elfordul tn ige 1a1

1. ’〈tárgy, dolog〉 a tengelye körül, ill. vmely ponthoz képest (kismértékben) elmozdul’ ❖ mivel igen nehéz teſtüek valának ’s azért hirtelen el-fordúltt a’ keskeny hid vélek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 669) | A kulcs másodszor is elfordult, az ajtó feltárult (1856 Jókai Mór CD18) | A csillagok kölcsönös helyzete ugyan nem változott meg, de úgy látszik, mintha a csillagokkal kivert egész égbolt fordult volna el (1930 Lassovszky Károly 9382001, 262) | Elfordult a kormány az ütéstől, beszaladt a motor az útszéli bozótba, és leállt (1978 Fekete Gyula 9141001, 37).

1a. (rendsz. ign-i alakban) ’〈tárgy, dolog〉 úgy formálódik, alakul, ill. úgy áll, hogy vmely irányhoz, tengelyhez képest ferdén helyezkedik el’ ❖ a’ méh ſzája vagy alá, vagy fel, vagy jobbra vagy balra el van fordúlva: azért parantsoltam hogy el-menetelem után mit tselekedjenek a’ Bábák (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 379) | a hegyeknek szél felé fordult lejtője esős, nedves, az állandó széltől elfordult lejtője pedig száraz (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 237) | [a jászói premontrei templom rokokó szobrait] bonyolult mozgás hatja át: a test, a fej egymáshoz képest elfordul, a ruházat örvénylő mozgásban van (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

1b. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy szédül(ni kezd) vki〉’ ❖ Bár velem ez a’ Ház ſzázſzor el-fordúl-is; Szédeleg a’ fejem; ’s ollykor el-ájúl-is; Tsak ſzeress; Galambom! (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 58) | A világ elfordult vele, tekintete előtt összefolytak a tárgyak; nem látott, nem hallott semmit (1857 Jókai Mór CD18) | Misivel elfordult a világ, halotthalvány lett és szédelgett, nézett ezekre az emberekre, akik szigorúan, tanáriasan s ellenségesen pillantottak rá (1920 Móricz Zsigmond CD10).

2. ’〈test(rész), ill. ember v. állat fejével v. egész testével〉 addigi helyzetéhez, irányához v. vkihez, vmihez képest más, kül. oldalsó irányba fordul, ill. félrefordul’ ❖ mint a’ pipats el-pirúlván, [Abdella] elsöben igyekezet el-fordúlni, és a’ Bojárdó karjai közzül magát ki-forgatni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 317) | A pap gyakorta elfordult, hogy észre ne vegyék hívei a könnyeket, amik elérzékenyülésében a szemeiből kiszivárogtak (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Szeme egyszerre, de lassan elfordult J. J. O’Molloy arcáról a Stephené felé (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 111) | [a táncos ismétléskor] negyedfordulattal balra elfordulva járja motívumait (1990 Magyar néprajz CD47).

3. ’〈mozgó ember v. közlekedési eszköz〉 elkanyarodik (vmely irányban, ill. vmi felé)’ ❖ az idóhäz előtt most fordul el a 73. számu bérkocsi (1880 k. Matkovics Pál C3053, 116) | vágjatok át itt az ugaron s amarra a hegynek induljatok, de még előtte forduljatok el balfele (1954 Hollós Korvin Lajos 9252001, 117) | Az autó berregni kezdett és elindult. A vöröstéglafalú raktárépületnél elfordult, és nyoma veszett (1961 Katkó István 9315001, 29) | Az út kétfelé ágazik. Balra elfordulva – Boszorkánykő felé – hangulatos erdőbe, a fák által adott boltív alatt találjuk magunkat (1999 Természet Világa CD50).

