elgurul tn ige 1a1

1. ’〈gömbölyű, kerek v. hengeres tárgy, dolog, ill. személy〉 addigi helyéről gurulva elmozdul, ill. ilyen mozgással (el)jut vhova, vmeddig v. elhalad vhol’ ❖ [az aranypénz] mindig kisíklott csodálatosan [Hasszán] újai közől; majd lábai közt gurúlt el, majd kiosont kezéböl, midőn már tartani vélé (1839 Athenaeum C0019, 205) | [a király a koronát] egy gyermeknek nyujtja át; Ámde ki azt sárba veti botorúl, Honnan az László lábáig elgurúl (1851 Garay János CD01) | [a mező] terítve van emberek és lovak csontjaival: néhol egész csontváz együtt, másutt messze a törzstől elgurult koponya (1884 Jókai Mór CD18) | az erős kalóz olyat ütött szörnyű öklével villámgyorsan a hóhér mellére, hogy az bukfencet vetve esett össze, s gurult el másfél ölnyire (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | Egy ló felbukik, egy lovas lefordul s elgurul a porban (1915 Szomory Dezső CD10) | [a meglökött biliárdgolyó] kísérteties lassúsággal elgurul az asztal másik végébe a piros golyóhoz (1971 Csurka István 9096006, 229) | az elgurult kitüntetést négykézláb keresték a perzsaszőnyegen (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (biz) ’〈pénz könnyelmű költekezés v. gondatlan kezelés folytán〉 elfogy, eltűnik’ ❖ mikor tudniillik az utolsó moidor [ti. egyfajta portugál pénz] is elgurult: akkor felültek hajóikra a rablók, kitörölték a mámort szemeikből, s szétnéztek új munka után (1851 Jókai Mór C2260, 205) | Hány millió gurult el a müszaki igazgatásban és egyebütt – jobb arról nem beszélni (1921 Népszava okt. 13. C7489, 4) | Bárányos Zsolt átigazolása során 75 ezer dollár, Tóth Mihály eladásánál 350 ezer dollárnak megfelelő francia frank gurult el (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈kerekeken mozgó szerkezet, jármű〉 kerekein gördülve addigi helyéről eltávolodik(, és eljut vhova), ill. ilyen mozgással elhalad vhol’ ❖ A viszontlátásig, Miska bátyám. S ezzel aztán elgurult a szolgabíró kocsija (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Egy villamos csöngetett rá Andorra, szorosan a kocsi mellé kellett lapulnia, míg vasas dübörgéssel elgurult mellette a lámpáktól sugárzó vagon (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 125) | A kényszerű pihenő alatt arra sincs mód, hogy a [kamionstop miatt] veszteglő kocsi elgurulhasson az autómosóba vagy a szervizbe (1996 Figyelő CD2601) | A járókeretre szorulóknak javaslom, hogy ne a kerekes változatot használják, mert az könnyen elgurul, nehezebb utánanyúlni, megtartani (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’ilyen járművel elmegy (vhova v. vmeddig), ill. elhalad vhol vki’ ❖ Megdöfködte a szamarait, és kordéján elgurult (1906 Krúdy Gyula CD54) | beülök az automobilomba és elgurulok az ügyvédemhez (1911 Pesti Hírlap jan. 6. C5659, 3) | általában nem azért lop valaki autót, hogy elguruljon vele a sarki közértig, aztán otthagyja (1995 Magyar Hírlap CD09) | Kapu nyílik, busz be, a sofőr magyaráz, elgurulunk 18, irdatlan tárolótartály mellett és az ablakból lefényképezhetjük a négy tankolóállomást (1998 Természet Világa CD50).

3. (tréf) ’〈alacsony termetű, kövér(kés) ember〉 apró, szapora léptekkel elmegy, távozik vhonnan, ill. így elhalad vhol’ ❖ Nehányszor Munkácsyné gurul el mellettem, még a harmadik salonba is hallani nyers durva hangját (1888 Justh Zsigmond 8213007, 73) | A fakeritésen tul egy kövér pincér gurult el tálakkal (1919 Pesti Hírlap nov. 8. C5667, 7) | [az apró termetű, pocakos] raktáros jó pihenést kíván és elgurul. De az ajtóból visszafordul. A boltban szóló rádióban éppen a kedvenc számának elejét vélte hallani (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elgurul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈gömbölyű, kerek v. hengeres tárgy, dolog, ill. személy〉 addigi helyéről gurulva elmozdul, ill. ilyen mozgással (el)jut vhova, vmeddig v. elhalad vhol
[az aranypénz] mindig kisíklott csodálatosan [Hasszán] újai közől; majd lábai közt gurúlt el, majd kiosont kezéböl, midőn már tartani vélé
(1839 Athenaeum)
[a király a koronát] egy gyermeknek nyujtja át; Ámde ki azt sárba veti botorúl, Honnan az László lábáig elgurúl
(1851 Garay János)
[a mező] terítve van emberek és lovak csontjaival: néhol egész csontváz együtt, másutt messze a törzstől elgurult koponya
(1884 Jókai Mór)
az erős kalóz olyat ütött szörnyű öklével villámgyorsan a hóhér mellére, hogy az bukfencet vetve esett össze, s gurult el másfél ölnyire
(1891 Mikszáth Kálmán)
Egy ló felbukik, egy lovas lefordul s elgurul a porban
(1915 Szomory Dezső)
[a meglökött biliárdgolyó] kísérteties lassúsággal elgurul az asztal másik végébe a piros golyóhoz
(1971 Csurka István)
az elgurult kitüntetést négykézláb keresték a perzsaszőnyegen
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (biz)
〈pénz könnyelmű költekezés v. gondatlan kezelés folytán〉 elfogy, eltűnik
mikor tudniillik az utolsó moidor [ti. egyfajta portugál pénz] is elgurult: akkor felültek hajóikra a rablók, kitörölték a mámort szemeikből, s szétnéztek új munka után
(1851 Jókai Mór)
Hány millió gurult el a müszaki igazgatásban és egyebütt – jobb arról nem beszélni
(1921 Népszava okt. 13.)
Bárányos Zsolt átigazolása során 75 ezer dollár, Tóth Mihály eladásánál 350 ezer dollárnak megfelelő francia frank gurult el
(1999 Magyar Hírlap)
2.
〈kerekeken mozgó szerkezet, jármű〉 kerekein gördülve addigi helyéről eltávolodik(, és eljut vhova), ill. ilyen mozgással elhalad vhol
A viszontlátásig, Miska bátyám. S ezzel aztán elgurult a szolgabíró kocsija
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Egy villamos csöngetett rá Andorra, szorosan a kocsi mellé kellett lapulnia, míg vasas dübörgéssel elgurult mellette a lámpáktól sugárzó vagon
(1918 Molnár Ferenc²)
A kényszerű pihenő alatt arra sincs mód, hogy a [kamionstop miatt] veszteglő kocsi elgurulhasson az autómosóba vagy a szervizbe
(1996 Figyelő)
A járókeretre szorulóknak javaslom, hogy ne a kerekes változatot használják, mert az könnyen elgurul, nehezebb utánanyúlni, megtartani
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
ilyen járművel elmegy (vhova v. vmeddig), ill. elhalad vhol vki
Megdöfködte a szamarait, és kordéján elgurult
(1906 Krúdy Gyula)
beülök az automobilomba és elgurulok az ügyvédemhez
(1911 Pesti Hírlap jan. 6.)
általában nem azért lop valaki autót, hogy elguruljon vele a sarki közértig, aztán otthagyja
(1995 Magyar Hírlap)
Kapu nyílik, busz be, a sofőr magyaráz, elgurulunk 18, irdatlan tárolótartály mellett és az ablakból lefényképezhetjük a négy tankolóállomást
(1998 Természet Világa)
3. (tréf)
〈alacsony termetű, kövér(kés) ember〉 apró, szapora léptekkel elmegy, távozik vhonnan, ill. így elhalad vhol
Nehányszor Munkácsyné gurul el mellettem, még a harmadik salonba is hallani nyers durva hangját
(1888 Justh Zsigmond)
A fakeritésen tul egy kövér pincér gurult el tálakkal
(1919 Pesti Hírlap nov. 8.)
[az apró termetű, pocakos] raktáros jó pihenést kíván és elgurul. De az ajtóból visszafordul. A boltban szóló rádióban éppen a kedvenc számának elejét vélte hallani
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások