elhangol ts ige 1a
1. (Zene) ’〈zenei hangot adó eszközt, kül. hangszert v. annak hangképző részét〉 az összhangot elrontva hamisra, ill. a szokásostól eltérő hangmagasságúra hangol(ja)’ ❖ Tudja meg az úrfi, hogy a szegény nyomorúltnak keble elhangolt hangszer, mellynek fonák hangjait nem érthetik meg az örök összhangzáshoz szokott fínnyás fülek (1839 Fáy András¹ C1713, 168) | Kíméletlenül bánik velem a grófné; – de kérem hát, hagyjon békét annak a zongorának, úgyis nagyon el van hangolva (1860 Jókai Mór CD18) | A hegedűnek húrját úgy elhangolom, Hogy [megemlegeted] (1868 Szász Károly² ford. C3833, 424) | elhangolt gitár (1896 PallasLex. CD02) | Bizonyára sokan emlékeznek még arra a hangtani kísérletre, amikor egyszerre szólaltatnak meg egy gyári 440 Hz rezgésszámú á hangvillát és egy másik, kicsit elhangolt, 444 Hz rezgésszámút (2000 Természet Világa CD50).
2. (Műsz) ’〈berendezést, ill. folyamatot〉 vmely, térben és időben szorosan illeszkedő elemének megváltoztatásával másfajta működésűvé alakít’ ❖ a motort védő relé kikapcsolókarjának a saját rezgésszáma pontos többszöröse volt a vasbetonfödém saját rezgésszámának, amelyre a berendezés fel volt építve. A relé kapcsolókarjára ráolvasztva egy forrasztó ónt, megnövelte a relékar lengő tömegét, és evvel elhangolta a rendszert, és a baj megszűnt (1909–1914 Fonó Albert CD30) | A vevőt minden alkalommal egy kissé a kiküldött jel frekvenciájától el kellett hangolni a Föld forgása és a Hold radiális sebessége okozta Doppler-eltolódás miatt (1996 Természet Világa ford. CD50) | [az] előgyújtásértékeket a vezérlőelektronika automatikusan egy biztonsági értékkel csökkenti. Igaz, hogy ezzel elhangolja a gyújtást az optimálistól, de biztos, hogy a kopogásszabályozás kiesésekor sem lép fel detonációs égés a hengerekben (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég) ’elkedvetlenít, lehangol vkit’ ❖ Hölgyeinket ez eset mélyen elhangolá (1844 Frankenburg Adolf C1769, 248) | ugy is eléggé el vagyunk hangolva már, nem lesz szükség egyéb siralomra (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 90).
Sz: elhangolódik.
Vö. CzF. ~, elhangolt; ÉrtSz.; ÉKsz.