elhajol tn ige 6a

1. ’hajolva vmi elől kitér v. vmitől elfordul vki’ ❖ tsak úgy ſzaladj, mint a’ róſa a’ Zephyrus tsókja elöl; el-hajlik elölle, ’s édeſebb moſolygáſſal tér-viſſza tsókjára (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 230) | önfejiről levevén koszorúját, fűzte Vitézre. Elhajlott ugyan ez, de meginté Révai, s újra Igy szólt: „Vedd el ezen koszorút, ez tégedet illet: Én magyarinkra csupán nyelvet hagytam, te poézist.” (1855 Szemere Pál 8439009, 92) | Ahogy ott szól is egy-két szót a cukrászleánynyal Ida elhajol az asztaltól és érdeklődéssel nézi (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 441) | a jó bokszoló, ha túlerőben lévő ellenféllel harcol, akkor nem ütésváltásra törekszik, hanem elhajol az ellenfél ütései elől, és így fárasztja (2000 Kőrösi Zsuzsanna CD17).

2. (ritk) ’menet közben vmi felé elkanyarodik, elfordul’ ❖ Szekula elhagyta a társaságot, elhajolván a Bakula faluja felé, intézkedéseket tenni a nevezetes uraságok elfogadására (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Kluck serege hatalmas lendülettel már a Sommeig ért, de most kénytelen volt kelet felé elhajlani, hogy Bülowot támogassa (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42).

3. (/ritk, irod)(vkihez csatlakozva) vkitől eltávolodik, elfordul, hűtlenül elpártol vki’ ❖ midn el-hajoltam Te tlled jó Uramtól, ’S mikor Tlled el-pártoltam Kegyelmes Királlyomtól: […] ekkor-is meg-ſzánál (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 588) | az Ozman Tsászár nem tudná, kik vóltak azok, kik az Özvegy Királynétol elállván, Ferdinándhoz hajlottak el (1796 Vályi András C4336, 658) | A grófné elhajlott az urától (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Itt van a gonosz lány, itt látható, aki elhajlik az apjától! (1923 Szomory Dezső 9683010, 59) | Másért rajong talán szived, hogy tőlem elhajolt? (1966 Rab Zsuzsa ford. 9539027, 107).

3a. ’〈vmely (normának tekintett) eszmétől, szokástól, gyakorlattól stb.〉 eltér, elfordul’ ❖ mind a’ józan okoſſágtol, mind pedig terméſzetnek törvényétöl el hajolván, hozzád inkáb, mint hites Férjemhez mutatnám ſzeretetemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 209) | A’ Decalogus’ [= tízparancsolat] czikkelyeit a’ Luther követői a’ R. Catholicusokkal egyformán számlálták; a’ Zwinglianusok, vagy Calvinianusok […] el hajlottak ezen számlálástól (1809 Kölcsey Ferenc C2559, 500) | Az ég adná, hogy soha tanításaitól el ne hajlanám (1830 Bajza József ford.–Schröder¹ C0728, 160) | a reális hajlandóságú, a misztikumtól, a romantikától s az elméleteskedéstől elhajló magyar léleknek (1929 Ignotus CD10) | irtották az anarchistákat, a POUM néven működő trockistákat és mindenkit, aki a „vonaltól” bármely irányba elhajlott (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elhajlik, ~; ÉrtSz. elhajlik, ~; ÉKsz. elhajlik, ~

elhajol tárgyatlan ige 6a
1.
hajolva vmi elől kitér v. vmitől elfordul vki
tsak úgy ſzaladj, mint a’ róſa a’ Zephyrus tsókja elöl; el-hajlik elölle, ’s édeſebb moſolygáſſal tér-viſſza tsókjára
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
önfejiről levevén koszorúját, fűzte Vitézre. Elhajlott ugyan ez, de meginté Révai, s újra Igy szólt: „Vedd el ezen koszorút, ez tégedet illet: Én magyarinkra csupán nyelvet hagytam, te poézist.”
(1855 Szemere Pál)
Ahogy ott szól is egy-két szót a cukrászleánynyal Ida elhajol az asztaltól és érdeklődéssel nézi
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
a jó bokszoló, ha túlerőben lévő ellenféllel harcol, akkor nem ütésváltásra törekszik, hanem elhajol az ellenfél ütései elől, és így fárasztja
(2000 Kőrösi Zsuzsanna)
2. (ritk)
menet közben vmi felé elkanyarodik, elfordul
Szekula elhagyta a társaságot, elhajolván a Bakula faluja felé, intézkedéseket tenni a nevezetes uraságok elfogadására
(1885 Mikszáth Kálmán)
Kluck serege hatalmas lendülettel már a Sommeig ért, de most kénytelen volt kelet felé elhajlani, hogy Bülowot támogassa
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
3. (/ritk, irod)
(vkihez csatlakozva) vkitől eltávolodik, elfordul, hűtlenül elpártol vki
midn el-hajoltam Te tlled jó Uramtól, ’S mikor Tlled el-pártoltam Kegyelmes Királlyomtól: […] ekkor-is meg-ſzánál
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
az Ozman Tsászár nem tudná, kik vóltak azok, kik az Özvegy Királynétol elállván, Ferdinándhoz hajlottak el
(1796 Vályi András)
A grófné elhajlott az urától
(1887 Mikszáth Kálmán)
Itt van a gonosz lány, itt látható, aki elhajlik az apjától!
(1923 Szomory Dezső)
Másért rajong talán szived, hogy tőlem elhajolt?
(1966 Rab Zsuzsa ford.)
3a.
〈vmely (normának tekintett) eszmétől, szokástól, gyakorlattól stb.〉 eltér, elfordul
mind a’ józan okoſſágtol, mind pedig terméſzetnek törvényétöl el hajolván, hozzád inkáb, mint hites Férjemhez mutatnám ſzeretetemet
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
A’ Decalogus’ [= tízparancsolat] czikkelyeit a’ Luther követői a’ R.római Catholicusokkal egyformán számlálták; a’ Zwinglianusok, vagy Calvinianusok […] el hajlottak ezen számlálástól
(1809 Kölcsey Ferenc)
Az ég adná, hogy soha tanításaitól el ne hajlanám
(1830 Bajza József ford.Schröder¹)
a reális hajlandóságú, a misztikumtól, a romantikától s az elméleteskedéstől elhajló magyar léleknek
(1929 Ignotus)
irtották az anarchistákat, a POUMPartido Obrero de Unificación Marxista ’Egyesült Marxista Munkáspárt’ néven működő trockistákat és mindenkit, aki a „vonaltól” bármely irányba elhajlott
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elhajlik, ~; ÉrtSz. elhajlik, ~; ÉKsz. elhajlik, ~

Beállítások