elforgat ts ige 5a

1. ’〈vmely dolgot〉 a tengelye körül v. vmely ponthoz képest (többször) elmozdít, ill. körbefordít’ ❖ egy kocsit a’ lovak ismét elragadtak, azt elforgaták, ’s a’ bent ülő három személy veszélyesen megsebesitve viteték be a’ legközelebbi házba orvosoltatás végett (1842 Pesti Hírlap CD61) | Annak a titkára is megtanított, hogyan kell a három kulcsot egymás után elforgatni a három zárban, hogy azok összetaláljanak (1890 Jókai Mór CD18) | [a repülőgépeknél] bevezették az osztott szelvényű (zsalus) szárnyat, melynél a fő szárnydarabhoz elől, esetleg hátul is, kisebb segédszárny csatlakozik, mely a főfelülethez képest, hossztengelye körül elforgatható (1929 TolnaiÚjLex. C5732, 56) | Forgassuk el A [pont] körül a CAF háromszöget az óramutató járásával ellenkező irányba 90°-kal (1995 Természet Világa CD50).

1a. (kissé rég) ’〈könyvben lapo(ka)t〉(olvasás közben) átfordít, ill. 〈lapokat, szövegrészt〉 ilyen módon ellapoz (és átugrik)’ ❖ És hogy elforgatá a’ Könyvet, talála a’ helyre a’ hol írva vala (1794 Molnár János ford. C3196, 282) | verblaettern: elforgatni t. i. a’ könyvben valamit (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5802, 1803. hasáb) | Hosszadalmas fejtegetések vannak itt… ki is fogom hagyni, – mondta s lapokat forgatott el (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Anna már az ajtóhoz ért s Vronszkij még mindig hallgatott, csak az elforgatott papírlap susogása hallatszott (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485066, 788).

1b. (rég, ritk) ’〈képeskönyvet〉 előre-hátra lapozva huzamosan nézeget’ ❖ Aladár órákig elforgatta a képeskönyveket, nagy figyelemmel hallgatta anyja magyarázatát, kit ez egészen felviditott (1867 Gyulai Pál 8173001, 22).

2. ’〈ember vmely testrészét, pl. fejét, szemét〉 addigi helyzetéből, ill. irányából másfelé fordítja’ ❖ A’ Nyavalya-törés olly irtóztató változás az emberben, hogy a’ midön az ettöl gyötrettetik, ſzemeit el-forgatja, ſzáját ’s teſtének egyéb inait ide ’s tova rángottya (1791 Csapó József 7062013, 264) | a hajdú nem felelt, csak forgatja el a fejét, hogy ne lássa férjem kisírt, könnyező szemeit (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102008, 270) | az őrnagy tovább is ide-oda igazgatta szemét, még nyakát is elforgatta erre-arra, bár sok haszna nem volt annak, hogy a kopár hátsó udvart így végiglegelte a tekintetével (1916 Barta Lajos CD10) | Fölemelt csuklómat elforgatva intettem Diamantnak (1979 Illyés Gyula 9274061, 478).

3. (kissé rég) ’〈gondolkodást, törekvést stb.〉 eredeti irányulásától eltér(ít)ve más irányba fordít, terel vki v. vmi’ ❖ Ha penig a’ gonoſz ſzerentſe el-forgattya igyekezetünket, én mindazonáltal koporsómba viſzem ſzzeſségemet, és örökös léſzen leg alább lelkeinknek egyesléſe (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 160) | oh Egek juttassatok most eszembe valami józan tanátsot, hogy az Atyámnak dühödött akarattyát el-forgathassam (1792 Simai Kristóf C3744, 49) | ürügyet keresett, hogy mielőbb találkozhassék újra a kis Jennyvel, aki bizony egy kicsit elforgatta az eszét (1884 Reviczky Gyula 8392097, 236) | Mindenféle képek és képzetek szállnak elő a könyvekből, és elforgatják az ember fejét, s elrontják a szívét (1924 Szomory Dezső CD10).

4. (kissé rég) ’〈szót, elnevezést, jelentést stb.〉 az eredeti, ill. a közmegegyezéses formától (nemkívánatos módon) eltérve megváltoztat(, eltorzít) vki’ ❖ szász létére a magyar nevezeteket igen elforgatta (1808 Irodalomtörténeti Közlemények C0214, 264) | a’ Corrector tele hagyta [az írást] nyomtatási hibákkal, mellyek néhol az értelmet elforgatják (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 100) | Pajzánul forgatta el Vincze a kiszedett betüket és szavakat: másolta helyett mázolta (1855 Fáy András¹ C1722, 186) | az iskolában elforgatják a falúsi gyerekek egymásnak a nevét, s Pityó meg is szokta, hogy Lasponyának szólítsák (1913 Gárdonyi Géza C1851, 46).

4a. (/ritk) ’〈vmely tényt, állítást stb.〉 elferdítve, kiforgatva magyaráz, ill. ad elő’ ❖ a’ dolog valóságát el-forgatták, kétség kivl a’ Nabugodonoſor betsletének kedvezvén (1793 Hunyadi Ferenc C2148, 202) | [Lustkandl] azon végczélhoz akar jutni, melyhez az alkotmány-vesztés elmélete vezet: Magyarország alkotmányos önállásának és jogainak megtagadásához; s e czélt az által véli elérhetőnek, hogy tényeket forgat el, a törvényeket kénye szerint magyarázza (1865 Deák Ferenc CD51) | A próféta panasza ez: miért kell látnia, hogy erőszak, pusztítás, per és versengés dúl körülötte, és hogy mindebben az Úr törvényét megerőtlenítik, elforgatják (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elforgat tárgyas ige 5a
1.
〈vmely dolgot〉 a tengelye körül v. vmely ponthoz képest (többször) elmozdít, ill. körbefordít
egy kocsit a’ lovak ismét elragadtak, azt elforgaták, ’s a’ bent ülő három személy veszélyesen megsebesitve viteték be a’ legközelebbi házba orvosoltatás végett
(1842 Pesti Hírlap)
Annak a titkára is megtanított, hogyan kell a három kulcsot egymás után elforgatni a három zárban, hogy azok összetaláljanak
(1890 Jókai Mór)
[a repülőgépeknél] bevezették az osztott szelvényű (zsalus) szárnyat, melynél a fő szárnydarabhoz elől, esetleg hátul is, kisebb segédszárny csatlakozik, mely a főfelülethez képest, hossztengelye körül elforgatható
(1929 TolnaiÚjLex.)
Forgassuk el A [pont] körül a CAF háromszöget az óramutató járásával ellenkező irányba 90°-kal
(1995 Természet Világa)
1a. (kissé rég)
〈könyvben lapo(ka)t〉 (olvasás közben) átfordít, ill. 〈lapokat, szövegrészt〉 ilyen módon ellapoz (és átugrik)
És hogy elforgatá a’ Könyvet, talála a’ helyre a’ hol írva vala
(1794 Molnár János ford.)
verblaettern: elforgatni t. i.tudniillik a’ könyvben valamit
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
Hosszadalmas fejtegetések vannak itt… ki is fogom hagyni, – mondta s lapokat forgatott el
(1917 Móricz Zsigmond)
Anna már az ajtóhoz ért s Vronszkij még mindig hallgatott, csak az elforgatott papírlap susogása hallatszott
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
1b. (rég, ritk)
〈képeskönyvet〉 előre-hátra lapozva huzamosan nézeget
Aladár órákig elforgatta a képeskönyveket, nagy figyelemmel hallgatta anyja magyarázatát, kit ez egészen felviditott
(1867 Gyulai Pál)
2.
〈ember vmely testrészét, pl. fejét, szemét〉 addigi helyzetéből, ill. irányából másfelé fordítja
A’ Nyavalya-törés olly irtóztató változás az emberben, hogy a’ midön az ettöl gyötrettetik, ſzemeit el-forgatja, ſzáját ’s teſtének egyéb inait ide ’s tova rángottya
(1791 Csapó József)
a hajdú nem felelt, csak forgatja el a fejét, hogy ne lássa férjem kisírt, könnyező szemeit
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
az őrnagy tovább is ide-oda igazgatta szemét, még nyakát is elforgatta erre-arra, bár sok haszna nem volt annak, hogy a kopár hátsó udvart így végiglegelte a tekintetével
(1916 Barta Lajos)
Fölemelt csuklómat elforgatva intettem Diamantnak
(1979 Illyés Gyula)
3. (kissé rég)
〈gondolkodást, törekvést stb.〉 eredeti irányulásától eltér(ít)ve más irányba fordít, terel vki v. vmi
Ha penig a’ gonoſz ſzerentſe el-forgattya igyekezetünket, én mindazonáltal koporsómba viſzem ſzzeſségemet, és örökös léſzen leg alább lelkeinknek egyesléſe
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
oh Egek juttassatok most eszembe valami józan tanátsot, hogy az Atyámnak dühödött akarattyát el-forgathassam
(1792 Simai Kristóf)
ürügyet keresett, hogy mielőbb találkozhassék újra a kis Jennyvel, aki bizony egy kicsit elforgatta az eszét
(1884 Reviczky Gyula)
Mindenféle képek és képzetek szállnak elő a könyvekből, és elforgatják az ember fejét, s elrontják a szívét
(1924 Szomory Dezső)
4. (kissé rég)
〈szót, elnevezést, jelentést stb.〉 az eredeti, ill. a közmegegyezéses formától (nemkívánatos módon) eltérve megváltoztat(, eltorzít) vki
szász létére a magyar nevezeteket igen elforgatta
(1808 Irodalomtörténeti Közlemények)
a’ Corrector tele hagyta [az írást] nyomtatási hibákkal, mellyek néhol az értelmet elforgatják
(1816 Kazinczy Ferenc)
Pajzánul forgatta el Vincze a kiszedett betüket és szavakat: másolta helyett mázolta
(1855 Fáy András¹)
az iskolában elforgatják a falúsi gyerekek egymásnak a nevét, s Pityó meg is szokta, hogy Lasponyának szólítsák
(1913 Gárdonyi Géza)
4a. (/ritk)
〈vmely tényt, állítást stb.〉 elferdítve, kiforgatva magyaráz, ill. ad elő
a’ dolog valóságát el-forgatták, kétség kivl a’ Nabugodonoſor betsletének kedvezvén
(1793 Hunyadi Ferenc)
[Lustkandl] azon végczélhoz akar jutni, melyhez az alkotmány-vesztés elmélete vezet: Magyarország alkotmányos önállásának és jogainak megtagadásához; s e czélt az által véli elérhetőnek, hogy tényeket forgat el, a törvényeket kénye szerint magyarázza
(1865 Deák Ferenc)
A próféta panasza ez: miért kell látnia, hogy erőszak, pusztítás, per és versengés dúl körülötte, és hogy mindebben az Úr törvényét megerőtlenítik, elforgatják
(1995 Jubileumi kommentár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások