elhitt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elhisz.

II. mn 12B7 (rég)

1. (vélt) képességei, lehetőségei stb. miatt túlzottan magabiztos, önhitt 〈személy〉’ ❖ [Rodrigó:] Tudod-e hogy ezen Vén Ember’ élete Vitézség, Virtus vólt, ’s Hazánk’ betsülete? Gróf: Ugy lehet. Rodr[igó]: De látván ſzemem’ villogását, Nem látod-é bennem Vérének folyását? Gróf: Mi gondom rá? Rodr[igó]: Jere, ’s meg fogod tanúlni. Gróf: elhitt gyerek! (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 24) | Az illyen elhitt író, mikor maga akar teremteni, megveti a’ nyelvnek tiſzta hibátlanságát, keveri a’ ſzóllás modjait, ’s  gondolta hasonlótosságok után új nyelvet kohol magának (1805 Révai Miklós 7283017, 14) | Gyula nem vala előtte [ti. Cili előtt] többé az elhitt, kevély, a tolakodó csábító (1832 Fáy András¹ 8139008, 245) | Igaz, jeles művész, de elhitt végtelenűl (1861 Szemere Bertalan C3937, 348).

1a. ’ilyen személyre jellemző’ ❖ [győzelmükkel az ellenségnek az] elhitt büszkeségét lealázhatták (1822 Teleki József² C0030, 251).

2. elhitt vmiben ’túlzottan biztos vmiben’ ❖ úri familiájában, meg kifent ábrázatában egy kissé elhitt az úrfi (1883 Beöthy Zsolt C1020, 262).

J: elbizakodott.

Vö. CzF. ~, elhitten; SzT.

elhitt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelhisz
II. melléknév 12B7 (rég)
1.
(vélt) képességei, lehetőségei stb. miatt túlzottan magabiztos, önhitt 〈személy〉
[Rodrigó:] Tudod-e hogy ezen Vén Ember’ élete Vitézség, Virtus vólt, ’s Hazánk’ betsülete? Gróf: Ugy lehet. Rodr[igó]: De látván ſzemem’ villogását, Nem látod-é bennem Vérének folyását? Gróf: Mi gondom rá? Rodr[igó]: Jere, ’s meg fogod tanúlni. Gróf: elhitt gyerek!
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
Az illyen elhitt író, mikor maga akar teremteni, megveti a’ nyelvnek tiſzta hibátlanságát, keveri a’ ſzóllás modjait, ’s  gondolta hasonlótosságok után új nyelvet kohol magának
(1805 Révai Miklós)
Gyula nem vala előtte [ti. Cili előtt] többé az elhitt, kevély, a tolakodó csábító
(1832 Fáy András¹)
Igaz, jeles művész, de elhitt végtelenűl
(1861 Szemere Bertalan)
1a.
ilyen személyre jellemző
[győzelmükkel az ellenségnek az] elhitt büszkeségét lealázhatták
(1822 Teleki József²)
2. elhitt vmiben
túlzottan biztos vmiben
úri familiájában, meg kifent ábrázatában egy kissé elhitt az úrfi
(1883 Beöthy Zsolt)
Vö. CzF. ~, elhitten; SzT.

Beállítások