3a. (rég)(eredeti úti céljától eltérve) rövid időre ellátogat vhova, felkeres vmely helyet’ ❖ [A gazda házába bejáratos tolvaj] el-fordul bizonyos id múlva, éjtſzakának idején is arra felé; és minthogy tudta már a’ dörgést az ól körül, véghez viſzi tsendesen az egéſz manipulátziót (1792 Magyar Hírmondó C5809, 207) | A’ Párisiaknak egy Auguſta nevü híres ſzép énekes leányok vólt abban az idbenn: a’ ki Lengyel orſzágbann egy útat tévén, el-fordúlt onnét Berlinbe is (1796 Bécsi Magyar Merkurius C0345, 155) | Nehezen hihető, amit Zámoscius állit, hogy [Ovidius] néha Pannóniába is elfordúlt, az ott mulató Rómaiakhoz (1823 Homonnay Imre C2098, 11) | A feleségem nem tudja, mire vélni a dolgot, hogy te épen nem fordulsz el felénk (1867 Tolnai Lajos C4200, 125).

3b. ’〈út, folyó stb.〉 az egyeneshez, ill. addigi irányához képest más irányban vezet, halad’ ❖ Amott, hol elfordúl az út Erdőknek éjjelébe (1835 Bajza József 8021018, 142) | [az Atlanti-óceán alatt húzódó földhát] a 20°-nál, ahol Dolphin-risenek hivják, amint látszik elfordul délkelet-felé a Szent-Pál szigetig (1893 PallasLex. CD02) | Amerre elfordul ott a völgy, arra tartsunk, ott mán takarva leszünk! (1926 Nyugat CD10) | [az út] vagy 150 m hosszúságban követte a patak medrét […], aztán, amikor a patak a zsilip felé elfordult, tőle az út egyenesen folytatódott (1989 Ruhmann Jenő² CD52).

4. ’〈ember v. csoport〉 érzéseiben, felfogásában(, politikai) törekvéseiben elidegenedve eltávolodik, elpártol vkitől v. vmitől’ ❖ [az ember] a bün által, melylyel az Istent megbántja, tőle elfordulván, őtet elveszti (1778–1781 Révai Miklós 7283020, 7) | Nem fog-e e pártnak függetlenebb része elfordulni a kormánytól, mely az ő érdekeiket oly fontos kérdésben, mint a közteherviselés ügye, elhagyja? (1852 Csengery Antal 8086003, 120) | valamit el kell mondanom, még akkor is, ha az lenne a vége, hogy elfordul tőlem (1904 Thury Zoltán 8479015, 280) | Az újságolvasásra éppen Kossuthtól szoktatott nemzet hamarosan kezdett elfordulni a centralista Pesti Hirlaptól (1984 Szántó György Tibor CD30).

4a. ’〈vmely ok miatt, pl. elutasítása jeleként v. érdektelenné válva〉(a továbbiakban) nem foglalkozik vmivel vki’ ❖ borzadva fordulunk el ez indulattól: melly mások hibájit önmagában boszúlja meg (1844 Rónay Jácint 8669001, 27) | Azt is mondják, hogy nem élek a jelenben, hogy elfordulok tőle (1933 Kosztolányi Dezső 9359224, 195) | aki követte Kelemen János alkotói útját, észrevehette, hogy az utóbbi években a szerző elfordult a nyelvfilozófiai kérdésektől (1990 Békés Vera 2004006, 437).

5. ’〈vmely fenyegető v. kívánt dolog〉 a hatását a továbbiakban nem fejti ki (vkire), elhárul v. megszűnik’ ❖ Ágiſſal a’ népet egyvé gyjtitek, A’ f méltóságot, úgy ſértegetitek. De el-fordúl e’ roſz még Leónidáſról (1772 Bessenyei György¹ C1076, 54) | hála az égnek elfordult a’ veszély (1837 Kovács Pál² C2771, 183) | mikor fordul el rólunk e csapás? (1857 Jókai Mór CD18) | Huszonnégy évi királysága alatt a szerencse sohasem fordult el tőle [ti. Ancus Martiustól]; békés és gazdag államot hagyott hátra (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | A németek nagyon jól tudták, hogy ha Gömbös Gyulát is sikerül a svábság gyanújába keverni, elfordul tőle a nép bizalma (1968 Kodolányi János 9342010, 354).

