eleszik ts ige 19b9

1. (rég) ’táplálékul (maradék nélkül) elfogyaszt, megeszik vmit’ ❖ a Kölest és Hajdinát néhány hóld fldekenn el-ette [a sáska] (1782 Magyar Hírmondó C0270, 550) | engem is a’ förtelmes férgek elesznek (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 96) | dolmányt vett magára, a mennyiben azt a moly el nem ette (1851 Székely József C3910, 34) | Nincs már se tyukom, se csibém, ezek a derék katona népek mind elették (1930 Móricz Zsigmond CD10).

1a. eleszik vki, vmi elől ’〈ember, állat〉(a) más(ik) elől megeszik vmit’ ❖ [menyét,] tudom, hogy az egereket-is, azért ölöd-meg, hogy házamban es mor’salékokat-is az Egerek ell el-egyed (1776 Esopus meséi ford. C1642, 115) | a roszlelkű szomszédné Egy tyúkját [Márta] agyonütötte, Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt, S elette előlök az árpát (1844 Petőfi Sándor C3500, 114) | ha csak egy szelet kenyeret ád is, már mindjárt az jut eszembe, hogy ezt a darab kenyeret is szegény Anna elől eszem el (1894 Abonyi Árpád C0480, 19) | [A mondában Mátyás király] közös bográcsból kanalaz az öreg juhásszal, aki kezére üt, amikor előle is eleszi a húst (1980 NéprajziLex. CD47).

2. ’〈pénzt, vagyont stb.〉 evésre, étkezésre költ el’ ❖ mindenét el- fel-, meg-ette, -itta, dzsölte, zabállotta (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 13) | Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen? Azért szerzem, hogy eligyam s egyem (1844 Petőfi Sándor C3506, 84) | majdnem délig üldögéltünk ebben a kocsmában, elettük és elittuk, ami pénzünk volt (1927 Kassák Lajos 9314009, 58) | olyan művészről van szó, aki eleszi minden gázsiját (1936 Budapesti Hírlap szept. 3. C4724, 10).

3. (lassanként) teljesen felemészt, szétroncsol vmit vmi’ ❖ a’ Frantz s az Ánglus is [...] fóldoztatja a’ melylyik [hajó] lyukas; újjat áztat bê a’ víz elette helyébe (1786 Magyar Hírmondó C0274, 722) | [A követ] vagy el évén a’ Régiség, vagy sok Esk’ záporja (1830 e. Kováts József¹ ford.–Vergilius C2780, 166) | Mikor a lúg egyszerre eleszi a belemártott tollat, ez annak a jele, hogy elég erős (1888 Baksay Sándor C0736, 111) | A karikát a rozsda elette (1955 Tatay Sándor 9704003, 351).

4. (durva) ’〈annak kif-ére, hogy vhova v. vhonnan elmegy vki〉’ ❖ Csakhogy elette a rosseb nagyméltóságodat (1952 Illyés Gyula 2051004, 11) | ez a vadállat itt, mért nem megy már el, miért nem eszi el innen motorostul a fene? (1962 Népszabadság okt. 23. C4814, 6).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

eleszik tárgyas ige 19b9
1. (rég)
táplálékul (maradék nélkül) elfogyaszt, megeszik vmit
a Kölest és Hajdinát néhány hóld fldekenn el-ette [a sáska]
(1782 Magyar Hírmondó)
engem is a’ förtelmes férgek elesznek
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
dolmányt vett magára, a mennyiben azt a moly el nem ette
(1851 Székely József)
Nincs már se tyukom, se csibém, ezek a derék katona népek mind elették
(1930 Móricz Zsigmond)
1a. eleszik vki, vmi elől
〈ember, állat〉 (a) más(ik) elől megeszik vmit
[menyét,] tudom, hogy az egereket-is, azért ölöd-meg, hogy házamban es mor’salékokat-is az Egerek ell el-egyed
(1776 Esopus meséi ford.)
a roszlelkű szomszédné Egy tyúkját [Márta] agyonütötte, Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt, S elette előlök az árpát
(1844 Petőfi Sándor)
ha csak egy szelet kenyeret ád is, már mindjárt az jut eszembe, hogy ezt a darab kenyeret is szegény Anna elől eszem el
(1894 Abonyi Árpád)
[A mondában Mátyás király] közös bográcsból kanalaz az öreg juhásszal, aki kezére üt, amikor előle is eleszi a húst
(1980 NéprajziLex.)
2.
〈pénzt, vagyont stb.〉 evésre, étkezésre költ el
mindenét el- fel-, meg-ette, -itta, dzsölte, zabállotta
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen? Azért szerzem, hogy eligyam s egyem
(1844 Petőfi Sándor)
majdnem délig üldögéltünk ebben a kocsmában, elettük és elittuk, ami pénzünk volt
(1927 Kassák Lajos)
olyan művészről van szó, aki eleszi minden gázsiját
(1936 Budapesti Hírlap szept. 3.)
3.
(lassanként) teljesen felemészt, szétroncsol vmit vmi
a’ Frantz s az Ánglus is [...] fóldoztatja a’ melylyik [hajó] lyukas; újjat áztat bê a’ víz elette helyébe
(1786 Magyar Hírmondó)
[A követ] vagy el évén a’ Régiség, vagy sok Esk’ záporja
(1830 e. Kováts József¹ ford.Vergilius)
Mikor a lúg egyszerre eleszi a belemártott tollat, ez annak a jele, hogy elég erős
(1888 Baksay Sándor)
A karikát a rozsda elette
(1955 Tatay Sándor)
4. (durva)
〈annak kif-ére, hogy vhova v. vhonnan elmegy vki〉
Csakhogy elette a rosseb nagyméltóságodat
(1952 Illyés Gyula)
ez a vadállat itt, mért nem megy már el, miért nem eszi el innen motorostul a fene?
(1962 Népszabadság okt. 23.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások