elfúj ts ige 1a6
1. (átv is) ’〈szél, lehelet stb.〉 fújva elröpít, odébb hajt, tovasodor (vhonnan) vmit’ ❖ [az aranyműves az arany- és ezüstlapocskákat] pargament levelek közt olly vékonyságra veri, hogy az illyen vékony hártyákat oſztán a’ gyenge ſzellö-is el-fúhatja (1783 Molnár János C0291, 337) | Mint felhők a nyári égen, Érzeményim jőnek-mennek […]. Hova mennek? honnan jőnek? Nem tudom, nem sejthető; Hozza és elfúja őket Az örök szél, az idő (1846 Petőfi Sándor 8366282, 53) | szegény fejedelem sóhajtozott, még pedig akkorákat, hogy majd elfujta az asztalról a levelen-sültet (1908 Móra Ferenc 9459051, 8) | a helytelenül megművelt szántóföldekről és a túllegeltetett füves területekről fújja el a szél és mossa el az eső a talajt (1995 Természet Világa ford. CD50).
1a. ’〈folyamat, jelenség, es. vmely döntéshozó〉(könnyedén,) nyomát se hagyva megszüntet, megsemmisít vmit’ ❖ [Mária Terézia, II. Frigyes és II. Katalin cárnő] Lengyel Országot az Európa szinéről elfújták (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 343) | azon miniszterium, mely ily politikában kereste állását, nincs többé! Az aula [= császári udvar] elfújta! (1848 Kossuth Lajos 8250001, 33) | A háborút követő infláció a társládát [= betegbiztosítást] alapjában rendítette meg és 900,000 K-t kitevő vagyonát egyszerűen elfújta (1941 Reményi Viktor CD52) | a Szokolovics céggel kötött szerződéseket elfújja a háború (2009 Csabai László 3152006, 1201).
2. ’〈vmely gyújtó- v. világítóeszközt, ill. annak lángját〉 fújva elolt(ja)’ ❖ el fújja a’ viasz-gyertyátskát (1791 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C4444, 34) | az éji mécsest elfujták (1853 Jósika Miklós 8212016, 123) | Pipája kialudt, újra meggyujtotta, a pusztai embereknek azzal a furcsa tenyérmozdulatával, hogy el ne fújja a lángot a szél (1932 Móricz Zsigmond 9462027, 66) | Vidd ki majd a lámpát. Ne itt fújd el, mert bebüdösít (1965 Fekete Gyula 9141002, 102) | A Rio de Janeiró-i Maria do Carno Geronino elfújja a tortáján a gyertyát a 125. születésnapján rendezett ünnepségen (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. ’〈hangulatot, érzést〉(egy csapásra,) nyomtalanul elmulaszt, megszüntet vmi’ ❖ a mosolyt, a rémületet egyszerre elfújta a meglepetés (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 123) | Hirtelen föllángolt előtte a Pongrácz Adél megőrítően szép alakja s elfújta a kis szinészleányért támadó bánatát (1914 Oláh Gábor 9487063, 170) | a következő perc elfújta rosszkedvemet (1963 Rubin Szilárd 9578001, 57) | az alkotó parlamenti munka, a tettek elfújják az izgalmat (2002 Magyar Hírlap CD09).
4. ’〈zenedarabot, dallamot〉 fúvós hangszeren eljátszik’ ❖ Dafnis kérte tet, hogy fujja-el elébb a’ Dallot; a’ Pásztor tehát fogá sípját, és ollyan ſzépenn elfuvá a’ dallot, a’ mint csak a’ filemile énekelhet (1797 Nagy Sámuel¹ ford.–Gessner C3291, 29) | Szűrujjából elővette furulyáját, És elfújta rajta Rózsika nótáját (1852–1855 Balogh Zoltán¹ 8026007, 183) | A budai kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót (1927 Krúdy Gyula CD54) | A kis pásztorfiú hazafelé kezdett ballagni, és tilinkóját fújva közeledett a rabbi felé. A cáddik [= csodarabbi] magához intette: – Fújd el nekem, fiam, újra azt a nótát (1953 e. Patai József 2039006, 16).
5. (biz) ’hangosan(, művészi árnyalás nélkül) elénekel vmit’ ❖ az Ambrosius Ditséretét el-futtak [!], az egéſz Seregnek jelenlétében a’ Templomban (1785 Magyar Hírmondó C0273, 118) | Hallván e gúnyos dalt a szilaj úrfiak, Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt, […] „Hogy is van még egyszer?” „Fúdd el, hékám, újra.” (1854 Arany János C0656, 251) | mint kántista, sokszor elfútta a legnehezebb énekeket kotta nélkül (1897 Tolnai Lajos C4193, 82) | egyszer énekelni támadt kedvem. Elfújtam, ami eszembe jutott (1969 Konrád György 9351001, 63).
5a. ’〈(megtanult) szöveget, tudnivalót〉 könyv nélkül, gyorsan, folyékonyan(, gépiesen) elmond’ ❖ Soha nem kötöttem ki istenemmel, egy bizonyt el nem fujtam: de meg is áldott erővel egészséggel (1851 A Falu Könyve C1667, 197) | egész az ónodi gyülésig fujta el hibátlanul [a történelemleckét Miska] (1878 Mikszáth Kálmán C3140, 68) | ha éjszaka fölverték volna álmából, akkor is elfújta volna a sinus- és cosinus-tételt (1930 Nagy Lajos 9472013, 66) | szemrebbenés nélkül elfújta a fejébe vert mondókát (1957 Ráth-Végh István 9556001, 104).
6. (biz) ’〈annak kif-ére, hogy a játékvezető vmely mérkőzés eredményét (szándékosan) téves döntéseket hozva befolyásolja〉’ ❖ Ezt a mérkőzést Genesen Piámén játékvezető enyhén szólva „elfújta”. Rendre a Szpari ellen tévedett (1989 Népsport márc. 23. C8058, 5) | a bíró elfújta a meccset, különösebben nem érdekelték a szabályok (1995 Népszava aug. 17. C7460, 15) | a bírók otrombán elfújták a meccset (2010 Nemzeti Sport aug. 14. C8079, 12).
Vö. CzF. elfú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. fúj; ÉKsz.; SzT. ~, elfújhat, elfútat; ÚMTsz. ~, elfújtat