Vö. CzF. elfordúl · elfordul, elfordult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfordulhat, elforduló; ÚMTsz. ~, elfordult

elfordul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈tárgy, dolog〉 a tengelye körül, ill. vmely ponthoz képest (kismértékben) elmozdul
mivel igen nehéz teſtüek valának ’s azért hirtelen el-fordúltt a’ keskeny hid vélek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A kulcs másodszor is elfordult, az ajtó feltárult
(1856 Jókai Mór)
A csillagok kölcsönös helyzete ugyan nem változott meg, de úgy látszik, mintha a csillagokkal kivert egész égbolt fordult volna el
(1930 Lassovszky Károly)
Elfordult a kormány az ütéstől, beszaladt a motor az útszéli bozótba, és leállt
(1978 Fekete Gyula)
1a. (rendsz. ign-i alakban)
〈tárgy, dolog〉 úgy formálódik, alakul, ill. úgy áll, hogy vmely irányhoz, tengelyhez képest ferdén helyezkedik el
a’ méh ſzája vagy alá, vagy fel, vagy jobbra vagy balra el van fordúlva: azért parantsoltam hogy el-menetelem után mit tselekedjenek a’ Bábák
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
a hegyeknek szél felé fordult lejtője esős, nedves, az állandó széltől elfordult lejtője pedig száraz
(1926 TolnaiÚjLex.)
[a jászói premontrei templom rokokó szobrait] bonyolult mozgás hatja át: a test, a fej egymáshoz képest elfordul, a ruházat örvénylő mozgásban van
(1993 A magyarság kézikönyve)
1b. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy szédül(ni kezd) vki〉
Bár velem ez a’ Ház ſzázſzor el-fordúl-is; Szédeleg a’ fejem; ’s ollykor el-ájúl-is; Tsak ſzeress; Galambom!
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
A világ elfordult vele, tekintete előtt összefolytak a tárgyak; nem látott, nem hallott semmit
(1857 Jókai Mór)
Misivel elfordult a világ, halotthalvány lett és szédelgett, nézett ezekre az emberekre, akik szigorúan, tanáriasan s ellenségesen pillantottak rá
(1920 Móricz Zsigmond)
2.
〈test(rész), ill. ember v. állat fejével v. egész testével〉 addigi helyzetéhez, irányához v. vkihez, vmihez képest más, kül. oldalsó irányba fordul, ill. félrefordul
mint a’ pipats el-pirúlván, [Abdella] elsöben igyekezet el-fordúlni, és a’ Bojárdó karjai közzül magát ki-forgatni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
A pap gyakorta elfordult, hogy észre ne vegyék hívei a könnyeket, amik elérzékenyülésében a szemeiből kiszivárogtak
(1895 Mikszáth Kálmán)
Szeme egyszerre, de lassan elfordult J. J. O’Molloy arcáról a Stephené felé
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
[a táncos ismétléskor] negyedfordulattal balra elfordulva járja motívumait
(1990 Magyar néprajz)
3.
〈mozgó ember v. közlekedési eszköz〉 elkanyarodik (vmely irányban, ill. vmi felé)
az idóhäz előtt most fordul el a 73. számu bérkocsi
(1880 k. Matkovics Pál)
vágjatok át itt az ugaron s amarra a hegynek induljatok, de még előtte forduljatok el balfele
(1954 Hollós Korvin Lajos)
Az autó berregni kezdett és elindult. A vöröstéglafalú raktárépületnél elfordult, és nyoma veszett
(1961 Katkó István)
Az út kétfelé ágazik. Balra elfordulva – Boszorkánykő felé – hangulatos erdőbe, a fák által adott boltív alatt találjuk magunkat
(1999 Természet Világa)
3a. (rég)
(eredeti úti céljától eltérve) rövid időre ellátogat vhova, felkeres vmely helyet
[A gazda házába bejáratos tolvaj] el-fordul bizonyos id múlva, éjtſzakának idején is arra felé; és minthogy tudta már a’ dörgést az ól körül, véghez viſzi tsendesen az egéſz manipulátziót
(1792 Magyar Hírmondó)
A’ Párisiaknak egy Auguſta nevü híres ſzép énekes leányok vólt abban az idbenn: a’ ki Lengyel orſzágbann egy útat tévén, el-fordúlt onnét Berlinbe is
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
Nehezen hihető, amit Zámoscius állit, hogy [Ovidius] néha Pannóniába is elfordúlt, az ott mulató Rómaiakhoz
(1823 Homonnay Imre)
A feleségem nem tudja, mire vélni a dolgot, hogy te épen nem fordulsz el felénk
(1867 Tolnai Lajos)
3b.
〈út, folyó stb.〉 az egyeneshez, ill. addigi irányához képest más irányban vezet, halad
Amott, hol elfordúl az út Erdőknek éjjelébe
(1835 Bajza József)
[az Atlanti-óceán alatt húzódó földhát] a 20°-nál, ahol Dolphin-risenek hivják, amint látszik elfordul délkelet-felé a Szent-Pál szigetig
(1893 PallasLex.)
Amerre elfordul ott a völgy, arra tartsunk, ott mán takarva leszünk!
(1926 Nyugat)
[az út] vagy 150 mméter hosszúságban követte a patak medrét […], aztán, amikor a patak a zsilip felé elfordult, tőle az út egyenesen folytatódott
(1989 Ruhmann Jenő²)
4.
〈ember v. csoport〉 érzéseiben, felfogásában(, politikai) törekvéseiben elidegenedve eltávolodik, elpártol vkitől v. vmitől
[az ember] a bün által, melylyel az Istent megbántja, tőle elfordulván, őtet elveszti
(1778–1781 Révai Miklós)
Nem fog-e e pártnak függetlenebb része elfordulni a kormánytól, mely az ő érdekeiket oly fontos kérdésben, mint a közteherviselés ügye, elhagyja?
(1852 Csengery Antal)
valamit el kell mondanom, még akkor is, ha az lenne a vége, hogy elfordul tőlem
(1904 Thury Zoltán)
Az újságolvasásra éppen Kossuthtól szoktatott nemzet hamarosan kezdett elfordulni a centralista Pesti Hirlaptól
(1984 Szántó György Tibor)
4a.
〈vmely ok miatt, pl. elutasítása jeleként v. érdektelenné válva〉 (a továbbiakban) nem foglalkozik vmivel vki
borzadva fordulunk el ez indulattól: melly mások hibájit önmagában boszúlja meg
(1844 Rónay Jácint)
Azt is mondják, hogy nem élek a jelenben, hogy elfordulok tőle
(1933 Kosztolányi Dezső)
aki követte Kelemen János alkotói útját, észrevehette, hogy az utóbbi években a szerző elfordult a nyelvfilozófiai kérdésektől
(1990 Békés Vera)
5.
〈vmely fenyegető v. kívánt dolog〉 a hatását a továbbiakban nem fejti ki (vkire), elhárul v. megszűnik
Ágiſſal a’ népet egyvé gyjtitek, A’ f méltóságot, úgy ſértegetitek. De el-fordúl e’ roſz még Leónidáſról
(1772 Bessenyei György¹)
hála az égnek elfordult a’ veszély
(1837 Kovács Pál²)
mikor fordul el rólunk e csapás?
(1857 Jókai Mór)
Huszonnégy évi királysága alatt a szerencse sohasem fordult el tőle [ti. Ancus Martiustól]; békés és gazdag államot hagyott hátra
(1899 Nagy képes világtörténet)
A németek nagyon jól tudták, hogy ha Gömbös Gyulát is sikerül a svábság gyanújába keverni, elfordul tőle a nép bizalma
(1968 Kodolányi János)
Vö. CzF. elfordúl · elfordul, elfordult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfordulhat, elforduló; ÚMTsz. ~, elfordult

Beállítások