elernyed tn ige 1b1

1. ’〈ember v. állat (teste v. testének vmely része)〉 tartását, feszes állapotát elveszíti(, és így elgyengül, erőtlenné, es. élettelenné válik), ill. 〈ember test(rész)e, idegrendszere stb.〉 megfeszített állapotát elveszítve (kellemesen) ellazul, kienged’ ❖ Keserves versek, mellyekkel eggy ſzerelmes Gyermekének el-ernyedtt ſzeméllyét, temetése’ ſetétes rejtek helyére békével ereſzté-el kedves Mestere (1784 Édes Gergely 7095002, 21) | ha betegségek belső oka erős és tartósan hat – a kisdedek bőre csakhamar elernyed (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305001, 22) | A vért vezető erek, függetlenül a szivmozgástól s az ez által okozott érveréstől, képesek összehuzódni és elernyedni (1894 PallasLex. CD02) | Az ilyen gőzfürdő után pompásan hat az elernyedt idegekre az örmény fönsík fagyos reggeli levegője (1905 Vámbéry Ármin 8507004, 176) | [Bálint] véghetetlen kimerültséggel lépked tovább. Az összes izmai elernyedtek (1914 Móricz Zsigmond 9462046, 30) | a pásztor összeszorított fogakkal egyre szorosabbra húzta a fojtogató hurkot. A farkas végül elernyedt, teste vonaglott, majd kinyúlt, és nem mozdult többé (1995 Magyarország állatvilága CD14) | [A fürdőszobában] az eddigieknél nagyobb teret kellene biztosítani a testnek, ahol ténylegesen, és nem csak képletesen, kinyújtózhat, elernyedhet, új életre kelhet (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈tárgy, dolog〉 szükséges tartását, feszességét elveszíti, ill. kifeszített állapotából kienged’ ❖ azok a lapok viselték leginkább ujjai nyomát és ernyedtek el a hosszas használattól, amelyen a „gyermek”-ért való imádság állott (1895 Gaál Mózes¹ C1796, 72) | A kalpagon elernyedt strucctoll (1912 Gárdonyi Géza C1840, 60) | Tekintete nyugtalan, vonásainak mintha elernyedtek volna rugói (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a vevők] ne adjanak be olyan ruhákat a mosásba, amelyek már nagyon régiek, elhasználódtak, anyaguk elernyedt (1954 Népszava ápr. 25. C4844, 2) | Amikor ez az antenna valamerre eldől, az egyik oldalon megfeszül a drót, a másikon elernyed (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely mágnesdarab vonzó ereje, ill. ragasztószer kötő ereje megszűnik〉’ ❖ Egy másik rendszerű szerkezetnél az áramkör a sarú vonzásakor nem szakad meg, hanem érintkezés által rövidzárlat keletkezik, mire a mágnesek elernyednek és a sarut elengedik (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 206) | az amerikai haditengerészetnek volt rá [ti. az újfajta ragasztóra] szüksége, mert az eddig használt mesterséges ragasztók a sós tengervízben megpuhultak és elernyedtek (2000 Figyelő CD2601).

2. (vál) ’〈testi v. lelki képesség, erő〉 lecsökken, alábbhagy, ill. 〈vmely megnyilvánulás, jelenség stb.〉 erejét, intenzitását, hatékonyságát (egyre inkább) elveszti’ ❖ A hős s hont emelő szellem darabiglan elernyed bénult keblében (1879 Szabó Dávid C3764, 60) | Hogy a közönség figyelme el ne ernyedjen s a darabnak kellő hatása legyen, szünetekre volt szükség (1902 ÓkoriLex. CD28) | képzőművészetünk, amely pedig az áldott szegedi talajban már egyszer szép és dús virulásnak indult, lassacskán egészen elsorvad és elernyed (1924 Juhász Gyula¹ 9284909, 87) | ha az ember a végtelen szántóföldeket, a beláthatatlan gabona- és cukorrépatáblákat látja, könnyen elernyedne a munkabírása (1949 Veres Péter 9771023, 38) | Vegetálássá romlik a kezdeti szárnyalás, kifullad, elernyed, hanyatlik, pusztul az erő, a hit, a reménység, az érték (1985 Lőrinczy Huba 2007027, 365).

2a. (rendsz. ign-i alakban) (kissé rég, vál) ’〈kül. csoport, közösség〉 erejében, vitalitásában meggyengül, ill. cselekvőképtelenné válik’ ❖ a nép különösen a lydiaiak járma alatt, elernyedett (1869 Abafi Lajos C0569, 20) | ezen régi, már erőtlen és elernyedő földrész helyett az új világ ragadja majd magához a vezetést (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | [Nagy] Lajos is a török sikereit a belső viszályokban elernyedt bizánci, bolgár és szerb hatalmak erőtlenségének tulajdonította (1934 Hóman Bálint CD42) | [a reneszánsz kor] az antik ismeretek újjáéledésével örökölte a végleges jólét elernyedt népének jelképi hagyományát is (1971 Zsoldos Jenő C6022, 474).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ernyed; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, elernyedt

elernyed tárgyatlan ige 1b1
1.
〈ember v. állat (teste v. testének vmely része) tartását, feszes állapotát elveszíti(, és így elgyengül, erőtlenné, es. élettelenné válik), ill. 〈ember test(rész)e, idegrendszere stb.〉 megfeszített állapotát elveszítve (kellemesen) ellazul, kienged
Keserves versek, mellyekkel eggy ſzerelmes Gyermekének el-ernyedtt ſzeméllyét, temetése’ ſetétes rejtek helyére békével ereſzté-el kedves Mestere
(1784 Édes Gergely)
ha betegségek belső oka erős és tartósan hat – a kisdedek bőre csakhamar elernyed
(1847 Schöpf-Merei Ágoston)
A vért vezető erek, függetlenül a szivmozgástól s az ez által okozott érveréstől, képesek összehuzódni és elernyedni
(1894 PallasLex.)
Az ilyen gőzfürdő után pompásan hat az elernyedt idegekre az örmény fönsík fagyos reggeli levegője
(1905 Vámbéry Ármin)
[Bálint] véghetetlen kimerültséggel lépked tovább. Az összes izmai elernyedtek
(1914 Móricz Zsigmond)
a pásztor összeszorított fogakkal egyre szorosabbra húzta a fojtogató hurkot. A farkas végül elernyedt, teste vonaglott, majd kinyúlt, és nem mozdult többé
(1995 Magyarország állatvilága)
[A fürdőszobában] az eddigieknél nagyobb teret kellene biztosítani a testnek, ahol ténylegesen, és nem csak képletesen, kinyújtózhat, elernyedhet, új életre kelhet
(1996 Lakáskultúra)
1a.
〈tárgy, dolog〉 szükséges tartását, feszességét elveszíti, ill. kifeszített állapotából kienged
azok a lapok viselték leginkább ujjai nyomát és ernyedtek el a hosszas használattól, amelyen a „gyermek”-ért való imádság állott
(1895 Gaál Mózes¹)
A kalpagon elernyedt strucctoll
(1912 Gárdonyi Géza)
Tekintete nyugtalan, vonásainak mintha elernyedtek volna rugói
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
[a vevők] ne adjanak be olyan ruhákat a mosásba, amelyek már nagyon régiek, elhasználódtak, anyaguk elernyedt
(1954 Népszava ápr. 25.)
Amikor ez az antenna valamerre eldől, az egyik oldalon megfeszül a drót, a másikon elernyed
(1998 Magyar Hírlap)
1b. (ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely mágnesdarab vonzó ereje, ill. ragasztószer kötő ereje megszűnik〉
Egy másik rendszerű szerkezetnél az áramkör a sarú vonzásakor nem szakad meg, hanem érintkezés által rövidzárlat keletkezik, mire a mágnesek elernyednek és a sarut elengedik
(1926 TolnaiÚjLex.)
az amerikai haditengerészetnek volt rá [ti. az újfajta ragasztóra] szüksége, mert az eddig használt mesterséges ragasztók a sós tengervízben megpuhultak és elernyedtek
(2000 Figyelő)
2. (vál)
〈testi v. lelki képesség, erő〉 lecsökken, alábbhagy, ill. 〈vmely megnyilvánulás, jelenség stb.〉 erejét, intenzitását, hatékonyságát (egyre inkább) elveszti
A hős s hont emelő szellem darabiglan elernyed bénult keblében
(1879 Szabó Dávid)
Hogy a közönség figyelme el ne ernyedjen s a darabnak kellő hatása legyen, szünetekre volt szükség
(1902 ÓkoriLex.)
képzőművészetünk, amely pedig az áldott szegedi talajban már egyszer szép és dús virulásnak indult, lassacskán egészen elsorvad és elernyed
(1924 Juhász Gyula¹)
ha az ember a végtelen szántóföldeket, a beláthatatlan gabona- és cukorrépatáblákat látja, könnyen elernyedne a munkabírása
(1949 Veres Péter)
Vegetálássá romlik a kezdeti szárnyalás, kifullad, elernyed, hanyatlik, pusztul az erő, a hit, a reménység, az érték
(1985 Lőrinczy Huba)
2a. (rendsz. ign-i alakban) (kissé rég, vál)
〈kül. csoport, közösség〉 erejében, vitalitásában meggyengül, ill. cselekvőképtelenné válik
a nép különösen a lydiaiak járma alatt, elernyedett
(1869 Abafi Lajos)
ezen régi, már erőtlen és elernyedő földrész helyett az új világ ragadja majd magához a vezetést
(1904 Nagy képes világtörténet)
[Nagy] Lajos is a török sikereit a belső viszályokban elernyedt bizánci, bolgár és szerb hatalmak erőtlenségének tulajdonította
(1934 Hóman Bálint)
[a reneszánsz kor] az antik ismeretek újjáéledésével örökölte a végleges jólét elernyedt népének jelképi hagyományát is
(1971 Zsoldos Jenő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ernyed; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, elernyedt

Beállítások