elered tn ige 1b2

1. ’〈könny, vér, víz stb.〉 folyni, csorogni kezd (vhonnan)’ ❖ könyveinek el-eredett árjával (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 408) | [a gazda] meg-té a’ fejemet, úgy annyira hogy az orromon-is a’ vér el-erede (1780 Patay Sámuel ford. 7049002, 163) | ha nyugtalankodni talál ön: a kötés és seb szétnyílik, a vér elered (1855 e. Obernyik Károly 8339006, 6) | elered a viz a töltésből (1862 Vadrózsák C2827, 496) | Erre a gondolatra Sanyi manónak eleredtek a könnyei. Leült a padlóra, és sírt-rítt keservesen (1914 Mikes Lajos 9443001, 40) | szájukban elered a nyál, ha kirakatüvegen át megpillantják valamely dúsan lakomázó polgártárs asztalát (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (alany n. is) ’〈csapadék, kül. eső〉 esni kezd’ ❖ Hogy az es el eredett, Egy kényes Júh meg ijedett (1796 Péteri Takáts József C3496, 173) | Tegnap napközben is minduntalan eleredt a hó (1894 Budapesti Hírlap jan. 8. C4741, 7) | Ez dörgés! Menten elered a zápor (1901 Kaffka Margit CD01) | Esőfelhők gyülekeznek a völgy felett. Alig hogy beérünk a kapun, szomorkásan el is ered (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (rendsz. felsz módban) ’elindul vhol, vmerre, ill. elmegy, eltávozik (vhonnan v. vhova, vmerre) vki’ ❖ [Hollandiában] kinek kinek hová tetſzik menni, Lehet a’ sík vizen bátran el eredni, Nem kell Felsségnek soha jelenteni (1772 Orczy Lőrinc C0794, 22) | Leányom, eredj el Az erdőre, rakd meg magad galambbeggyel: Megveszik az urak, mert jó salátának (1785 k. Debreceni diákirodalom 7495008, 26) | eredj el fiam a paphoz, kérj tőle vékát (1861 Eredeti népmesék 8306007, 225) | eridj el hazulról, menj el sétálni (1919 Balázs Sándor² CD10) | eleredt az északnyugaton sejtett házak iránt (1932 Nyugat ford. CD10) | Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Úr nevére (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2a. (rég) ’〈vmely csoporttól, vallási irányzattól〉 elszakad, eltávolodik vki’ ❖ Magyarországban elsők voltak az ostorozók (flagellantes) kik 1263-ban a katholika hitvallástól eleredtek (eretnekek), s Fülöp buzgóságának sikerült őket megtériteni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Pázmány Péter] számos eleredt magyar családott az egyházba visszakebelesitett (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Amerikában] a társasélet igen feszült, minden nemzet és vallásbeli elered, és külön csoportosulnak (1857 Májer István C3010, 274).

3. (kissé rég) ’〈vmely állapot, (természeti) jelenség stb.〉 kezdetét veszi, (el)indul (vhol)’ ❖ Jól el-eredett (indúlt) a’ dolog (1792 Kisded szótár C0816, 48) | Most O’Connell Dániel szólalt fel, ’s hirtelen halálcsend eredt el végig a’ teremen, ’s a’ szemek minden oldalról feszült figyelemmel, ’s bizonyos nemével a’ bámuló tiszteletnek, függének Irland ősz bajnokán (1844 Pesti Hírlap CD61) | egy meghatározott pontot kelle kijelelni, mellyen a’ nyelvmüvelés ’s igy a’ költés is eleredjen (1845 Garay János C1815, 109) | ni megyen le megint a nap, már megint eleredt az éjszaka (1919 Szép Ernő CD10).

3a. ’〈beszéd, társalgás〉 előzetes hallgatás után megindul, megkezdődik’ ❖ [amint] Stefi egyedül maradt Poldi és Gáborral, eleredt a nyelve, de úgy, mint csak egy oly leánynak, kit hetek és hónapok óta nem engedtek szóhoz jutni a nénjei (1894 e. Justh Zsigmond 8213005, 284) | Csak akkor ered el a problémázás és a disputálás fölötte [ti. Kassák költészete fölött], mikor tiszta és erős látomások híján érthetetlen bizarrságokat kénytelen leírni (1926 Komlós Aladár CD10) | Átmentünk az akváriumba, a Báró lehajtott egy fél barackot, és eleredt a szava (1989 Bólya Péter 1023008, 163).

3b. (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely tevékenységet elkezd, ill. vmely magatartást, szokást felvesz vki〉’ ❖ eredgyenek-el ám Léányink nyelveknek ſzabados járásában, ſzemeknek ſzélyel nyargalo telhetetlenségében, nyájaskodáſoknak sötétet világot egyaránt ſzenvedhetö elevenkedésében, hogy ſokan által-fognak botlani a’ ma Szabinok Léányival történt eſetnek példaira (1782 e. Cserey Farkas¹ C1290, 204) | fel-vett munkájában el nem eredhet, indúlhat (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 18).

