég, ritk) ’erejében megfogyatkozik, elsorvad’ ❖ láttam kétségbeeséstől elaszott ifjú férfi erőt urnő’ bilincseiben (1846 Czakó Zsigmond C1224, 52) | [a barbár népek támadásai és] a pogány vallást kereken elvető keresztény hit az elaszott és kimerült nyugoti császárságot romba döntik (375–476) (1894 PallasLex. CD02) | [A család tagjai] semmit sem tesznek, hogy gazdagítsák [életüket]! el hagyják aszni a lelküket! (1926 Babits Mihály C0699, 139).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. aszik; ÉKsz.; SzT. elaszott

elaszik tárgyatlan ige 15a8
1. (kissé rég, irod is)
〈növény(i rész) elszárad, összefonnyad
gabonának el-aſzſzott Szárai közt
(1779 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
lomb s virág elasznak
(1832 Kölcsey Ferenc)
A zsilip fölötti nagykerék küllőin az egykori zöld moha végképpen elaszott
(1899 Jakab Ödön)
szerzett a nagy Uristen egy kicsinyke férget, mely a töknek tövét megrágta volna és tette hogy indája lekonyulna, levele megpörögve kunkorodna s az egész tök elaszva szomorodna
(1938 Babits Mihály)
1a. (rég, ritk)
〈var, pörk〉 leszárad
[a testen megjelenő hólyagok] némely réſze fel fakadván el-ſzáradot, a’ tbbi pedig fel­pattanás nélkül el-aſzot
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
2.
〈ember, állat, ill. szerv, testrész〉 rendellenes mértékben sovánnyá, aszottá válik
a’ máj [...] egészszen el-aszszott ’s el-száradott
(1780 Rácz Sámuel ford.Störck)
az agyvelő megredősűl és szinte elaszottnak találtatik
(1847 Malatides Dániel)
azok, kiknek lelkiismeretét olyan bűn nyomja, melynek büntetése halál, a vizsgálat folyama alatt, mig mindent tagadnak, naponta jobban elasznak, lesoványodnak
(1870 Papp Miklós ford.Széchenyi)
Fáradtan vonja be a ló az ekét, lógatván vénségtől elaszott fejét
(1904 Gárdonyi Géza)
A küszöb alá beásott varangyos békával és más varázsszerekkel [Gusman Péter] saját bevallása szerint el tudta érni, hogy az így megrontott személy elaszott és meghalt
(1972 Mollay Károly)
3. (rég)
〈föld(terület) kiszárad, kiszikkad
Égyiptom és Arabia között-is, az el-aszott hellyeken kezdettek sót tálalni [!], félre hajtván a’ fövényet
(1789 Mátyus István)
Vízzel vagyunk körűl véve, közepette pedig a’ Sziget el aszott földje repedez
(1816 Dessewffy József)
ezer meg ezer kis csatorna éltető nedvet vezet minden növénygyökérhez, mellynek magvát a murcziai földmives szorgalma a különben poros elaszott földbe letevé
(1856 Vasárnapi Újság)
a nagy kiterjedésű lápok, mocsarak, semlyékes területek elasznak
(1898 Chernel István)
4. (kissé rég, ritk)
erejében megfogyatkozik, elsorvad
láttam kétségbeeséstől elaszott ifjú férfi erőt urnő’ bilincseiben
(1846 Czakó Zsigmond)
[a barbár népek támadásai és] a pogány vallást kereken elvető keresztény hit az elaszott és kimerült nyugoti császárságot romba döntik (375–476)
(1894 PallasLex.)
[A család tagjai] semmit sem tesznek, hogy gazdagítsák [életüket]! el hagyják aszni a lelküket!
(1926 Babits Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. aszik; ÉKsz.; SzT. elaszott

Beállítások