elballag ige 2a
1. tn ’〈ember, állat〉 lassú(, kényelmes) mozgással elmegy (vhonnan vhova)’ ❖ Becsüld meg tetemit, Nádasdi fekszik itt, – Elballaghatsz (1777 Faludi Ferenc CD01) | A dolgos ökör megéhezvén elballaga Egy nagy kazal szénához (1819 Virág Benedek CD01) | [Attila] e városnak [ti. Rómának] mingyárt békét hagyott, És mint szelid bárány onnan el ballagott (1860 Tatár Péter 8303003, 13) | vasárnap délelőtt komoly léptekkel elballagtunk a kocsma felé (1933 Veres Péter C4411, 153) | újra és újra megesik, hogy a szeneskannával ballag el vízért (1969 Illyés Gyula 9274077, 44).
1a. tn (átv is) ’〈ember, állat〉 lassú(, kényelmes) mozgással vminek v. vkinek a közelébe érve megállás nélkül túlhalad rajta’ ❖ Amott mengyen az ifjú Liſidór, arannyal tözött ruhába; ſietve ballag-el a’ Terméſzet mellett a’ paraſzt füvönn és danol (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 260) | az uraságok kocsisai [...] a’ hidfőknél mindig sebesen szoknak hajtani, szégyennek tartván elsőbbségi érzetökben, hogy izmos lovaik a’ bámészkodó sokaság mellett lassabban ballagjanak el, mint a’ bérkocsisok szecskán hizott hombárjai (1842 Pesti Hírlap CD61) | a tehetség érdemes tárgyat talál gyakran oly apróságban is, mely mellett közönséges szellem a nélkül, hogy észrevenné, elballag (1873 Dóczi Lajos ford.–Goethe C1428, II) | A kihalt, szendergő utcát két tegnapos korhely éneke verte fel. Összekarolva, lassan ballagtak el az erkély alatt (1913 Bálint Aladár CD10) | Vannak akik hárman, négyen karonfogva, lassan beszélgetve ballagnak el itt előttünk (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
1b. tn (tárgyragos határozóval is) ’lassú(, kényelmes) mozgással huzamos ideig mendegél vhol’ ❖ – Hát tudja mit? – mondtam neki – én majd nem ülök föl, hanem földobom a puskámat meg a néhány madarat tarisznyástól a kocsijára, s szép csendesen elballagok maga mellett. Jó lesz? (1886 Gozsdu Elek 8159002, 174) | az ember ... mértföldeket elballag a ragyogó hómezőkön (1898 Krúdy Gyula C2838, 234) | S míg [Marika] őrizte a nagy fehér ludakat [...], s míg csöndesen elballagott mögöttük, néha-néha el is gondolkodott (1917 Szomory Dezső CD10).
1c. ts (rég, ritk) ’〈távolságot〉 lassú(, kényelmes) mozgással megtesz’ ❖ jó darab réſzét el ballagta [...] tsavargó tekervényes útaknak (1795 Hatvany Pál C2035, VIII).
1d. tn (irod) ’〈természeti jelenség〉 lassan csillapodva elmúlik, megszűnik’ ❖ A’ nagy ár-víz, a’ nagy zápor el-ballaga (1801 Perecsényi Nagy László C3474, 6) | Azomban a’ téli üdk lassan-lassan el-ballagtanak, és azoknak helyekbe az örvendetes ki-keletnek gyönyör napjai el-állottanak (1803 Dugonics András C1474, 747).
2. tn ’〈(középiskolai) diák tanulmányait befejezve〉 iskolájától ballagással elbúcsúzik’ ❖ Elballagtak a középiskolák végzős diákjai. Nappali tagozaton hetvenötezren végeznek az idén, összesen több mint kilencvenezren készülnek az érettségire (1997 Tények könyve CD37) | Csak tanult, levizsgázott a félegyházi szakközépiskolában, elballagott, aztán beállt segíteni a nővérének (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. tn (szépítő) ’〈ember〉 meghal’ ❖ két éve elballagott Lévay József is, aki még látta Petőfit (1920 Krúdy Gyula CD54) | A szaki bácsik, akik még mindenféle automobilhoz értettek, elballagtak szép csendben. Jó volt megállni a D pavilon old timer-bemutatóján és egy perces néma szemlélődéssel áldozni a mesterek vége előtt is (1996 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.