4. (ritk) ’terjedelmében, hosszában megnő vmi’ ❖ Elered: elterjedt a seb (1862 Vadrózsák C2827, 496) | [Micu] határozottan kamaszos lett [...]. Megnyúlt, eleredt a keze-lába s a képe is valahogy olyan szerencsétlenné torzult, elvesztek benne az arányok (1954 Vidor Miklós 9778002, 200).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elered tárgyatlan ige 1b2
1.
〈könny, vér, víz stb.〉 folyni, csorogni kezd (vhonnan)
könyveinek el-eredett árjával
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[a gazda] meg-té a’ fejemet, úgy annyira hogy az orromon-is a’ vér el-erede
(1780 Patay Sámuel ford.)
ha nyugtalankodni talál ön: a kötés és seb szétnyílik, a vér elered
(1855 e. Obernyik Károly)
elered a viz a töltésből
(1862 Vadrózsák)
Erre a gondolatra Sanyi manónak eleredtek a könnyei. Leült a padlóra, és sírt-rítt keservesen
(1914 Mikes Lajos)
szájukban elered a nyál, ha kirakatüvegen át megpillantják valamely dúsan lakomázó polgártárs asztalát
(1998 Magyar Hírlap)
1a. (alany n. is)
〈csapadék, kül. eső〉 esni kezd
Hogy az es el eredett, Egy kényes Júh meg ijedett
(1796 Péteri Takáts József)
Tegnap napközben is minduntalan eleredt a hó
(1894 Budapesti Hírlap jan. 8.)
Ez dörgés! Menten elered a zápor
(1901 Kaffka Margit)
Esőfelhők gyülekeznek a völgy felett. Alig hogy beérünk a kapun, szomorkásan el is ered
(1998 Magyar Hírlap)
2. (rendsz. felsz módban)
elindul vhol, vmerre, ill. elmegy, eltávozik (vhonnan v. vhova, vmerre) vki
[Hollandiában] kinek kinek hová tetſzik menni, Lehet a’ sík vizen bátran el eredni, Nem kell Felsségnek soha jelenteni
(1772 Orczy Lőrinc)
Leányom, eredj el Az erdőre, rakd meg magad galambbeggyel: Megveszik az urak, mert jó salátának
(1785 k. Debreceni diákirodalom)
eredj el fiam a paphoz, kérj tőle vékát
(1861 Eredeti népmesék)
eridj el hazulról, menj el sétálni
(1919 Balázs Sándor²)
eleredt az északnyugaton sejtett házak iránt
(1932 Nyugat ford.)
Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az Úr nevére
(1995 Protestáns Biblia ford.)
2a. (rég)
〈vmely csoporttól, vallási irányzattól〉 elszakad, eltávolodik vki
Magyarországban elsők voltak az ostorozók (flagellantes) kik 1263-ban a katholika hitvallástól eleredtek (eretnekek), s Fülöp buzgóságának sikerült őket megtériteni
(1856 Vasárnapi Újság)
[Pázmány Péter] számos eleredt magyar családott az egyházba visszakebelesitett
(1856 Vasárnapi Újság)
[Amerikában] a társasélet igen feszült, minden nemzet és vallásbeli elered, és külön csoportosulnak
(1857 Májer István)
3. (kissé rég)
〈vmely állapot, (természeti) jelenség stb.〉 kezdetét veszi, (el)indul (vhol)
Jól el-eredett (indúlt) a’ dolog
(1792 Kisded szótár)
Most O’Connell Dániel szólalt fel, ’s hirtelen halálcsend eredt el végig a’ teremen, ’s a’ szemek minden oldalról feszült figyelemmel, ’s bizonyos nemével a’ bámuló tiszteletnek, függének Irland ősz bajnokán
(1844 Pesti Hírlap)
egy meghatározott pontot kelle kijelelni, mellyen a’ nyelvmüvelés ’s igy a’ költés is eleredjen
(1845 Garay János)
ni megyen le megint a nap, már megint eleredt az éjszaka
(1919 Szép Ernő)
3a.
〈beszéd, társalgás〉 előzetes hallgatás után megindul, megkezdődik
[amint] Stefi egyedül maradt Poldi és Gáborral, eleredt a nyelve, de úgy, mint csak egy oly leánynak, kit hetek és hónapok óta nem engedtek szóhoz jutni a nénjei
(1894 e. Justh Zsigmond)
Csak akkor ered el a problémázás és a disputálás fölötte [ti. Kassák költészete fölött], mikor tiszta és erős látomások híján érthetetlen bizarrságokat kénytelen leírni
(1926 Komlós Aladár)
Átmentünk az akváriumba, a Báró lehajtott egy fél barackot, és eleredt a szava
(1989 Bólya Péter)
3b. (rég, ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely tevékenységet elkezd, ill. vmely magatartást, szokást felvesz vki〉
eredgyenek-el ám Léányink nyelveknek ſzabados járásában, ſzemeknek ſzélyel nyargalo telhetetlenségében, nyájaskodáſoknak sötétet világot egyaránt ſzenvedhetö elevenkedésében, hogy ſokan által-fognak botlani a’ ma Szabinok Léányival történt eſetnek példaira
(1782 e. Cserey Farkas¹)
fel-vett munkájában el nem eredhet, indúlhat
(1803 Baróti Szabó Dávid)
4. (ritk)
terjedelmében, hosszában megnő vmi
Elered: elterjedt a seb
(1862 Vadrózsák)
[Micu] határozottan kamaszos lett [...]. Megnyúlt, eleredt a keze-lába s a képe is valahogy olyan szerencsétlenné torzult, elvesztek benne az arányok
(1954 Vidor Miklós)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások