elharangoz ige 4a (gyakr. htl alanyt kifejező tbsz 3. sz-ben)
1. ts ’〈harangszót〉 a harang meghúzásával vmely időpont jelzéseként bizonyos időn keresztül megszólaltat, ill. 〈vminek az idejét, (közelgő) kezdetét v. végét〉 így jelzi’ ❖ A’ Délt az Egyházfi el is harangozta (1803 Nagy Sámuel² C3292, 30) | [Horváth István előadásait] a fiatalság még az elharangozott óra után is szivesen hallgatta (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Meglátod: a hajnali kereplőverseket még én vertem el e helyütt; de a déli csengettyűszót már nem én fogom itten elharangozni (1886 Jókai Mór CD18) | Elharangozta az elsőt… Nagyon siet ez az új egyházfi. Az embernek ideje sincs felkészülni a templomra (1911 Móricz Zsigmond CD10) | Mikor kinyitotta a szemét, már rég elharangozták a delet (1985 Grendel Lajos 1060003, 318).
1a. tn (-ra/-re ragos határozóval) (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy a vminek a kezdetét jelző harangozást elvégzi vki〉’ ❖ már déli imára is elharangoztak (1867 Honvédek Könyve C2102, 71) | a harangozó is elharangozott imádságra (1876 Vasárnapi Újság C7390, 35) | Már elharangoztak vecsernyére (1926 Budapesti Hírlap okt. 14. C4714, 16).
2. ts ’Harangozás segítségével (igyekszik) elvégez(ni), ill. elér(ni) vmit.’
2a. (rég, átv is) ’〈halottat〉 harangozással, harangszóval elbúcsúztat’ ❖ Azon kaczajt melly Pétert és Abát A’ más világra elharangozá Nem hallod (1835 Bárány Boldizsár C0781, 82) | pap és harang arra való, hogy a megholtat szentelt földbe eltemessék, elharangozzák (1872 Jókai Mór CD18).
2b. (kissé rég) ’〈ártó, veszedelmes dolgot〉 harangot, kolompot stb. megszólaltatva elűz, elkerget’ ❖ A papok a templomba siettek, elharangozni a veszedelmet, s csakhamar pörögtették a nagy rézüstöt, mely a nagy harangot képviselte (1885 Budapesti Hírlap ápr. 5. C4732, 5) | A francia paraszt – Jaures beszélte – hamar válik istentagadóvá, a papját is elkergeti, de a templomot és harangot megőrzi, hogy boszorkányok arra ne jöjjenek, s a jégesőt is el lehessen harangozni (1913 Ady Endre CD0801) | Valamikó bufogóvā [ti. mély hangú kolomppal] szoktuk ēharangozni a seregjéket a szöllőbű (1957 Szegedi szótár C6400, 335).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.